Fókuszban az ellenforradalom: megjelent az új Kommentár folyóirat

Megjelent a Kommentár új lapszáma, fókuszban az ellenforradalommal.

„Új korszak jön, új kihívásokkal” – ígéri Hegedűs Zoltán történész Posztcovid világ című tanulmányában. Mint írja, a nyugati ember azt hitte, rövidesen visszakapja „avokádókrémjét és tengerparti nyaralásait”, ám a járvány újabb hullámokban tör ránk, elhúzódó védekezésre lesz szükség. „Egy ilyen cezúra után a világ nem áll vissza a régi rendbe.” A forrongás közben megnőtt az állam szerepe, de a globalizáció is előre tört a közösségi médiában, az egyik új áldozat az Európa-bajnokság volt. 

Kosztur András, a XXI. Század Intézet elemzője a globalizáció történeti dinamikáját és az új világhegemónia kialakulását figyelembe véve mutatja be: téves volt a nézet, hogy az Egyesült Államok végleges győzelmet aratott a Szovjetunió bukásával,

Fordításban közli a la pÉric Zemmour francia író esszéjét: egy olyan időszakot idéz fel, amikor még „a magánélet az magánélet volt, a nyilvánosság pedig nyilvánosság. A szent a rituáléhoz tartozott, a törvény pedig a Köztársasághoz”. Zemmour felidézi, hogy berber-zsidó családjának a francia kultúra elfogadása természetesen volt. Sorai éles szembenállást mutatnak a mai bevándorló társadalmak disszimilációs törekvéseivel.

Nádor Koppány Zsombor teológus a keresztény axiómát keresi írásában. „Mivel sem a piac, sem az állam, sem a tudomány, sem a jog nem tudsz ethoszt teremteni, léteznie kell egy olyan igazságnak, amely nincs alávetve a konszenzusoknak, hanem megelőzi azt. Így jutunk el a transzcendenciához, melyet viszont leginkább a kereszténység képes felkínálni.” A szerző szerint a kultúrával kapcsolatban a keresztény hit megadja azt a szabadságot, hogy Istenbe fektetett bizalmunkból fakadóan bátran lehetünk minden olyan valósággal szemben szkeptikusak, amely kevesebb, mint Isten.

Érdekes ellentmondásra mutat rá Tóth I. János filozófus:

Miközben Afrika és Nyugat-Ázsia népeit a népességrobbanás, addig Kelet-Európa és Kelet-Ázsia országait a népességfogyás jellemzi. Az északi féltekén egészen pontosan 38 országban csökken a népesség. A szerző szerint a népesség exponenciális ütemű növekedése rossz, ám kiemeli, hogy az ökológiai megfontolásokból támogatott „öngyilkosság” hasonlóan értelmetlen. 

Veszprémy László Bernát történész a jobboldali cselekvő szociálpolitika példáit idézi fel a húszas évek elejéről. Mivel a nyomor többé-kevésbé végig jelen volt a Horthy-korban, sokan a kialakult vagyoni helyzet társadalmi igazságosságon alapvó megváltoztatásában, vagyis újraosztásban gondolkodtak. A szerző szerint ellentétben a szocialista történetírás tételeivel, a szociális gondolat igenis jelen volt a korai Horthy-korban, noha általában erősen antiszemita köntösben.

Az ellenforradalmár gondolkodás csomópontjait vázolja fel Csejtei Dezső filozófiatörténész: miután a szerző tisztázza, mi az ellenforradalom, megnevezi a csomópontokat is: Edmund Burke és Joseph de Maistre, aztán Juan Donoso Cortés, őt követi Nyikolaj Bergyajev és Oswald Spengler, végül Roger Scruton és Molnár Tamás zárja a sort. 

Nyirkos Tamás politikai filozófus az „ellenforradalom” fogalom genezisét igyekszik kimutatni. A szó valamikor 1789 őszén jött létre, jelentésének lényege

Nánay Mihály történész az 1919-es magyar ellenforradalomról írt alapos tanulmányt. Mint a történész kimutatja, az ellenforradalmi mozgalom összetett társadalmi-eszmei háttérrel bírt, számos politikai párt, társadalmi szervezet és erőközpont összessége alkotta. Mindazonáltal céljuk egy volt: a Károlyi-Berinkey-féle forradalmi berendezkedés, majd pedig a kommunista diktatúra megdöntése.

Molnár Tamás ellenforradalmáról ír Pető Zoltán eszmetörténész. Molnár 1969-ben írt könyvet az ellenforradalomról, melyben a fogalmat megvédi, szimpátiával kezeli. Molnár megkísérelte megfejteni: miért buknak el a forradalmi tendenciákkal szembenálló mozgalmak? Alapvető ellentmondás, hogy a legtöbb történész szerint a forradalom alapvetően pozitív, felszabadító dolog, még akkor is, ha véresebb, mint a korábbi, elnyomónak nevezett rezsim. A szerző szerint végső soron Molnár álláspontja inkább rezignált, mint harcos ellenforradalmári. 

A Kommentár folyóirat főszerkesztője, a Terror Háza kutatási igazgatója, Békés Márton „Kultúrharc-készültség” címen közöl írást, választott szlogenje Kornis Gyulától származik, aki szerint „a kultúra szellemi hatalmat jelent, ez a szellemi hatalom az egyik legfőbb forrása a fizikai hatalomnak”. A szerző megállapítja, hogy a rendszerváltás óta eltelt idő fele Orbán Viktor kormányzása alatt telt el,

Ennek eszköze a konfliktus és konszenzus arányainak megtalálása Carl Schmitt és Antonio Gramsci nyomán. 

A folyóirat fordításban közli még Jean Renaud írását „Mit jelent a jobboldaliság?” címmel, interjút tartalmaz továbbá Alan de Benoist-val, újra közli Molnár Tamás egy írását Charles Maurras-ról és gróf Sigray Antal írását a nyugat-magyarországi ellenforradalomról.

Ezen felül a Kommentár friss száma tartalmaz még könyvválogatást az ellenforradalomról szóló, magyarul megjelent művekről: gróf Joseph de Maistre: Elmélkedések (ismerteti: Bódi Ábel); António de Oliveira Salazar: Békés forradalom (Pogrányi Lovas Miklós); Plínio Correa de Oliveira: Forradalom és ellenforradalom (Czopf Áron); Molnár Tamás: Az ellenforradalom (Uhel Péter).

A Kommentár a mostani korszakról szóló könyvek bemutatásával zárul: G. Fodor Gábor „Az Orbán-szabály” c. könyve (ismerteti: Fekete Rajmund), a Mernyei Ákos és Orbán Balázs által szerkesztett Magyaroszág 2020 (Veszprémy László Bernát); a Századvég által kiadott Magyarország 2021 (Deák Dániel); s végül az Összetartozunk: Magyarország 2010-2020 c. kiadvány kerül ismertetésre (Sinkovics Ferenc).