Plébánostól new reformációig

„Ne áltassuk magunkat, a helyben lakó lelkésszel bíró gyülekezetekben sem fenékig tejföl minden. Jól tükrözi ezt az a tény, hogy nem fizetnek egymaguk javadalmat, hanem a helyettesített helyekkel együtt adják össze azt. Mert így már megéri. És ez az, amit kétlek. Az egy lelkész akkor is egy lelkész, a 24 óra akkor is 24 óra marad, és a napok száma sem lesz több. Nem az utazás a sok, hiszen autóval közlekedik a lelkipásztor. Pár perc és ott van. A temetések száma sem visz el sokkal több időt, még ha három-hat-kilenc anyaegyházközség tartozik hozzád azok tetemes szórványaival. A legtöbb az adminisztráció és a hit-és erkölcstan óra lesz. Mindenhol legyen presbiteri gyűlés, minimum órarendi hittan, ha már egy-két gyerek választotta, iktatókönyvezz és levelezz, keresd a falakra kenhető pénz forrását. És a fennmaradó idődben a látogatások és lelkigondozások után szervezz közösségépítő programokat. A látogatások csökkennek, a közösségépítő alkalmak pedig inkább szinten tartó jellegűvé válnak. Tehát hosszútávon nem éri meg a nagyobb gyülekezetnek sem.