Ferenc pápa magasztalása

„Nem kell történészeknek lennünk ahhoz, hogy megértsük: az egyház életének idáig még teljes mértékben példa nélküli fejezetét éljük. Nem arról van szó, hogy a világ végéhez érkeztünk, de napjainkban alkalmazhatjuk a mi Urunk szavait, aki az idők végezetekor való visszatéréséről szomorúan ezt mondta: »Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?« (Lk 18,8).

A hit elvesztése, még az egyháziak részéről is, most már nyilvánvaló. 2012. január 27-én, a Hittani Kongregáció Plenáris Üléséhez fordulva XVI. Benedek megállapította: »A hit mély válságával, a vallási érzék elvesztésével állunk szemben, amely a ma egyházának legnagyobb kihívását jelenti. A hit megújítása legyen tehát napjainkban az egész egyház elkötelezettségének elsődleges feladata«. A hitnek ez az elvesztése ma egy általános hittagadás jellemzőivel rendelkezik.

Robert Sarah bíboros, 2013. november 4-én, az Európai Püspöki Konferenciák trieszti találkozóján mondott beszédében megállapította, hogy »még a megkereszteltek és Krisztus tanítványai között is van egyfajta csöndes hittagadás, Isten és a keresztény hit visszautasítása a politikában, a gazdasági életben, a nyugati poszt-modern kultúra etikai és erkölcsi dimenziójában«. Raymond Leo Burke bíboros pedig 2017. október 13-án, a buckfasti apátságban mondott homíliájában emlékeztetett rá, hogy Fatima üzenete »hogyan szól azokról az ördögi erőkről, amelyek napjainkban a világra zúdulnak, belépve magába az egyházi életbe, messzire vezetve a lelkeket a hitigazságoktól, tehát az isteni szeretettől, amely Jézus dicsőséges, átszúrt Szívéből folyik«.

A lelkek elvesznek, mert a nyelvezet homályos és félrevezető, a tévedések és eretnekségek magvait minden nap elhintik a hívő nép körében. Ferenc pápa pápasága képviseli a végkimenetelét és tetőpontját az egyház önpusztító folyamatának, amelynek eredete a múltba nyúlik, de amely ma szédületes gyorsaságra tett szert. 

Az éjszakában, amelybe a lelkek merültek, a 2017. szeptember 24-i Correctio filialis úgy hatott, mint egy fénysugár, amely kettéhasítja a sötétséget. A Ferenc pápa által biztosan állított és hirdetett eretnekségek nyilvános leleplezése visszhangzott a föld egyik sarkából a másikig, futótűzként terjedt el a médiában és számos katolikus magánbeszélgetésének uralkodó témájává vált. Ezekben a beszélgetésekben kevesen tagadják a Correcito által leleplezett tények igazságát.”