A nagy európai pislogás

2011. augusztus 25. 12:52

A tartós javuláshoz az kellene, hogy az európai kormányok lelki alkatukkal alapvetően ellenkező lépéseket tegyenek, és arccal előre eltemessék Keynest.

2011. augusztus 25. 12:52
Tallián Miklós
Komment

„Egyre több jel utal arra, hogy globális, de legalábbis európai recesszió jöhet, a kormányok pedig csak állnak és pislognak, és nem tudják, mit kell tenni, mert ilyen helyzetben még soha nem voltak. A hagyományos megoldás ugyanis a válságokra, hogy az államok teljesen értelmetlenül elköltenek egy csomó pénzt, aztán ülnek és várnak, és nem történik semmi, ekkor úgy vélik, még többet kellene költeni, és így tovább. Mint amikor a viccben Stirlitz megitatja a macskát benzinnel, az megy pár lépést, és összeesik, mire Stirlitz megjegyzi, hogy lám, kifogyott a benzin.(...)

Mivel a bajok tagállami szinten vannak, az Uniónak csak igen korlátozott lehetőségei vannak a segítségnyújtásra. A görögöket persze ki lehet menteni, de ez jogosan sértené a józanul gazdálkodó államok polgárait. Másrészt az olaszok megmentése szinte lehetetlen, túl sokba kerülne. A tagállamoknak maguknak kell megfékezniük az elszabadult költségvetéseket, olyan politikai eszközökkel, amelyek az adott tagállamban felhasználhatók. Az Uniónak ebben csak ellenőrző, tanácsadó, rosszabb esetben kényszerítő szerepe lehet. Hosszabb távon üdvös lenne, ha a megbízhatatlan tagállamok költségvetései felett nagyobb ellenőrzést kapna, de ez rövid távon biztosan nem fog megvalósulni. Jellemzően minél felelőtlenebbül gazdálkodik egy kormány, minél furább (és működésképtelenebb) gazdaságpolitikai eszközöket választ, annál több értelmetlen áldozatra hajlandó, csak hogy ne kelljen valamelyik komoly nemzetközi szerv által ellenőrizhető politikát folytatnia.

Hogyan fogunk tehát ilyen körülmények között kilábalni a válságból? Ki tudja. Az eddig felmerülő ötletek leginkább szépségtapasznak jók, ha egyáltalán megvalósíthatók. A tartós javuláshoz az kellene, hogy az európai kormányok lelki alkatukkal alapvetően ellenkező lépéseket tegyenek, és arccal előre eltemessék Keynest. Miért van mégis egy hajszálnyi esély arra, hogy ez megtörténik? Mert már minden más lehetőség elfogyott.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
asi
2011. augusztus 26. 11:43
- Amíg nem értik meg teljesen világosan, hogy maga a monetáris meghatározottságok, rendszerek alapvetően hiányosak, korszerűtlenek, hibásak, addig csak ez a huzavona lehetséges az összeomlásig. Föl kéne már végre fedezni a prevenciós lehetőségeket.
Borda4444
2011. augusztus 25. 18:35
Étel, ital, ruha, lakás, működő párkapcsolat. Ennyi úgy elég is a normális élethez. Csak hát a mérték, illetve a mértéktelenség agybajba csap át.
Akitlosz
2011. augusztus 25. 17:48
Egyetértek a cikkel. Keynes egy közgazdasági terrorista, kivégzőosztag előtt lett volna a helye. Megmutatta a politikusoknak, hogy hogyan költhetnek el úgy sok pénzt, hogy nincs is pénzük. S ez persze a politikusoknak nagyon tetszik és nem akarnak lemondani a semmiből pénzteremtés vívmányáról. Mi a megoldás? Egyszerű. Annyit és legfeljebb csak annyit költsön az állam amennyi az adóbevétele. Ennyi. Ha ezt betartaná, akkor nem lenne államadósság, nem lenne pénzrontás, és így adósságválságok sem. A felelőtlen állami gazdálkodás nem tenné tönkre és nem mérgezné többet a reálgazdaságot. No de akkor mit csináljon az állam, ha nehezebb idők jönnek, recesszió van például? Vesse be a tartalékait, amelyeket akkor halmozott fel, amikor jobban mentek a dolgok, konjunktúra volt! De ha konjunktúra idején az állam szórja a pénzt hitelből, aztán recesszió idején meg még jobban szórja még több hitelből és pénzrontásból akkor soha az életben nem fog az állam egyenesbe, s maga okozza a további pénzügyi majd gazdasági válságokat. Ez persze Keynest már nem érdekelte, hiszen a keynesianizmus mottója Kenyestől, hogy "Hosszú távon úgyis minden halottak leszünk." Aljas közgazdaság filozófia, amelyik nyilvánvalóan fenntarthatatlan. Ezt már tudták a kitalálásakor is, de nem gondolták volna, hogy az a hosszú táv nem is annyira hosszú.
korona
2011. augusztus 25. 16:01
Most, hogy egy brancsba tartozunk ezekkel az eddig ismeretlen, szépencsomagolt, európai országokkal, kiderül, hogy mennyire romlottak a nagyok és a kicsik egyaránt. Olyan európaszag van. Mi meg azt hittük, hogy közülünk valamelyikünk evett babfőzeléket......
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!