Foglalkozzunk egymással az egyházban!

„Jól működő közösségekben megannyi lehetőség erősítheti a kapcsolatunkat: különböző kiscsoportok, imamozgalmak, körök, amiknek tagjai lehetünk. Ha egy család igazán szeretné, gyermekei öt-hat szálon is kapcsolódhatnak az egyházközséghez (nem is beszélve az ezeken keresztül kialakuló baráti kapcsolatokról). Mindez azért is fontos, mert ha egy szál elszakad, a többi még mindig a közösségben tart.

Hitünket pedig közösségben tudjuk igazán megélni, a talentumainkat is közösségeink javára tudjuk leginkább kamatoztatni. Ugyanakkor van egy elengedhetetlen szempont: ismernünk kell egymást. Szentbeszéde egy pontján József atya két perc szünetet tartott és arra kérte hallgatóságát, ki-ki forduljon oda a mellette ülő emberhez, kérdezze meg a nevét, beszélgessen vele. A templom egy csapásra kedves beszélgetések hangjával telt meg.

Oda kell fordulnunk a másik emberhez, baráti kezet kell adnunk neki. Szorosabbá kell fűznünk közösségi kapcsolatainkat, aminek első lépése egymás megismerése, az, hogy szeretettel és érdeklődéssel viseltetünk egymás iránt. Közösségeink akkor válhatnak igazán megtartó erővé, ha személyes kapcsolatainkban is összetartunk és segítjük egymást. Nem tudunk segítségére lenni annak, akiről nem tudjuk, hogy szükséget szenved. Ezért az első lépés legyen a beszélgetések szeretetgesztusának lépése, a kapcsolatok felvétele, majd erősítése, elmélyítése!”