Az ukrajnai háború árnyékában Afrikában épít ki új kapcsolatokat Oroszország. Emiatt Washington és Párizs vigyázó szemeit ismét a fekete kontinensre veti – kérdés, ki jön ki jobban a befolyási versengésből az új korszakban.
Márciusban tartották a második Oroszország-Afrika nemzetközi parlamenti konferenciát Moszkvában. Az eseményen több mint negyven ország hivatalos küldöttsége vett részt a fekete kontinens minden tájáról. A mostani fórum csak egy láncszem az Oroszország és afrikai partnerei között a közelmúltban létrejött kapcsolatok hosszú sorában. Ráadásul a tervek szerint
amely az orosz tisztségviselők szerint a feléledő orosz-afrikai kapcsolatok új csúcspontját fogja jelenteni, amely új szintre emeli a felek közötti együttműködést. Az orosz fél reményei szerint az eddigi egyre szorosabb katonai együttműködés mellett a gazdasági partnerség is egyre jelentősebbé fog válni.
Az Egyesült Államok és szövetségesei aggodalmukat fejezték ki a a találkozó miatt. Ezzel kapcsolatban az első számú kérdés, hogy vajon a korábbi gyarmatosító hatalmak képesek lesznek-e elfogadni befolyásuk csökkenését a kontinens országai felett. További jelentős fejlemény volt, hogy
A most játszódó folyamatok nem az ukrán-orosz háború kitörésével kezdődtek el. Oroszország már legalább egy évtizede komoly érdeklődést mutatott a világ ezen része iránt – sokat tanulva a szovjet politika hibáiból, sokkal okosabb taktikát választva igyekezik befolyását megerősíteni Afrikában.
Moszkva szemében a háború kitörése óta történtek csak még jobban felértékelték a térséget, ahogy az egész „globális délt”. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter már 2023 első hónapjaiban körbeutazta a kontinenst. Meglátogatott több szubszaharai országot, tárgyalt Dél-Afrikában, Szváziföldön, Angolában és Eritreában is. Februárban Észak-Afrikába látogatott: Maliba, Mauritániába és Szudánba. Az orosz külügyminiszter 2022 júliusában Egyiptomba, Etiópiába, Ugandába és a Kongói Köztársaságba is elutazott. Ezen túlmenően pedig
Ennek is köszönhető, hogy hiába próbálta rávenni őket az Egyesült Államok, valamint az Európai Unió, az afrikai országok nem szakították meg kapcsolataikat Oroszországgal a háború kitörését követően, sőt többségük még szorosabb köteléket igyekszik kialakítani Moszkvával.
Lavrov afrikai képviselőkkel folytatott legutóbbi találkozói az élelmiszer- és energiabiztonsággal kapcsolatos együttműködésre és a katonai partnerségre összpontosítottak. Előbbi eredménye például az is, hogy Vlagyimir Putyin nemrég bejelentette, hogy a fekete-tengeri „gabona-alku” lejárta után
Oroszország kész ingyen gabonát biztosítani afrikai partnereinek.
Az orosz diplomácia vezetőjének afrikai körútjai természetesen nem maradtak válasz nélkül a nyugat részéről: amellett, hogy az orosz külügy munkája „széles körű érdeklődést” váltott ki a nyugat fősodrú médiából, több nyugati politikus szintén megpróbálta felvenni a kapcsolatot a térség országaival. A tavalyi év végén például megtartották az USA-Afrika csúcstalálkozót, amelyen az Egyesült Államok védelmi minisztere Lloyd Austin kijelentette, hogy
Az idei év elején az Egyesült Államok összesen 32 afrikai országgal tartott közös hadgyakorlatot, valamint felmerült egy amerikai katonai bázis létesítésnek ötlete is a stratégia fekvésű Marokkóban.
Washington márciusban nyíltan felszólította az afrikai országokat, hogy fogják vissza Oroszországgal fenntartott kapcsolataikat. Ezzel a felütéssel tett látogatást Afrikában Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter is. „Őszintén szólva az a célunk, hogy gazdasági szempontból világossá tegyük ezeknek az országoknak, hogy az önök gazdasági érdekei összhangban vannak azzal, hogy Oroszország minél hamarabb véget vessen Ukrajna megszállásának” – mondta sokat sejtetően Wally Adeyemo amerikai pénzügyminiszter-helyettes.
Az Egyesült Államok mellett Franciaország is igyekszik latba vetni a kontinensen még meglévő diplomáciai kapcsolatait. Március elején Emmanuel Macron francia elnök meglátogatott több szubszaharai országot is, járt Dél-Afrikában, Szváziföldön, Angolában és Eritreában. Februárban pedig Észak-Afrikát járta körbe, Maliba, Mauritániába és Szudánba utazott. Macron ezen az utazáson kijelentette, hogy
„a »Françafrique« korszaka, amelyben Párizs informális gyámságot gyakorolt egykori gyarmatai felett, mára véget ért”,
és egy új „harmonikus partnerséget” ajánlott a térség országainak.
Macron szerint ez az új partnerség a francia katonai jelenlét „érezhető csökkentését”, a katonai bázisok átszervezését és a katonai együttműködés új modelljét jelenti. Ezek a kijelentések azonban sokkal inkább tűnnek a valóság elkerülhetetlen elfogadásának, mint a jó szándék gesztusának.
Mali például 2022 elején kiutasította a francia nagykövetet, augusztusban pedig a francia csapatokat a szomszédos Nigerbe vonták vissza. Az elmúlt években Párizs kivonta csapatait a Közép-Afrikai Köztársaságból, Maliból és Burkina Fasóból is.
A döntést nemcsak a helyi lakosság tömeges franciaellenes tüntetései előzték meg, hanem az is, hogy ezek az országok az elmúlt időszakban egyre szorosabb viszonyt alakítottak ki Oroszországgal.
Innen tavaly decemberben vonta ki csapatait Párizs, miután éveken keresztül sikertelenül próbált meg véget vetni az országban tomboló polgárháborúnak. Az ország vezetése 2018-ban fordult Oroszországhoz katonai segítségért, mely után katonai együttműködési megállapodást is aláírták Moszkvával. Ennek értelmében Oroszország lőszerrel látta el a köztársaságot és kiképezte a helyi katonaságot. Kevesebb mint egy évvel Oroszország beavatkozása után a hadseregnek sikerült fegyverszünetet kötni több helyi lázadó csoporttal.
A nyugat viszont azzal vádolja Oroszországot, hogy a Wagner magán katonai vállalaton keresztül beavatkozik a Közép-Afrikai Köztársaság és a többi ország belügyeibe. A Közép-Afrikai Köztársaság különösen sikeres kalandnak bizonyult Oroszország számára, ugyanis a fegyverek és diplomáciai sikert képesek voltak gazdasági előnyökké is átalakítani. 2020-ban orosz vállalatok engedélyt kaptak arany- és gyémánt bányászatra. Nemrég a Közép-Afrikai Köztársaság külügyminisztere, Sylvie Baipo-Temon nyíltan kijelentette, hogy
„Franciaország hibái nyitották meg az utat Oroszország számára”.
Eközben Maliban is hasonló események játszódtak le. Ott 2013 óta voltak jelen a francia csapatok, annak érdekében, hogy felvegyék a harcot a muszlim felkelők ellen. A helyzetet azonban nem tudták megoldani, végül a katonai junta vezetői orosz segítséget kértek az al-Kaidával és az Iszlám Állammal kapcsolatban álló felkelők elleni harchoz.
A harmadik jelentős kudarc, amelyet elkönyvelhettek a franciák, Burkina Faso volt. Itt tavaly szeptemberben robbant ki egy puccs, az új kormány pedig idén januárban követelte a francia katonáktól, hogy hagyják el az országot. Ezt követően több ezer tüntető gyűlt össze Burkina Faso fővárosában, Ouagadougouban, hogy támogassa az új kormányt, néhány nappal azután, hogy Párizs megerősítette csapatainak kivonását az országból. A tüntetők a hírek szerint Burkina Faso és Oroszország zászlóját vitték magukkal, és a
„Franciaország – kifelé!” valamint az „Éljen Putyin és Oroszország!” jelszavakat skandáltak.
Macron szinte árnyékként követte az orosz külügyminisztert Afrikában, Beninben tartott beszédében pedig úgy kritizálta Oroszországot, hogy „az egyik utolsó gyarmatosító hatalomnak” nevezte.
Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője eközben aggodalmának adott hangot a mali tüntetések miatt. „Láttam a tévében ezeket az afrikai fiatalokat, akik Bamako utcáin sétáltak olyan plakátokkal, amelyeken az állt:
»Putyin, köszönöm! Megmentetted Donbászt, most minket mentesz meg!«
Ez sokkoló” – mondta Borrell.
A The Times szerint az Egyesült Államok, valamint más korábbi nagyhatalmak, Nagy-Britannia és Franciaország egyre inkább veszítenek befolyásukból Afrikában, miközben Moszkva és Peking egyre inkább bővíti jelenlétét a térségben. „Oroszország növekvő befolyása rávilágít a világ leggyorsabban növekvő kontinensén kialakuló új kapcsolatokra” – írja a lap. Moszkva számíthat Afrikára, amely „már régóta a nagy világhatalmak játszótere”.
A mostani helyzet nagyban hasonlít a hidegháború függetlenségi mozgalmai utáni időszakhoz. Látható, hogy az oroszok iránti szimpátia felerősödése a franciaellenes, a britellenes, valamint az Amerika-ellenes érzelmekben gyökerezik. Az Oroszországgal kapcsolatos nézetek viszont éppen ezért törékenyek, hiszen
Valójában ez volt a helyzet a hidegháború alatt is, emiatt számos helyen nem is működött a Szovjetunió akkori kizárólagosságra törekvő Afrika-politikája. A jelenlegi Oroszország azonban számos szempontból előnyösebb helyzetben van, mint a Szovjetunió, hiszen többek között nem köti a kommunista ideológia, ehhez kapcsolódóan pedig gazdasági lehetőségei is jóval tágabbak, mint a Szovjetunióé volt.
Amennyiben Oroszország valóban hosszú távon teret tud nyerni Afrikában, a Nyugat befolyása a multipoláris világrend kialakulásával párhuzamosan fog gyengülni a fekete kontinensen.
Nyitókép: Carol Valade / AFP
Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője elmondta, szerinte három oka van, amiért felelőtlenség lenne katonákat küldeni Ukrajnába: sokan meghalnának, nem segítene és még a feszültséget is növelné.
A lengyel ellenzék vezetője is reagált a kormányfő vádjaira.
Podoljak szerint elértek az ukránok egy olyan pontra, ahol már nem lehet leülni és tárgyalni.
Az extrém időjárási viszonyok miatt 2023-ban globálisan 10 százalékkal, 237,3 millió hektoliterre esett vissza a bortermelés. Több borásznemzet számára ez az év különösen kedvezőtlennek bizonyult, Franciaország kivételével, ahol a termelők 4 százalékos növekedést értek el. Spanyolország és Olaszország különösen megérezte az időjárás szélsőségeit, illetve a globális borfogyasztás is csökkenést mutatott.
A kontinens két vezetője a kínai elnök párizsi vizitje előtt tárgyal.
Avril Haines szerint Putyin egyre agresszívebb taktikájának célja meggyőzni Kijevet arról, a harc folytatása csak növeli az országnak okozott károkat.
A miniszterelnök elbeszélgetett a helyiekkel, még egy kávét is elfogyasztott.
Két százalékpontot vert rá az LMP jelöltjére.
