Démonizált boldogságigény vagy démonizált kereszténység?

"Az Egyház a természetes családtervezést tartja elfogadhatónak akkor, ha egy termékeny pár szeretné elkerülni a terhességet. Azaz alkalmazkodni lehet a női szervezet ciklusához." Oszt miben is különbözik ez attól, hogy óvszert használnak? Abban, hogy napokig "böjt" van? Ez lényegi különbség? Szerintem csak kellemetlenség (főleg kezdő házasoknak). :) A ciklusban rejlő veszélyeket ki lehet kerülni pl. orális szexszel. Bár azt meg nyilván természetellenesnek nyilvánítja a "tanítóhivatal", ahol aztán nagyon tudják, mi válik az ember üdvére. :) "A fentiek értelmében a házastársi együttlét üdvös marad akkor is, ha a két 'oldal' (örömszerzés/utódok nemzése) magától szétválik (életkor, meddőség)." Vagyis várd ki, amíg vén trotty leszel, akkorra a biológia megoldja a kérdést: örülsz, ha szellenteni tudsz, nemhogy "bujálkodnál"... :))) Hogy miként fog ez összeérni Heidl páter szexpárti egyház-képével...? :))) Ne haragudj, tényleg szórakoztató...

Az rendben van, hogy Heidl leegyszerűsített és ezáltal torzított szövegeket cáfol és olcsó poénokat használ a másik nevetségessé tétele érdekében, mert manapság ez meglehetősen elterjedt vitamódszer (ha nem is korrekt). Azt viszont vártam volna, hogy adjon magyarázatot arra, miért tiltja a katolikus egyház a házasságban élőknek is az óvszer használatát. Mert ebből mégiscsak az következik, hogy a szexuális együttlétnek nem lehet más célja, mint az utódok nemzése. A jobb érthetőség kedvéért: utódnemzési cél nélkül a házasságban élő ember nem élvezheti testi-lelki értelemben a párjával való együttlétet. Azaz szexuális aktus célja nem lehet az örömszerzés. De felfoghatjuk úgy is: az óvszerrel folytatott házasélet" bűn. Akkor pedig maga a szexualitás mégiscsak bűn, hiszen csak a szaporodás célja legitimálja. És ezt akár tekinthetjük szexualitás-ellenességnek is. Jó lett volna, ha a szerző az olcsó poén brosúrázás meg népszabizás helyett ezzel is foglalkozik, és a vitatott kijelentésekkel nemcsak félig igaz kijelentéseket állít szembe.

Te hányni jársz ide?!

Én általában kedvelem Révész Sándor írásait, az ő publicisztikái nem közvetlen, pártpolitikai indíttatásúak. Ez az írása sem, bár megjelenik benne a KDNP bírálata. Úgy látom, hogy Heidl György nem az írás egészére válaszol, annak gondolatmenetét vagy nem értette meg, vagy nem tartotta fontosnak, ő a kereszténység bírálatát olvasta ki belőle, holott Révész írása nem erről szól. Hanem arról, hogy a megváltozott körülmények között - a házasság közügyből, a közösségre tartozó ügyből magánüggyé válik, aminek egyik következménye, hogy az együttélést sokan nem is akarják hivatalossá tenni. A kereszténységnek pedig reagálnia kell a folyamatokra. A kérdés, elismeri-e a megváltozott együttélés érték jellegét. És itt jön, amiért Révész megírta a cikket: "... kritikailag is viszonyulniuk kell ahhoz a sok évszázados családalakító hagyományhoz, mely ezeket a szempontokat elnyomta, mely a földi és testi boldogság igényét démonizálta, s melynek fönntartásában-kikényszerítésében Szent Péter egyháza a hivatását látta. Máskülönben nemcsak árral szemben kell úszniuk, ami sokféle ár esetében üdvös is lehet, hanem a múlt és a kisebb szabadságfok felé kell úszniuk, és a társadalom által már elengedett kényszerek jogi-hatalmi fenntartásáért kell utóvédharcokat vívniuk (például a fogamzásgátlás lehetőségeinek szűkítésével, a házasságon kívüli családok joghátrányainak, alkotmányból való kivetésének kiharcolásával). Ebben az utóvédharcban pedig azok szövetségesei lesznek, akik úgyszintén szabadságfokunk leszorításán munkálkodnak." Azaz, a KDNP a "társadalom által már elengedett kényszerek jogi-hatalmi fenntartásáért folytat utóvédharcot" (nem engedélyezzük az abortusz-tablettát, az olyan családokat, ahol a szülők nincsenek összeházasodva, nem tekintjük családnak). Ezzel a felfogással állítja szembe "Pálferit". "Csupán annyit szeretnék leszögezni, hogy a nyilvánosságot uraló keresztény kommunikációnak Magyarországon is létezik a földi boldogságunkat jobban szolgáló alternatívája." A cikk tehát arról szól, hogy a megváltozott körülményekre a magyar kereszténység is többféleképpen válaszol. A magyarországi kereszténységen (és a katolikus egyházon) belül is van (lenne) alternatívája a KDNP jogkorlátozó, az idő kerekét visszaforgatni kívánó politikájának.