RePrint 1: ez egy ilyen nosztalgia

„Már megjelenése előtt heves vitát kavart Facebook-csoportokban Fazekas Attila és Verebics János új képregénymagazinja. Az eredetileg csak mintának szánt címlapot oly sok kritika érte, hogy a szerkesztők »csak azért is« azt tartották meg, mondván, a retró jelleget szándékoznak kiemelni. Ami engem illet, toleránsabb vagyok tipográfiai kérdésekben, mint a hozzászóló rajzolók és rajongók, de szerintem is lehetett volna jobban választani.

Főként azért, mert bár bevallottan is a nosztalgiázó gyűjtőket tekinti elsődleges célközönségének a RePrint, arra is voltak már utalásaik, hogy idővel bekerülhetnek új képregények is (mi több, 21 éven aluliaknak szóló pályázatot is hirdettek, feltételként szabva meg a kézi rajzolást), és feltehetően ez a jövőbeli nyitottság új olvasók megszólításának a reményére utal. Ezzel kapcsolatban vannak kétségeim.

De nézzük csak, miben is más ez a lap, mint a szintén újraközléseket tartalmazó Botond és Sci-Fi Klasszikusok. Legfőképp abban, hogy nem kizárólag Fazekas Attila munkáit tartalmazza: bekerült Verebics János, Haui József, Sváb József és Téjlor néhány képregénye (illetve színezése), íróként pedig Kiss Ferenc több történetet is jegyez.

A válogatás elvére nem sikerült rájönnöm, valahogy az az érzésem, hogy az »ezeket volt kedvünk betenni elsőre« lehetett a szerkesztői vezérfonal. Vannak a képregények között hosszabbak és rövidek, harmincévesek és újabbak, néhány – gondolom – kiadatlan is. (Igazán bekerülhettek volna az impresszumba vagy a tartalomjegyzékbe az eredeti megjelenések adatai.) Kérdésemre egy gyűjtő azt válaszolta, leginkább azért örül ezeknek a képregényeknek, mert az első megjelenésükhöz nem könnyű hozzájutni. Meg hát így A4-ben, szép fehér papíron jobban is mutatnak. Ez igaz.”