Szakértők szerint az amerikai közgazdász, Hyman Minsky által azonosított hitelkockázat, a bankrendszerből a tőkepiacokra vándorolt.
A kockázat mozgásában fontos szerepet játszanak a vállalati kötvénykibocsátás útján felvett kölcsönök, amelyek ETF-ekbe, Tőzsdén Kereskedett Alapba, kerülnek. Ez a kamatláb a stabil hitelfelárak mellett is megtépázta a hitelalapokat: az év elejétől számítva 6,8 milliárd dollár volt az alapok kiáramlása.
Az ETF befektetési alapok azonban megtérülni látszanak a nettó eszközértékhez képest: az elmúlt időszakban 20 bázispont körüli értéket értek el. Amint csökken, az alapul szolgáló eszközök likviditása és a résztvevők azon képessége is, hogy ezt a likviditást ETF befektetési alapok révén biztosítsák.
A globális pénzügyi piacok (a kincstárak) koronaékszereiben, emelkedett az értékpapírok hitelfelvételének költsége, tehát a kincstári likviditás is jelentősen megnőtt.
Az amerikai történelem két gazdasági válságából származó adatok összeshasonlítása
Az 1929-es piaci összeomlás egy évtizedig tartó láncreakciót váltott ki, gyors, nem tervezett széteséssel, ami az emberiséget 1939-ben a második világháborúhoz vezette. Az amerikai munkanélküliség az 1930-as években átlagosan 18 százalék volt, a CPI (Fogyasztói Árindex) átlagosan -2,0 százalék. Az S&P 500 az évtized során 42 százalékot veszített. A II. világháború utáni fellendülés az 1970-es évek közepén megjelent súlyos gazdasági visszaesésbe torkollt. Ezt követve két brutális recessziót produkált, az Egyesült Államok munkanélkülisége átlagosan 6,4 szézalék, a CPI pedig átlagosan +7,25 százalék volt. Az S&P 500 17 százalékos növekedéssel illúziót adott az egészségre. A reálhozam rosszabb volt, mint az 1930-as években, 42 százalékos csökkenéssel.
1930-ban az amerikai CPI -2,7 százalék, az S&P 500 inflációval korrigált hozam -23 százalék volt.
1970-ben az amerikai CPI + 5,8 százalék, az S&P 500 inflációval korrigált hozam -2 százalék volt.
Mind az 1940-es, mind az 1980-as években, azok a befektetők, akik az előző évtizedből sértetlen tőkével jelentek meg, hatalmas vagyonnal gazdagodtak, a részvénypiacok pedig fellendültek.
Anekdota
A 19. században sorra jöttek létre a nemzetállamok. Az Egyesült Államok kivált az Egyesült Királyságból, Franciaországban forradalom dúlt és felszabadult Napóleon uralma alól, Németország egyesült, Olaszország pedig nemzetállammá vált.
A 20. század a szövetségek kora volt; megalakult az amerikai Nemzeti Tartalék Szövetség, az ENSZ, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, a WHO, a NATO és így tovább. Ezekkel egyidőben jöttek létre a ma is jól ismert ügynökségek, mint például a CIA, FBI, NASA.
Azonban az utóbbi időben számos ilyen intézmény került górcső alá és jelentősen csökkent a beléjük vetett bizalom.
Manapság a könyvek, filmek éveket, sőt évtizedeket tömörítenek össze, ezzel olyan téves képzetet keltve az emberekben, hogy a nagy változások periódusainak jelenléte nyilvánvaló volt az azt átélők számára. Ennek hatására pedig mi magunk is hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a jelenleg zajló átalakulásokat.
A korábban említett bizalomcsökkenés az amerikai jegybankot is érinti, pedig a hitelesség iránti igény nagyobb, mint valaha és ez különösen megnehezíti a pénzügyi piacok előremenetelét.
Úgy tűnik, hogy jelenleg a vagyon újraelosztása zajlik és a magántőkésektől a munkásosztályhoz áramlik. Minden évszázadban van néhány olyan évtized, amikor dicsőségnek számít, ha valakinek sikerül megőriznie az igazi vagyonát. Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez az időszak is azok közé tartozik.
Cikket fordította: Krakkai Alexandra
Foltozná, foltozgatná a berlini vezetés a költségvetésen tátongó, egyharmad magyar GDP-nyi lyukat, de a taláros testület nem engedi. Közben háromból két német cég már külföldre szökne.
Míg a gázaiak sorsa tragikus, a Hamász pénze biztonságban hever valahol másol és a szervezet finanszírozói homárt ehetnek, miközben átnéznek a Boszporuszon – fogalmaz a lap.
„Ez rosszabb lenne mint az egész front összeomlása!” – véli Oleg Szoszkin, aki szerint Zelenszkijt el kell távolítani a hatalomból.
A francia elnök szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen megoldások adhatnak valódi védelmet a kontinensnek.
Az MCC főigazgatója szerint a vita megszűnése rossz hatással lesz a tudományra, a gondolkodásra és az intellektuális fejlődésre is.
