Ha ez is bezár, fél-egy órányira lehet a másik – vajon megmenthetők a falusi kisboltok?

Január 31-ig pályázhatnak a falusi kisboltok működési költségeik támogatására. Erre minden üzlettulajdonos jelentkezhet, aki 2000 fő alatti településen működtet olyan kisboltot, ahol jellemzően napi fogyasztási cikkeket, alapvető élelmiszereket értékesítenek. 

– adta hírül a napokban Gyopáros Alpár. A modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztos közleményében azt írta: „az orosz-ukrán háború és az arra válaszként adott elhibázott brüsszeli szankciós politika komoly gazdasági kihívások elé állította az egyébként is tőkeszegény és versenyhátrányban lévő falusi kisboltokat, 

Az elnyert pénzt a bolttulajdonosok akár a rezsiköltségekre is fordíthatják, de elszámolhatók a működéssel összefüggő költségek, például az üzletben foglalkoztatottak munkabére, a munkáltatói közterhek és a bérleti díj is.

Nem először segít a kormány

Nem ez az első eset, hogy kormányzati támogatáshoz jutnak a kistelepülések nehéz helyzetben lévő élelmiszerboltjai. 2021-ben a Magyar falu program keretében a kormány fejlesztési támogatást adott a 2000 főnél alacsonyabb lélekszámú településeken működő kisboltok számára, 

Tavaly 564 millió forintnyi bérköltség-támogatásra pályázhattak a boltok, amivel országszerte 724 helyszínen 1281 fő foglalkoztatását segítette a kormány. 

Támogatás nélkül tömeges lenne a csőd

A kistelepülések kálváriája nem mostanában kezdődött, jól ismert, több évtizedes folyamatról beszélünk. Míg húsz éve még magától értetődő volt, hogy egy településen, ha nem is mindent, de az alapvető élelmiszerek többségét azért kényelmesen meg lehetett helyben vásárolni, mára drasztikusan változott a helyzet. 

Említhetjük a  Központi Statisztikai Hivatal adatait is, amelyek azt mutatják, hogy 2013-ban még 45 ezer élelmiszerbolt működött Magyarországon, 2017 júniusának végén viszont már csak nagyjából 40 ezer, vagyis

A boltbezárásoknak számos oka lehet, például, ha a település közelében nagyobb község, város található, ahová valamelyik nagy diszkontlánc üzlete települ, az pillanatok alatt elszippantja a vásárlókat a vonzáskörzetében lévő településről versenyképesebb áraival, nagyobb kínálatával és hatékonyabb működésével. 

Mivel a kis falvakból – jó eséllyel – még távolabbról is bejárnak dolgozni az emberek a városokba, így ez a kör meglehetősen széles lehet. De azoknak a falvaknak a boltjai sincsenek könnyű helyzetben, amelyek mindentől távol esnek, nincs konkurencia, viszont jellemzően a lakosság száma is alacsony, mivel aki csak tehette, régen elköltözött már több lehetőséget kínáló régiókba. Különösen a tehetősebbek, akik magasabb értékben is vásárolnak.

Ám azok sincsenek kevesen, akik maradtak, hazánkban 2800 falu található, ezek közül kicsit több mint 1100 olyan, ahol még az 500 főt sem éri el a lakosok száma. Ilyen kevés ember, és lássuk be, ahogy utaltunk is rá, nem „A+-os” vásárlóerejű fogyasztókról beszélünk, egyszerűen nem képes eltartani egy kis üzletet. 

A bérek növekedése az elmúlt években ideig-óráig legalább annyira meg tudta növelni ezeknek a kis üzleteknek a forgalmát, hogy elvegetáljanak, a most tapasztalt infláció viszont ezt a kis előnyt is jobbára lenullázta. Nem is beszélve az energiaárak növekedéséről, amely a boltok rezsiköltségeit is megdobta. 

Végül, de nem utolsó sorban régóta küzdenek az üzletek a munkaerőhiánnyal is. Mindezek mellett nem csoda, hogy a tulajdonosok képtelenek voltak bármilyen fejlesztésbe belevágni, így pedig hatékonyság szempontjából egyre rosszabbak lettek a mutatóik, főleg a teljes hazai kiskereskedelemhez viszonyítva is olajozottabban működő külföldi diszkontláncokhoz képest. Szemmel láthatóan pont ezeken a problémákon igyekszik segíteni a kormány a különböző támogatásokkal.

Kell-e menteni a menthetetlent?

A kormányprogramnak ugyanakkor vannak ellenzői is, akik felteszik a kérdést, miért kell közpénzből megtámogatni a kistelepülések amúgy bezárásra ítélt üzleteit? Pedig a válasz roppant egyszerű: a boltbezárások miatt már most is számos olyan falu akad, ahonnan akár 30-40 kilométert is utazni kell egy bevásárlás elintézéséhez. Ez még autóval is kellemetlenség, de ezekben a leszakadó járásokban egyáltalán nem magától értetődő, hogy egy háztartásban gépkocsi is van, a tömegközlekedés pedig eléggé ritkán jár.

Arra hivatkozni is álságos, hogy az idős lakóknak majd bevásárolnak a hozzátartozóik, hiszen a fiatalabb családtagok sok esetben elköltöztek a környékről. Ilyen fehér folt többek között Somogy vármegye közepe vagy Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád vármegyék határmenti területei. 

Lennének ugyan áthidaló megoldások, mint például a mozgóboltok, amelyek legalább időszakosan lehetőséget nyújtanak kisebb bevásárlásokra, de ahogy azt a dombóvári székhelyű Picipó Kft. tavalyi példája mutatja, ezeket is felszámolják, ha nincs elég kereslet. 

Ezeken a vidékeken tehát mára szinte ismeretlen szófordulat lett az „elugrom a boltba”, annál inkább ismert a fagyasztóból előhúzott, sütőben ehetővé tett kilós kenyér. A kormány a kisboltok támogatásával azt a kérdést feszegeti, hogy 

A támogatások azt üzenik, hogy a válasz abban az esetben mindenképp igen, ha ezzel szinte ellehetetlenülne az ott lakók élete.

Mert ha bezár egy elszigetelt település egyetlen üzlete, az sok helyen bizony nem csak a boltosnak és a családjának jelent problémát, hanem minden ott élőnek, de könnyen lehet, hogy a szomszéd falunak is csapás, hiszen ott sincsen már bolt.

(Fotó: MTI)