Elhunyt Popper Péter

Popper Péter 1933. november 19-én született Budapesten. Az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb pszichológusa volt. Számos könyvet írt, gyakran tartott előadásokat, sokat szerepelt újságokban, rádióadásokban, tévében. Kutatási területe elsősorban a pszichoterápia, a társadalmi beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia volt. Felsőfokú tanulmányokat Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és Moszkvában, a Lenin Intézetben folytatott. Dolgozott a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusaként, majd a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján.

1969-ben a pszichológia tudományok kandidátusává nyilvánították. 1980-tól kinevezték docensnek, 1984-ben egyetemi tanárnak, s a SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetésével bízták meg. 1992-1994 között az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora volt, majd itthon Horn Gyula miniszterelnök egyik személyes tanácsadója lett. 1997-től a pesti egyetemeken, főiskolákon (ELTE, MÚOSZ Újságíró iskola, Színház és Filmművészeti Egyetem, Rabbiképző) és vidéken is tartott előadásokat, konzultánsa volt a Láthatatlan kollégiumnak. Több tudományos tisztséget töltött be, szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemle című szakfolyóiratot, az MTA Pszichológiai Bizottság pszichológiai szakbizottság tagja volt.

„Egyet tanácsolhatok: nem szabad az élményeket meg nem élni. Ha valaki jól élte végig az óvodáséveit, iskolásként nem akar újra óvodás lenni. Ha megélte mindazt, amit az élet kínál egy gyereknek, egy felnőttnek vagy egy idősebb embernek, akkor nem lesz baj. Ha pótlandókat görget maga előtt, akkor lesz a baj. Ki kell iktatni az érzést, hogy átmeneti korszakok vannak az életben. Nincsenek. Az az életem, amit élek, nincs átmeneti korszak, az időskor sem az” - nyilatkozta tavaly a Népszabadságnak Popper az öregségről a halálról.