A Nyugat karácsonya

„Az adventi időszak a várakozásról, az „úrjövetről” szól. A mostani advent azonban, ahogy maga az év is, más volt, mint a többi. Persze minden év más – mondhatnánk, hiszen nem léphetünk kétszer ugyanabba folyóba: másodjára már a folyó vize is más és mi is változunk. Ugyanakkor valamennyi ünnepnek, kiemelten a karácsonynak megvan a maga állandó ritmikája. Egyszerre van tehát ilyenkor jelen a változás, a „más” jelleg (nem, nem úgy értem a „másságot”) és az örökkévalóság felé történő fordulás.

A Nyugatnak azért nincs joga bárkit kioktatni bármiből, mert álságos moralizálásuk kétes történelmi alapokon nyugszik. Két ördög közül az egyikkel bizony lepaktáltak. Ez akkor – mondjuk így – politikai szükségszerűség volt. Csakhogy utána ennek viszolyogtató jellegét nem vallották meg – még azt se mondták, hogy pár Unicumot azért meg kellett inniuk előtte –, annak terhes örökségével nem számoltak le. Sőt a végeredményt patyolattisztára igyekeztek mosni, a mocskos foltok kihipózása pedig azt a célt szolgálta, hogy utóbb a morál tanítómestereiként léphessenek fel éppen azokkal szemben, akik az ördögi alku valós elszenvedői voltak.

Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy itt, a Földön mi történt korábban, legfőképpen azt nem, mit is tettek pár évtizede azok, akik ma el akarják magyarázni nekünk, erkölcsileg mi helyes és helytelen – egy új, Istentől „megtisztított” globális pszeudovallás nevében. Ez az, amit nem értett a Nyugat se korábban, és el is felejtett idén karácsonyra: hogy persze, Isten nélkül lehet élni. De meghalni nagyon nehéz.”