Jézus garanciája: az egész személyiség helyreáll végül

2022. április 17. 10:00

Abban a testben fogunk feltámadni, amelyben élünk, csak a lehető legjobb formájában.

2022. április 17. 10:00
null
Maráczi Tamás

***

Amikor reggelente a tükörbe nézünk, vajon hányan gondolunk bele, hogy ez az arc, ez a megjelenés nemcsak a földi életen át, hanem az örökkévalóságban is a miénk lesz? Pedig ha keresztények vagyunk, akkor fontos tudnunk, hogy ez a keresztény hit egyik alapigazsága. Az apostoli hitvallás utolsó sora így szól: „...hiszem (...) a test feltámadását és az örök életet”. Abban a testben fogunk feltámadni, amelyben élünk, csak a lehető legjobb formájában.

A lélek halhatatlan – ezt tudták már az ókori görögök, de a perzsák vagy az indiaiak is; a kereszténység egyetemes üzenete, jó híre (evangéliuma) azonban az lett, hogy

az ember teljes személyisége lép át a földi halál után az örökkévalóságba,

vagyis a szelleme (pneuma), a lelke (psziché) és a teste (szóma) is. Mégpedig együtt, egységben, egy személyiségként, éppen úgy, ahogy megfogantatása, majd megszületése után az ember egy önálló személyiségként élte az életét e földön.

A menny nemcsak szellemi, lelki, de fizikai hely is. Az ember teremtése is összhangban van ezzel: az emberi természetnek van egy isteni eredetű, a testbe a Teremtő által belelehelt komponense, a szellem, és van egy földi anyagokból összeszerkesztett része, a test – a kettő közötti integritást biztosító komponens pedig a lélek, amely az értelem, az érzelem és az akarat központja. A három elem közösen alkotja a személyiséget – Isten egyedi és megismételhetetlen személyiségeket alkot, és mindenkit ebben a teremtettségben vár a földi elmúlás után az élet folytatására az örökkévalóságban. Nem kell tehát a testtől „megszabadulni”, hogy valaki megláthassa Istent, nem a test „rossz”, hanem a testben (vagy éppen a lélekben, a szellemben) érvényre jutó bűn.

A Biblia tanúsága szerint a halál a bűn miatt következik be.

A bűn elsősorban egy állapot (az Istentől való elválasztottság valósága,

az isteni rendelkezések elleni törekvés felmenőinktől örökölt hajlama (a teológia eredendő bűnnek nevezi)), másodsorban az ebből a személyiségállapotból következő, az isteni jogrendet sértő minden cselekedet. Ezen állapot, vagyis az Istentől való elválasztottság miatt vált az eredendően örök létezésre elhívott emberi test halandóvá, ezért működik a szerveiben az öregedés, az elernyedés rejtett törvénye, amely öregkorban elkerülhetetlenül a test halálát okozza.

A test tehát meghal. Sokan – sok keresztény is – elfelejtik azonban, hogy az isteni kijelentés (Szentírás) szerint a halál nemcsak fizikai lehet, de szellemi is: a bűn az emberi szellemet (és vele a lelket) is elválasztotta Istentől, így a szellemi halál állapotából való megszabadulás az üdvösség szempontjából ugyanolyan fontosságú, mint a test feltámadása, igazából az előfeltétele. Ugyanis, mivel a test halála elkerülhetetlen egyszer itt a földön mindenki számára,

az igazi veszélyt az ember végső sorsára a „második” halál jelenti:

ha valaki a feltámadáskor úgy jelenik meg Isten ítélőszéke előtt, hogy nem rendezte viszonyát az Élethez. A földi élet lezárulta előtt kell döntést hoznia minden embernek, az örökkévalóságban ugyanis az az állapot konzerválódik, amelyben a földi életünket elhagyjuk: vagy Isten jelenléte lesz, vagy az anélküli állapot.

 

Ki tudja biztosan, mi a végső valóság?

A halál egy olyan cezúra, amely nagyon szűk betekintést enged az utána következő valóságba. Misztérium, mert empirikusan nehezen megragadható. Ezért erre a mélységesen emberi tapasztalatra, a halál rejtélyére a világmagyarázatok, a filozófiák, a vallások és a tudományok is különböző válaszokat dolgoztak ki – ezek egy része egyidős az emberi történelemmel, és egy részük valóban tiszteletre méltó. Ugyanakkor

a saját létezésünk értelmének megértése olyan súlyú ügy, amelynél az érvek tiszteletreméltósága nem elégséges,

itt a valóság, az igazság (az újszövetségi ógörögben a két szó ugyanaz: aletheia) megismerésére van életbevágó szükség. 

Amikor az ember tudata elsötétül, a test életfunkciói (keringés, légzés, agyműködés) abbamaradnak, akkor beáll a klinikai halál, majd amikor leáll a szív, megszűnik az egyén élete, és jön a „képszakadás” – vélik sokan, akik a materiális lét bizonyosságát tudják csak elfogadni. Mások úgy vélik, hogy a halál csupán egy életszakasz lezárása, és az egyén más létformában újrakezdhet egy másik életciklust. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a halál a test „levetkőzését”, és ezzel a földi élethez kötődő tapasztalatok végét jelenti, de a lélek tovább él. És vannak, akik különböző vallások hittételei alapján rendezik be életüket, ezekben találnak megnyugtató magyarázatot az emberi sors végső kimenetelére vonatkozóan.

A halál utáni valóság bizonyosságának kérdésében azonban ügydöntő, hogy erről annak van hiteles tudása, aki már járt ott;

a halottak azonban nem jönnek onnan vissza. Vannak persze olyan emberek, akik a klinikai halál állapotából visszatértek ideiglenesen, de utána néhány évvel-évtizeddel később elhunytak, vagyis a halál törvénye fogott rajtuk. Az emberi történelemben egyetlen ember van, aki előre jelezte, hogy a halála után fel fog támadni, feltámadt testben fog megjelenni, vagyis a halál rajta már nem tud ellenőrzést gyakorolni, soha nem hal meg már többet. Jézus három éves szolgálatát százezrek látták, halálát szintén tömegek, a feltámadását váró, borítékolt vallási hisztéria megelőzésére a zsidó vallási főtanács, a Szanhedrin és az állami hatóság, a római helytartó együttesen hoztak intézkedéseket a holttest katonai őrzésére.

A kivégzett Jézus holtteste azonban eltűnt, soha nem találták meg,

sem a zsidó vallási vezetők, sem a római Imperium tisztségviselői nem tudtak elszámolni vele, viszont a következő hetekben a Mestert korábban megtagadó tanítványok az életüket kockára téve kezdték hirdetni, hogy látták a feltámadt Jézust, és az Ő követése az üdvösség útja. Az Apostolok Cselekedetei könyvében ugyanezek az emberek datálták ezt az eseménysort, ahogy néhány hónap, év leforgása alatt a hivatalosságok fenyegetései és a vallási hagyomány visszatartó ereje ellenére százezrek térnek meg a judaizmusból (majd később minden nációból) annak az embernek a követésére, akit istenkáromlás miatt végeztek ki – így született meg az Egyház.

Aki ma keresztény, az ugyanennek a hitnek a birtokosa, és ugyanennek az Egyháznak a tagja. Aki Krisztus-követő, az azért az, mert tudja, hogy csak egy ember tért vissza a halálból, ezért az Ő beszámolója a hiteles arról, hogy mi van a halál után, és ezért csak Őt érdemes követni.

 

Mi a feltámadás Isten szerint?

A feltámadott Jézus konkrétan elmondta, hogy mi van a halál után: nem a semmi, nem a reinkarnáció,

nem a lélek halhatatlansága csupán, hanem az inkarnáció (egyszeri és megismételhetetlen megtestesülés, és ezzel egy morális felelősség is az egyszeri és megismételhetetlen életből fakadóan), az egyszer egy konkrét térben és időben megszületett ember teljes személyiségének újbóli összeállása, a test-lélek-szellem negyedik dimenziós újjászületése.

A sok keresztény felekezet hagyományai, teológiái különbözőek, a legkisebb közös többszörös közöttük az egyház által elismert kánon, az isteni kijelentés komolyan vétele, a Bibliában rögzített tanítások tisztelete. Érdemes a feltámadásról szóló információkat is tehát ebből a primér forrásból szerezni.

A Biblia pedig a következőket állítja:

– Mindenki feltámad majd testben, függetlenül attól, hogy szeretne vagy sem – akit Isten egyszer létre szólított, az már nem tud utána nem létezni.

A sorsdöntő ügy tehát nem a létezés – nem létezés kérdése, hanem hogy hol lesz az egyén örökkévaló létezésének a helye: a mennyben vagy a pokolban (Isten jelenlétében, vagy azon kívül).

– Az első, testi halált mindenki átéli előbb vagy utóbb, a „második” halált (= a teljes személyiség (a szellem, a lélek és a test) teljes elválasztottságát Istentől) azonban nem feltétlenül. Ennek elkerülése az ember legfőbb érdeke.

– Feltámadni az ember nem tud akaraterőből, az abban való részesülést nem tudja „kiérdemelni” a jó cselekedeteivel, azt Isten kegyelemből adja, de az igazságosság alapján (a bűn árát (a halált) valakinek ki kellett fizetni minden emberért).

– A feltámadásra való jogosultság megszerzése a Megváltónak a saját életébe került, Ő kifizette annak az árát,

ezért azt Tőle lehet megkapni – csak Vele együtt lehet feltámadni, Nélküle nem.

– A feltámadásban való részesülés útja az ember számára ugyanaz, mint amit Jézus tett érte: „aki elveszti az életét (Krisztusért), megtalálja azt”.

– „Aki hisz Krisztusban, annak örök élete van, átment a halálból az életbe” – áll a bibliai ígéretben. Jézus követése tehát nem vallás, hanem a halálból való megmenekülés útja.

– Ugyanaz a test támad fel, mint amelyik meghalt, de a feltámadt test már mennyei test lesz.

Jézus példája mutatja: feltámadt teste is felismerhetően ő volt, megérinthető volt, ugyanúgy beszélt, halat evett, de például át tudott menni a zárt ajtón, amikor a tanítványainak megjelent, fizikai távolságokat tudott áthidalni másodpercek alatt, amikor Jeruzsálem után Galileában jelent meg... és így tovább. A keresztény teológia szerint a nem a vér, hanem a szellem táplálta test nincs időhöz és térhez kötve már.

– Pál apostol leírása szerint a feltámadt test úgy fog különbözni a földi testtől, mint a búzanövény az elvetett magtól: a kis mag a földben elrothad, de belőle nagy, kifejlett növény sarjad, ami ugyan belőle származik, mégis, megjelenésében összehasonlíthatatlanul más, lényegileg különböző. Pál folytatja: a rothadó testből romolhatatlan (örökkévaló), a kiszolgáltatott testből dicsőséges, az erőtlen testből erővel teli, soha el nem fáradó test lesz. Ahogy földi testünkben az első ember, Ádám képmását viseltük, úgy a feltámadott testünkben a második ember, az Úr képmását fogjuk viselni: ugyanolyan mennyei testet kapunk, mint amelyben Jézus Krisztus jelent meg 40 napig a feltámadása után a tanítványainak, és amelyben Isten elragadta őt a mennybe. Ez a keresztény reménység, „...hiszem (...) a test feltámadását és az örök életet”.

 

Miért fontos a húsvét?

A húsvét az emberi lét legfontosabb problémájával foglalkozó ünnep.

Nem jelképekről, nem a természet megújulásáról, nem a feltámadás-narratíva mindenkori aktualizálásáról szól.

Inkább az evangéliumról, Jézus Krisztus személyéről. Jézusról, aki Galileában és Júdeában három évig nyilvánosan tanított, gyógyított, halottakat támasztott fel, majd akit Jeruzsálemben i.sz. 32-ben elfogattak, megaláztak, szidalmaztak, megkorbácsoltak, végül keresztre feszítettek, majd miután eltemették, harmadnapra testben feltámadt, és a halálból való feltámadása miatt bizonyult annak, akinek korábban állította magát: Krisztusnak, vagyis a Messiásnak, az Isten Fiának.

Az evangélium üzenete az, hogy Isten Fia meghalt minden ember bűnéért, hogy aki Benne, illetve az Általa kifizetett váltságban hisz, az soha ne haljon meg, hanem örök élete legyen. Keresztényként ezekben a tényekben hiszünk, ezek a tények jelentik a hitünk alapjait. A húsvét tehát a kimenekedés útjáról szól, megértése élet és halál kérdése a keresztény hit szerint.

Az exitus-nál ugyanis minden ember döntéshelyzetbe kerül: el kell döntenie, kinek hisz. Ez a döntés határoz meg utána mindent. Éppen ezért, ahogy Jézus mondta a feltámadott testét megérintő tanítványnak, Tamásnak: „Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél. De boldogok, akik nem látnak és hisznek”. Anélkül hinni a Megváltóban, hogy fizikailag találkoztunk volna vele; a szívben kapni egy isteni érintést a létezés titkáról – ez maga az Élet legnagyobb ajándéka.

Akinek tehát bizonyossága van a feltámadásról, illetve a saját örök életéről Krisztusban, az mindent megnyert.

Annak a húsvét már nem csak egy külső ünnep, de egy belső valóság is. Kívánom mindannyiunknak. Boldog ünnepeket!

--

Nyitókép: A jeruzsálemi Nyugati Fal alagút egyik szakasza 2013 nyarán

Fotó: Maráczi Tamás

Összesen 164 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
simonvitéz
2022. április 18. 21:24
Maráczit bírom.
Sincero
2022. április 18. 01:36
Minden tisztelet Maráczi Tamásnak, ezen írás szerzőjének. Hibátlan, kristálytiszta összefoglalása emberi létünk legnagyobb titkának - mi lesz/történik velünk halálunk után. Hihetetlen egyszerűséggel és érthetőséggel magyarázza el a misztériumra adott választ: tekintsünk HITBEN a Feltámadt Krisztusra.
annamanna
2022. április 17. 20:42
"a testbe a Teremtő által belelehelt komponense, a szellem, és van egy földi anyagokból összeszerkesztett része, a test – a kettő közötti integritást biztosító komponens pedig a lélek, amely az értelem, az érzelem és az akarat központja." EZ EGY PLATONISTA TANÍTÁS NINCS KÖZE A BIBLIÁHOZ, ISMÉTLEM, EZ NEM BIBLIAI TANÍTÁS!!!!!!!!!!! A Biblia is megkülönbözteti az ember részeit, ennek legszebb és egyértelmű kifejeződése a "Nagy Parancsolat": Mk 12,30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. Lk 10,27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Mt 22,37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Amint látszik, itt az ember részei így vannak elkülönítve: - szív (nyilván ez a szellem) - lélek (ez a psziché) - elme (EZ NEM A LÉLEK RÉSZE, HANEM ATTÓL KÜLÖNBÖZŐ SZEMÉLYISÉGRÉSZ) - erő (legyen mondjuk ez a fizikai test). Jézus tehát az ELMÉT NEM SOROLJA A LÉLEKHEZ, NEM HÁROM RÉSZRE TAGOLJA AZ EMBERT, ÉS A LÉLEKNEK NINCS SEMMIFÉLE HÁRMAS FELOSZTÁSA, ÉS AZ AKARAT ABSZOLÚT NEM SZEREPEL SEMMILYEN MÓDON SEM A FELSOROLÁSBAN!!!!!!!! Jézusnál az emberi személyiség NÉGY KOMPONENSBŐL ÁLL ÖSSZE ÉS NEM HÁROMBÓL. Amikor három részt sorol fel, akkor abban nem szerepel az "erő". Az akarat pedig sehol!!!!!!! Ebből több dolog is következik, az egyik legyen most az akarat kérdése. A Biblia nagyon sokszor használja az "akar" "akarat" kifejezéseket, de ezeket SZINTE MINDEN ESETBEN AZ ISTENHEZ KÖTI, vagyis a Bibliát az ISTEN AKARATA ÉRDEKLI, az ember akarata csak szórványosan jelenik meg a szövegben. A "szabad akarat" kifejezés például, ami a keresztény teológiai viták egyik fő kifejezése, a Bibliában KIZÁRÓLAG ADOMÁNYOKHOZ KÖTŐDIK, és semmilyen egyéb módon nincs használva. Az emberi akarat ezen felül megjelenik például a házasodás és gyermeknemzés kapcsán, és egyéb helyzetekben is, de összességében meglehetősen szórványosan van említve ahhoz képest, hogy az Isten akarata mennyire sűrűn és hangsúlyosan jelenik meg a szövegben. Jézus semmit sem beszél arról, hogy az Istent "akaratból" kellene-lehetne szeretni vagy szolgálni, sőt Pál ezt írja: "nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené". Az akarat más kifejezéssel motiváció. Ez összességében nem egy különálló izé, mert valakit motiválhatnak a vágyai, kívánságai (az sem egy külön személyiségrész). Vagy az érzelmei, indulatai. Vagy a józan esze. És ezek felváltva, váltakozva is lehetnek motiváló tényezők, tehát az akarás összességében nem egy különálló dolog. A másik, ami roppant izgalmas, az elmének külön személyiségrészként való említése. Ez azért nagyon izgalmas, mert szembemegy a fenti platonista ERETNEKSÉGGEL, HAMISTANÍTÁSSAL, másrészt - az eretnekség témát félretéve - szembemegy az ószövetséggel is, ami az elméről egyáltalán nem tud és soha nem említi. A jézusi nagy parancsolat ugyanis szó szerint idézi Mózest, de kiegészíti az elmével: 5Mózes 6,5 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. Ez a parancs az Ószövetségben jó párszor el van ismételve, és minden esetben így, azaz a szív-lélek-erő felsorolásával és AZ ELME MINDIG HIÁNYZIK BELŐLE, JÉZUS VISZONT MINDIG EMLÍTI AZ ELMÉT!!!!! Vagyis az ószövetség nem tartott igényt arra, hogy az ember gondolkodva, az elméjét felhasználva, az elméjén keresztül is közelítsen az Istenhez. Az Újszövetség viszont nagyon is fontosnak találja ezt, vagyis az Újszövetségben rendkívül megnő a gondolkodás szerepe. És látjuk is, hogy a keresztény egyházak iskolákat létesítették, támogatták és oktatták a tudományt - ami végül elvezetett egy olyan szekuláris világhoz, ami már pont magát az Istent tartja szükségtelennek a világ megmagyarázásához. Eközben a zsidók beleragadtak egy totálisan zavaros hablatyba, egy értelmetlen szómágiába, és összességében is a varázslásba, mágiába. És semmire sem jutottak a maguk talmud-magyarázatával, jesiváival, csak dagasztották a sarat. Már az ószövetségi korban sem érdekelte őket a tudomány, nem is fejlődtek ebben az irányban semmit. Annak ellenére sem, hogy az ószövetség, azon belül is például a példabeszédek, nagyon is hangsúlyozza a bölcsesség, eszesség, okosság szerepét, ennek keresését - ennek gyümölcsét drágábbnak mondja az aranynál. De igazán fontos szerepre a jézusi nagy parancsolatban jut az elme, mert Jézus egyértelműen és hangsúlyosan kiegészíti az ószövetségi szöveget azzal, hogy az elmét minden evangéliumi említés esetében egyértelműen hozzácsapja a mózesi parancshoz, és nem szimplán ismétli el azt, amit Mózes mondott, hanem ilyen formában ÚJ PARANCSOLATOT AD, és különös módon nem az érzelgős csöpögősséggel toldja meg (ahogyan azt ma szívesen mutatják be róla) - tehát nem az ószövetségi "keménységet" és "ridegséget" lágyítja, hanem az elme, az értelem szerepét hangsúlyozza. Hogy az elme és értelem szerepe még hangsúlyosabb legyen a keresztény egyházban, azt szolgálta az is, hogy Pál a vezetést, a tanítást teljes egészében a férfiak privilégiumává tette: "asszonynak nem engedem meg a tanítást". Ennek az oka és célja is az, hogy az érzelem és az indulat ne tudja leuralni a racionális belátást, mert a férfiak átlagosan racionálisabb lények a nőknél (még ha egyénileg sok különbség is van ebben). Tehát a keresztény egyház, amit férfiak vezetnek, semmi módon se fulladjon bele egy olyan érzelmi mocsárba, amibe ÉPPEN MOST VEZETIK BELE AZOK, AKIK LEPAKTÁLTAK IDEGEN ESZMÉKKEL. Észre kell venni, hogy azok a kultuszok, ahol a nők nagy szerephez jutottak, általában belefulladtak a heves érzelmi megnyilvánulásokba, a csodavárásba, a misztikumba, a mágiába. Erre példa a kereszténységen (újkereszténységen) belül a karizmatikus mozgalmak révülete, de pont ilyen az afrikai gyökerű vudu is. Ilyen a sámánizmus, a delphoi jósda jósnői, a cigány jósasszonyok, a boszorkányok és egyebek. Ezeket a Biblia nagyon rövidre zárja, tiltja vagy igen szűk helyet biztosít nekik, és hogy ez így is maradjon, annak egyik eszköze az, hogy az egyházban KIZÁRÓLAG FÉRFIAK JUTHATNAK VEZETŐ ÉS TANÍTÓ SZEREPHEZ. Természetesen sok férfi is inkább érzelgős, vagyis ez azért még önmagában nem zárja ki az érzelmeket, de konkrétan például ezért tűrnek meg teológiai professzorként egy olyan értelmezhetetlen lényt, mint Perintfalvi Rita. Vagy például afroamerikai istentiszteletek ezért néznek ki így: https://www.youtube.com/watch?v=5_JmXCNPs6Y&t=20s Noha Pál megmondta: 1Kor 14,19 De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken. 20. Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek. (Az őskeresztény gyülekezetek is ismerték, és el is fogadták ezeket a nagyon furcsa megnyilvánulásokat, de igyekeztek őket szűk keretek közé szorítani). Tehát az elme nem valamiféle alárendelt mellékes részlet a "nagy pszichén" belül, nem az "akarat" és az "érzelem" kiegészítője, hanem a szívvel és lélekkel EGYENRANGÚAN NAGY RÉSZE az embernek, nem egy "alosztály". Akik ezt másképp gondolják, azok végül is végső soron BEZSIDÓZÓ ERETNEKEK, mivel csakis zsidó forrásból fakadhat az az eltévelyedés, ami az értelmet valami jelentéktelen semminő részletkének láttatja. Mivel az ószövetség még tényleg nem hangsúlyozta! A kereszténység érzelgős irányba elvitele szintén sajnos a zsidókkal való összeborulás eredménye, Ezért is születnek meg olyan agyrohasztó mondatok, amit valaki tegnap ideokádott a mandira, hogyaszongya "Auschwitz után lehet-e még Istenről beszélni". Az ilyenek értelmét egy nagy büdös pofon se tenné helyre.
fado
2022. április 17. 14:14
Ámen! Jézus Krisztus: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!