A tudás az életminőség meghatározó tényezője

2018. január 09. 20:42

Valóban, a tanári fizetések jelentősen emelkedtek, ezt érdemes mindig megjegyezni. Ugyanakkor nagy lemaradásokat kellett pótolni, és az olló alig szűkült, ami a nem pedagógus értelmiségi bérekhez való viszonyítást illeti, ma sem vagyunk sokkal előbbre, mint egy évtizeddel ezelőtt voltunk. Interjú.

2018. január 09. 20:42
Csapó Benő
168 Óra

Magyarországon viszont az egymást követő kormányok négyéves ciklusokban gondolkodtak az oktatásról. Bár 2010 előtt azért látszik valamiféle konszenzus, voltak közös pontok.

Volt konszenzus, valóban, de a rossz oldalon is. Sok rossz döntés született, kormányoktól függetlenül, amelyeket azután nem bolygattak az egymást követő oktatáspolitikusok. Ilyen volt például a kétszintű érettségi a rengeteg választható tárggyal, a korai szelekció, aminek a mérséklésére nem születtek érdemi lépések, az iskolaszerkezet a nyolc- és hatosztályos gimnáziumok ellentmondásos szerepével, de nem sikerült kevesebb intézménybe koncentrálni a pedagógusképzést, és nem került sor a pedagógusfizetések elfogadható szinten való stabilizálására sem.

Ez utóbbi téren volt egy kísérlete a kormánynak.

Valóban, a tanári fizetések jelentősen emelkedtek, ezt érdemes mindig megjegyezni. Ugyanakkor nagy lemaradásokat kellett pótolni, és az olló alig szűkült, ami a nem pedagógus értelmiségi bérekhez való viszonyítást illeti, ma sem vagyunk sokkal előbbre, mint egy évtizeddel ezelőtt voltunk. A pedagógusok fizetése csak egy tényező, ami befolyásolja az oktatás minőségét, ugyanakkor nagyon fontos, miként bánunk vele, mert a hatása csak hosszabb távon érvényesül igazán. A mostani pedagógusokat többek között azért kell megfizetni rendesen, hogy tehetséges fiatalokat vonzzunk a tanári pályára. Ebből a szempontból nagyon fontos a stabilitás, a kiszámíthatóság. Ezért volt nagy jelentősége annak, hogy a pedagógusok fizetését összekapcsolták a minimálbérrel, és ezért nagy gond, hogy ez a kapcsolat megszakadt. Még hatékonyabb lenne egy olyan konstrukció, ami a diplomások bérének átlagához kötné a pedagógusok fizetését, és valamilyen garancia lenne arra, hogy ez hosszú időn keresztül ne változzon meg.

A kormány azt kommunikálja, a pedagógusok munkájának minőségét is javította azzal, hogy az életpályán csak minősítéssel lehet előrehaladni, a munkát pedig tanfelügyelő ellenőrzi.

Én a szakszerű tudás erejében hiszek. A minőségi tanári munkát nem lehet kikényszeríteni, a pedagógusokat támogatni kell minden lehetséges módon, és azután hagyni, hogy tegyék a dolgukat. A pedagógusok, miként minden más munkáját szerető ember, szeretnek jól dolgozni. Ami azonban sajátos a munkájukban, az az, hogy gyerekekkel, az emberi viselkedés finom rezdüléseire érzékeny, fejlődő személyiségekkel kell bánniuk. Legjobban a magatartásukkal, életvitelükkel hatnak, ezért minden nap kipihenten, derűsen, optimistán kellene belépniük az iskolába. Minél fiatalabbak a gyerekek, annál többet lehet tenni a fejlődésük érdekében, ezért felkészült, jól képzett tanítókra van szükség. Már az óvoda-iskola átmenetnél, illetve az iskola első éveiben meg kell akadályozni azt, hogy a gyerekek elidegenedjenek a tanulástól. Ez az alapja mindennek. Ez nem pénzkérdés, hanem a források elosztásának kérdése. Nagyon fontos tényező a pedagógusok tevékenységének tudományos megalapozása, és az eredmények lefordítása a napi munkájukat segítő módszerekre és technológiákra. Mi itt az egyetemen fejlesztünk olyan eszközöket, amelyek láthatóvá teszik a tudás különböző dimenzióit, megmutatják azt, hogy a gyerekek haladnak-e a tananyaggal, s kellő fejlesztő hatást gyakorol-e rájuk az iskola, fejlődik-e pszichikumuk, a tudásukat képesek-e alkalmazni. Ha meg tudjuk mutatni, hogy a gyerekek egyenként hol maradnak le, akkor a következő lépésben a pedagógusokat hozzá tudjuk segíteni ahhoz, hogy heterogén osztályban személyre szóló fejlesztő munkát végezhessenek. Ehhez meg kell változtatni az iskolai működési mechanizmust, a pedagógiai kultúrát, a tudásról alkotott nézeteket, és fel kell szabadítani a pedagógusok kreativitását.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 19 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
luisbathhelena
2018. január 10. 14:54
nem pedagógus értelmiségi bérekhez való viszonyítást Hát az ő bérüket ki emelte? Akikhez föl kel nőnie a tanároknak
A teremburáját
2018. január 10. 07:44
Sok évtizedes tapasztalatom, hogy azok foglalkoznak pedagógia és módszertan tanítással, akik amúgy igen rossz tanárok! CsB is elárulja magát, amikor a magyar diákok magolásáról ír a PISA kapcsán. Nem a magolással van a baj, ugyanis semmit sem lehet tartósan megtanulni ismétlés nélkül, hanem azzal, hogy a magolás öncélú! Csak arra való a mai diákoknál, hogy adott feleltetésnél, dolgozatírásnál, vizsgán helytálljanak, mert utána gyorsan elfelejtődik. Miközben a memorizálásnak pont az a szerepe, hogy bármikor fel lehessen használhatni a megtanult anyagot! Egy sok évtizede tanult és jól bevésett információt is fel lehet frissiteni rövid gyakorlással és lehet rá építeni új ismereteket. A másik bakija CSB-nek, amikor elfelejtkezik a puding próbájáról! Attól, hogy valaki jól akar tanítani, még korán sem biztos, hogy meg is vannak hozzá a képességei! Márpedig jó pedagógus csak az lehet aki arra született! No őket kell kiválogatni és megfelelően felkésziteni. A mai pedagógusok többségével nem az a baj, hogy nem szeretnének jól tanítani , vagy nincsenek rá felkészitve, hanem az, hogy nem alkalmasak erre a pályára! Úgy lettek felvéve, oktatva, pályára bocsátva, hogy fel sem merült a képességek a általi szűrésük! A tanfelügyelet elleni lázadozás is ezt mutatja, bár az is igaz, hogy tanfelügyelőnek is születni kell! Nem lehet csak kinevezéssel, bürokratikus kiválasztással valakit azzá tenni. A sok duma helyett mindig azt kellene szem előtt tartani, hogy a jó oktatási eredményhez csupán három tényező szükséges és nélkülözhetetlen: - elhivatott, alkalmas tanár aki tanítani tud és akar; - tudni akaró tanuló és - és segíteni akaró és kész szülő/környezet. Ezek pótolhatatlanok, a csilivili infrastruktura, tananyag, tanterv, tankönyv, stb. mind pótolható, javitható.
brekker
2018. január 10. 00:53
"Ami azonban sajátos a munkájukban, az az, hogy gyerekekkel, az emberi viselkedés finom rezdüléseire érzékeny, fejlődő személyiségekkel kell bánniuk. Legjobban a magatartásukkal, életvitelükkel hatnak, ezért minden nap kipihenten, derűsen, optimistán kellene belépniük az iskolába." Látleletnek nem rossz, ha mögélátunk.
brekker
2018. január 10. 00:48
"Ha meg tudjuk mutatni, hogy a gyerekek egyenként hol maradnak le, akkor a következő lépésben a pedagógusokat hozzá tudjuk segíteni ahhoz, hogy heterogén osztályban személyre szóló fejlesztő munkát végezhessenek." Magyarul kivették a fegyelmezési lehetőséget a tanárok kezéből, és helyette mindenféle bűbájokat oktatnak jó pénzért. Ha nem működik, akkor az a tanár hibája, aztán csodálkoznak, ha menekülnek a pályáról a jobbak, akik találnak máshol is állást.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!