Ezért tűnünk fasisztáknak

„Aztán, hogy az egész, még így is teljesen érdektelen sztorit mégis érdemtelenül felnagyítsák, kellett az is, hogy a jobbikos és balos bértrollok gyűjtő- és tenyészhelyeként funkcionáló Mandiner is átvegye a hírt, és ott aztán tobzódhassanak »a nácik nem is olyan vészesek, mint a komcsik« és a »zsidó lobbi műve az egész« szintű gondolatmenetekkel a kommentelők.

Miközben az egész történet említésre sem méltó, de legalább jó kis olaj a tűzre, hogy a nyári uborkaszezonban felszítsa az antiszemita-vita szunnyadó tüzét. Ez a fajta zsidókérdés és az egész Csatáry-ügy talán az ország 5%-át, ha érdekli – sőt gyanítom, hogy a fradi drukkereknél is nagyjából ennyien foglalkoznak a dologgal –, mégis sikerült egy kicsit fasisztaként bemutatnunk magunkat. Mert árgus szemekkel figyeli mindenki, hogy hazánkban mikor jön felszínre egy jó kis nácis retorika, hogy aztán azzal vidáman bélyegezzenek meg minket. Felmerül tehát a kérdés, megéri ezzel egyáltalán foglalkozni, amikor amúgy nem érdekel senkit? Megéri zsidóüldözést látni a közmédiában, amikor csak néhány fradistának gurult el a gyógyszere? Megéri így építeni a jogvédő oldalról a fasiszta Magyarország képét, hogy aztán komolytalanak tűnjenek a valós atrocitások is? Remélem, hogy mindenki magában nemmel felelt, és tudja a helyén kezelni ezt a teljesen felesleges vitát.”