Mindkét Tállyát megkóstoltuk

Tállya az a tokaj-hegyaljai település, ahol alapvetően most találják ki, hogy mi legyen az egykori mezőváros szerepe a borvidéken, milyenek legyenek a borai, egyáltalán, mit rejtenek a települést körülölelő, kifejezetten értékesnek gondolt dűlők. A borászati stílusbeli útkeresést, felfedezéseket figyelni így hát kifejezetten izgalmas dolog.

Kaptunk kóstolásra borokat Tállyáról, ráadásul mindkettő a település nevét viseli. 

Az egyik a Vineum Borház borásza, Hudák István által készített 2012-es Tállya-furmint, ami Márton-Kováts Krisztina, Zsadányi László, Szűcs Ferenc és Barta Péter szőlőinek terméséből készült. A Mandiner.bor számolt be elsőként arról, hogy a négy Tállyára érkező befektető-termelő összeállt, hogy a tokaj-hegyaljai település nevével száraz furmintot dobjanak piacra, nem is kevés palackkal. Az első, 2012-es évjáratból 4000 palack készült, 2500 forint a palackár. Ez a bor most nagy hírverést kap: bemutatkozott a Furmint Februáron, a tállyai Oroszlános borvendéglőben ez a ház bora, és egyre több étterem borlapjára kerül fel. Jövőre 14-20 ezer palackot készítenének belőle.

A bort kóstolva három dolog tűnik fel az egyértelmű tisztaságon és frissességen túl: 1. fiatal ez még, rendezetlen és össze-vissza tart 2. ülnek rajta a hordós érlelés jegyei 3. kicsit magas az alkohol. A Tállyára jellemző szép savszerkezet itt is megcsillan, ahogyan a furmintra jellemző almás-körtés gyümölcsösség is tetten érhető benne. Összességében jó inni, ám én inkább eltenném még egy-két évre érlelni a palackot, hátha az ízbéli visszafogottság mellett az elegancia is előbukkan a palackból.

Így néz ki a címkéje és a parafadugó, amin a Vineum logója szerepel:

A másik borról a tállyai borászokon kívül szinte senki sem tud, megvásárolni is csak a helyi pincéknél lehet, 1000-2000 forint közötti áron. Szintén egy 2012-es tállyai furmintról van szó, a helyi illetőségű Tokaj-Hegyaljai Történelmi Borút Egyesület tagjainak közös boráról. Ez az egyesület tömöríti a – fogalmazzunk így – régebbi tállyai borászokat, akik a bort elsősorban azért készítették, hogy az az egyesületet és a borászok összefogását, barátságát reprezentálja. Minden termelő adott egy kis szőlőt a közösbe, amit aztán a Palota borházban dolgoztak fel, majd palackoztak le.

A bor tökéletes ellentéte az előzőnek. Míg az egy tiszta, friss, fiatal, lendületes és gyümölcsös furmint volt, ez az oldschool vonalat viszi, némi kifejezetten zavaró ecetes-illós beütéssel, ami félórás szellőzés után sem vonul el a borból. Ezen túl a klasszikus reszelt almás jegyeket képzeljék bele a borba plusz egy kis oxidációt, illetve markáns savakat. Mint azt a kóstolás után megtudtuk, akadt egy kis probléma a szőlő préselésekor, így ezek a jegyek innen származnak. Ha azonban nem veszünk tudomást róluk, egy a hibáival is szerethető bort kapunk, olyasmit, ami jobb helyeken parasztbor néven fut, és nem szólnak meg érte, ha fröccsként fogyasztjuk.

Ez a palack így néz ki, a dugón valamiért a 2011-es évjárat szerepel:

Hol tart tehát Tállya? A Tállya-bornál sokat lendítene az összhangon, ha gondosan megterveznék a bor karakterét, talán pár gramm maradékcukor sem állna rosszul neki. (Ide tartozik, hogy a Mandiner nemrég járt a szintén tállyai Homoky Dorottya pincéjében a 2013-as újborokat kóstolva. Nem volt olyan, amiben ne lett volna maradékcukor, kifejezetten jól állt a boroknak, a pfalzi rizlingek világát idézte fel. A borászt elmondása szerint nem zavarja az édesség, így lesznek letöltve a borok. És milyen jól teszi!) Muszáj szigorúnak lenni: a szomszéd település Mád-borai száz forinttal olcsóbbak és érezhetően profibbak. A borút-egyesület bora más ligában játszik, ott egy kis odafigyelés és több pincebeli tisztaság rengeteget dobna a boron.

Az igazi első nagy tállyai dobás egyébként a 2013-as évjárat lesz, ahogy halljuk. Kíváncsian várjuk, biztató jelek már vannak.

FRISSÍTÉS: A borúttól kapott információk alapján a kóstolt palack nem a borút által lepalackozott 2012-es bornak felel meg. A kóstolt minta palacktípusával ellentétben, ami burgundi volt, a 2012-es borutas bort rajnai típusú palackba töltötték.

A fényképeket Jenei Balázs készítette. A kóstolónak a szerkesztőségünk alatti VinoPiano kézműves borkereskedés adott helyet, akiknek ezúton is köszönjük a lehetőséget!