Aktuális bűneink

„Miért olyan fontos ez a két mondat? Mert rámutat hitünk középpontjára, legfontosabb tanítására, amit mindannyian ismerünk, és a szeretet parancsának nevezünk. Azonban ritkán gondolunk arra, és még ritkábban éljük meg, hogy a szeretet olyan érzés, amelyet hitelesen cselekvésre váltani kizárólag a jelenben lehet. Csak az a szeretet »számít«, amit éppen most adok, csak az az odafigyelés, gondoskodás »ér«, amit akkor, ott és annak adok meg, akinek akkor és ott szüksége van rá.

Vannak bűneink, meglehetősen komolyak is, amelyeket valamikor régen elkövettünk, s amelyeket, ki-ki felekezete szerint megpróbál letenni. És igen, fontos lehet ezekre visszatekinteni, de közben az a legfontosabb, hogy itt és most hogyan cselekszünk, hogy növekedtünk-e valóban Jézussal, vagy pedig éppen ebben a pillanatban generáljuk újabb bűnlajstromainkat. Ha egyáltalán tudatában vagyunk aktuális bűneinknek. És úgy látom, hogy azok, akik sokat rágódnak régebbi bűneiken, sokkal, de sokkal gyakrabban hanyagolják el a jelenben azokat az embereket, akik itt és most vannak rájuk bízva...

Jó lenne megérteni, megélni, hogy a kereszténység nem a bűntudat vallása, hanem a kegyelemé, és mindenkinek jobb, hogyha az aktuális bűnök elkövetése helyett aktuálisan szeret. Ezt csak úgy lehet megtenni, ha a figyelmünk nem önmagunkra irányul, hanem Istenre. Merthogy régi bűneik ápolása, bűntudatunk dédelgetése valójában önzés, amikor magunkra összpontosítunk, nem Jézusra és azokra, akiket Ő elénk ad: házastársra, társra, gyerekekre, rokonokra, barátokra, ismerősökre, munkatársakra, az emberekre, akik szemben ülnek velünk a metrón vagy akikkel egy boltban vásárlunk.”