A kormány egy mozdulattal a saját nyakába húzhatja az egész katasztrófakupacot

”A múlt heti moszkvai tárgyalása után Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette, megvan a megállapodás a paksi bővítés kivitelezési és finanszírozási szerződésének módosításáról. A jogászok még szövegezik, utána benyújtják Brüsszelnek. Mit gondol, mikor ismerhetjük meg, hogy mi van a módosításban?

Ez egy jó kérdés, de azt felháborítónak tartom, hogy egy ilyen jelentőségű ügyben semmilyen információt nem közöl a kormány a nyilvánossággal, a konzultáció pedig szóba sem kerül.

Szijjártó Péter részéről nagyon homályos állítások hangzottak el, nem tudni például, hogy a több megvalósulási szerződésből melyiket módosítják. Van ugyanis egy létesítési (EPC), egy üzemeltetési (O&M) és egy üzemanyagellátási megállapodás is, ami a fűtőelemekre vonatkozik.

A finanszírozás módosításához pedig parlamenti jóváhagyásra van szükség, hiszen ott egy államközi szerződésről van szó, az a 2014 januárjában megkötött orosz-magyar nukleáris együttműködési megállapodáshoz kapcsolódik. 

Kétharmaddal annyira nem lesz nehéz megoldani.

Nyilván meg fogják csinálni, csak azt akarom érzékeltetni, hogy Szijjártó nyilatkozata rengeteg kérdést vet fel, és egyikre sem kapunk választ. Arra meg pláne nem, hogy mi a módosítás lényege.

Az elmúlt napokban viszont olyan információk láttak napvilágot, hogy a kormányzat próbál előre menekülni az összeomlóban lévő paksi bővítésből. Miután maguk is érzik, hogy az ukrajnai agresszió miatt kialakult szankciós környezetben a paksi bővítés gyakorlatilag megvalósíthatatlan, próbálnak olyan áthidaló megoldást találni, ami anélkül mentesíti a szankciók alól a projektet, hogy teljesen meg kellene szabadulniuk az orosz féltől.

A hírek szerint az az elképzelés, hogy a magyar fél átveszi a fővállalkozói státuszt a Roszatomtól, menedzseli a beruházást, a Roszatomot pedig beszállítóként megpróbálja a radar alatt tartani.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán