Az apává válás pszichológiája

2016. július 08. 00:15

Minél nagyobb jelentőségű egy adott társadalomban a párok közötti kapcsolati intimitás, annál inkább vonódnak be a férfiak párjuk várandósságának történéseibe, és vesznek részt közös gyermekeik gondozásában. Az apa-szerep alakulására kihat továbbá az egyéni szocializáció során megtapasztalt szülői minta, illetve azok a szülőségre vonatkozó elvárások, kulturális mítoszok, amelyeket a szűkebb társas környezet, valamint a tömegkommunikáció közvetít.

Andrek Andrea

„Az apa-szerep változásai a társadalomban

(...)

Napjainkban, amikor hiányában vagyunk a tradicionális társadalmak szerves részét képező rítusoknak, nagy szükség van arra, hogy a férfiak engedélyt és támogatást kapjanak szüleiktől a szülői ház elhagyására, és saját család alapítására. A kötelező sorkatonai szolgálat például korábban hosszabb időre „eltávolította” a férfikor küszöbén álló ifjakat szüleiktől, és követelt meg önállósodást, leválást, önérvényesítést. Ennek megszűnése, a továbbtanulásra szánt idő kitolódása és más egyéb társadalmi és gazdasági folyamatok is azt eredményezik, hogy a fiatal, családalapítás előtt álló férfiak nagy része családjával él, sokrétű szociális, anyagi és érzelmi támogatásban. A párválasztás, házasság és családalapítás így gyakran ebből a „meleg fészekből” való kilépéssel kezdődik. E folyamat szükségszerűen konfliktusokkal terhelt, hiszen gyakran sem a férfi, sem pedig a szülők nincsenek felkészülve az elválásra, leválásra. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a családtól való elszakadás rendszerint egybeesik az első gyermek várásával és születésével, így aztán a feszültségek a leendő apán túl párjával való kapcsolatát is érzékenyen érintik.

Számos vizsgálat kitér a ma apává váló férfiak azon nehézségére, hogy legtöbbjük életéből hiányzik a követendő apai minta, édesapjukkal kapcsolatos tapasztalataikat leginkább úgy hasznosítják, hogy az azzal ellenkező szerepmintázatot igyekezzenek megalkotni önmaguk és gyermekük számára (Steinberg 2000; Boyce 2007; Guzzo 2011).

(...)

Az apaság újraalkotásának folyamata számos kérdést, bizonytalanságot hordoz magában. Az apák bevonódása a háztartási teendőkbe és a csecsemő ellátásába pozitív hozadéka mellett számos új konfliktus forrását is jelenti. Külön kiemelendő az anyák azon törekvése, amelynek során jó szándéktól vezérelve, ám kéretlenül az apák „mentoraként” lépnek fel az újszülött gondozási és nevelési helyzeteiben, megmutatva nekik, hogyan legyenek „még jobb” apák (Steinberg 2000). Az ilyen interakciós helyzetek leginkább gyengítik az apa kompetencia-érzését, még több bizonytalanságot okozva. Könnyebb dolga van azoknak az apáknak, akik számára szabad teret nyújt mind a párjuk, mind a nagycsalád a gyermekükkel való ismerkedés és a róla való gondoskodás fortélyainak megtapasztalásában.

Az apaság biológiai alapjai

(...)

A tesztoszteron tehát kétirányú változást mutat a férfi reproduktív viselkedés során: a társ keresésének idején megemelkedett szintje segíti a sikeres párválasztást, a gyermek születését követően zajló csökkenése pedig a babáról való gondoskodást támogatja. Ez az összefüggés egybecseng azokkal a kutatásokkal, amely szerint a házasságban élő férfiak védettebbek az egyedük álló férfiakkal szemben számos egészségügyi mutató tekintetében. Kopp és munkatársai hazai vizsgálatokban is azt találta, hogy a család rendkívül jelentős védelmi tényező a férfiak életében (Kopp és mtsai. 2008). A házastárstól és gyermekektől kapott társas támogatás hiánya jelentős kockázati tényező az idő előtti elhalálozás tekintetében, olyannyira, hogy négyszeres idő előtti elhalálozási kockázattal jár együtt, ha egy férfinek nem születik gyermeke, vagy rossz vele a kapcsolata. Azok az apák pedig, akik a válás során elveszítik a gyermek elhelyezési pert az anya javára, magasabb fokú rizikónak vannak kitéve egyes krónikus betegségek, pszichés igénybevétel és a korai elhalálozás tekintetében is (Bartlett 2004).

(...)

A szexuális és utódgondozó magatartásban ugyancsak döntő szerepet játszik az oxitocin. Varga részletes összefoglaló tanulmánya mutatja be ennek jelentőségét és a klinikai gyakorlatra vonatkozó konzekvenciáit elsősorban anyai oldalról (2009). Az oxitocin a női szexualitásában betöltött szerepéhez hasonlóan, feltételezhetően a férfiakban is fontos szerepet tölt be a szexualitással együtt járó kognitív és affektív érzések modulációjában. Feltételezik, hogy az orgazmuskor megnövekedett oxitocin szint egyik szerepe, hogy a párt együtt tartsa az orgazmust követő nyugalmi időszakban, ami által az egymással átélt pozitív élmény elmélyül, az adott pár személyéhez kapcsolódik. Belátható ennek párkapcsolat erősítő és elköteleződést növelő hatása, így az utód számára is növeli a kettős gondoskodás esélyét. Az együttszülés során az apa számára is átélhető extatikus élmény neurobiológiai hátterében ugyancsak a centrális oxitocin rendszer áll, így az apai odafordulás az újszülötthöz e természetes folyamat velejárója.

(...)

Transzformáció: átmenet a férfiből az apa szerepébe

Sokan abból indulnak ki, mennyivel nehezebb a férfiak számára felfogni és feldolgozni azt az óriási változást hozó tényt, hogy gyermekük fogant és fejlődik párjuk testében. Valóban, az anya testében zajló látványos és drámai változások folyamatosan figyelmeztetik és szembesítik a nőt várandóságával, biológiai és lélektani tekintetben is segítik a gyermekre való ráhangolódását. A változás azonban az apákban is lezajlik, amint fentebb is láthattuk, biológia, lélektani és szociális síkon egyaránt. A változások egyeseknél rejtve történnek, ám vannak apák, ahol e folyamat nagyon is „felhangosítódik”, és rendkívül intenzív formát ölt.

(...)

Az alábbi felosztás három szakaszban mutatja be ezt az átmenetet (Genesoni et al. 2009):

A prenatális szakaszban az apák viselkedésére leggyakrabban a várandósság folyamatába való aktív bevonódás (részvétel a vizsgálatokon, ultrahang-szűrésen, stb.) a jellemző, miközben gyakran számolnak be ambivalens érzésekről partnerük várandósságával kapcsolatban. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy fejlődő magzatuk kezdetben valószerűtlennek tűnik, nehezen tudják elképzelni a vele való kapcsolatot. További nehézség lehet a párjuktól eltérő szükségletek megjelenése és a párkapcsolatra vonatkozó elvárások különbözősége, valamint a párkapcsolati szerepből a szülői szerepbe való átmenet. Az apák a várandósság időszakában élnek át legtöbb stresszt: jellemzően az első trimeszter végén, majd pedig a harmadik trimeszter megkezdődésekor (közel a szülés idejéhez) zajlik legintenzívebben az apává válás lélektani folyamata (Condon et al. 2004).
A gyermek megszületése az apává válás újabb jelentős állomása. Az apák sokféle érzésről számolnak be szülésélményükre vonatkozóan. Vannak, akik a kiszolgáltatottság, szorongás, haszontalanság, menekülni és maradni vágyás egy időben átélt elsősorban negatív élményét hangsúlyozzák. Figyelemre méltó, hogy a felsorolt kellemetlen érzésekkel együtt meg tud jelenni a felemelő, eufórikus öröm és boldogság érzése is. Az apák élményét nagyrészt párjuk szülésének minősége határozza meg: a hüvelyi úton szülő nők partnerei pozitívabb élményről számoltak be, és újszülöttjeiket is pozitívabb jelzőkkel írták le, mint pl. a császármetszéssel született gyermekeket.
Az újszülött hazaérkezése jelenti a férfi számára az apai szerep integrálását, az apai szerep szociális perspektívájának kiteljesedését. Ebben az időszakban a legtöbb apa számára az okoz nehézséget, hogy hogyan tudna mélyebben bevonódni a csecsemő körüli tevékenységbe, hogyan ossza el idejét munkája és a családja között. Sokan számolnak be arról, hogy szeretnének más apa-szerepet kialakítani, mint amit saját édesapjuktól gyermekként megtapasztaltak. Nehézséget jelenthet még a párkapcsolatban zajló átalakulás, amelynek egyik kiemelt témája a megváltozott, jellemzően csökkent szexualitás, párkapcsolati intimitás. Az apák abban az esetben tudtak leginkább bevonódni az újszülöttel való kapcsolatba, ha támogatást kaptak ebben párjuk részéről (Yu 2011). Az egészségügyi személyzet által nyújtott támogatást a várandósság alatt kevésbé tudták hasznosítani az édesapák a babához való kötődésben, szemben a partnerük által észlelt segítséggel. Az édesanyák tehát döntő szerepet játszanak abban, hogy az apák szoros kapcsolatot, kötődést alakítsanak ki gyermekükkel.(...)

A várandósság és a gyermek születésének hatása a férfiak mentális és testi egészségére

Ahogyan ez korábban részletes kifejtésre került, az apává válás során a férfiben olyan hormonálisan szabályozott változások zajlanak, amelyek protektív hatással bírnak mind az egyes betegségek kialakulása tekintetében, mind pedig az alacsonyabb kockázatot vállaló viselkedésre vonatkozóan. Tekintsük most át, milyen hatással van az apák mentális és testi egészségére a gyermek születésével együtt járó szorongás, az azzal való megküzdés, a változás nyújtotta lehetőségek! (...)

Az szülés utáni depresszió szoros kapcsolatban áll az anyai postpartum depresszió megjelenésével, és ez minden jel szerint ok-okozati összefüggést jelent. Az anyai depresszió megjelenését igen magas, csaknem 50%-os arányban követi az apai depresszió megjelenése (Schumacher 2008). Ennek okát abban látják, hogy a depressziótól szenvedő anyák partnerei nem kapnak kellő támogatást és ezért szorongást, kilátástalanságot és bizonytalanságot élnek meg a jövőt illetően.

A szülés utáni anyai depresszióval együtt járó ingerlékenység és a szexuális vonzalom elmaradása az, ami a legnehezebben kezelhető az új apák számára (Condon 2006). A rendszeres elutasítottság élménye gyakran generál haragot és neheztelést, ami fokozza az anyák szorongását, fenntartva a negatív érzelmi kört. A férfiak jelentős része nyúl ebben a helyzetben alkoholhoz, mint maladaptív, ám „férfias” megküzdési módhoz.

Az apai depresszió, hasonlóan az anyai depresszióhoz, negatívan hat az újszülött/ csecsemő fejlődésére. Szignifikáns kapcsolatot találtak például az apai depresszió és a két hónapos csecsemők vigasztalhatatlan, heves sírása között, ill. a hat hónapos fiúgyermekek szorongása és a várandósság alatti apai depresszió között is. Az anyai depresszió, az apaitól függetlenül, a fél éves leánygyermekeknél tapasztalható szomorúságra, és a fiúgyermekek megnövekedett stressz-szintjére hatott (van den Berg 2006).

(...)

Kommunikáció a magzattal: az apa-magzat kötődés gyökerei

Az apák megjelenése a szülőszobán a kutatások újabb sorát nyitotta meg azzal a kérdéssel kapcsolatban, vajon hogyan befolyásolja az apa szülőszobai jelenléte az újszülöttel való kapcsolat alakulását. Az eredmények máig nem egyértelműek. Egyes vizsgálatok azt találták, hogy a szülésnél jelen lévő apák többet néznek újszülöttjükre és gyakrabban szólítják meg, beszélnek hozzá (Bowen - Miller 1980). Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy az apák későbbi bevonódását sokkal inkább befolyásolja a szülőszobán és a kórházban újszülöttjükkel együtt töltött idő mennyisége és minősége, mintsem a puszta szülőszobai jelenlét (Palkovitz 1985; Keller et al. 1985). Mivel a kötődés kialakulásában a rutin gondozással szemben a szociális kontaktusnak van elsődleges szerepe, így mindenképp fontos tényezőként kell tekintenünk az aktív apai jelenlétre és interakcióra.

(...)

Az elmúlt 20 évben számos vizsgálat született az apák jelentőségéről gyermekük fejlődése, jól-léte tekintetében. Egy összefoglaló tanulmány azokra a hátráltató tényezőkre hívja fel a figyelmet, ami miatt az apákkal kapcsolatos vizsgálatok száma, még mindig alulmúlja az anyák és gyermekeik kapcsolata iránt érdeklődő kutatásokat (Zanoni et al. 2013). Egyik ilyen fontos tényező az apa jelenlétének negatív aspektusa, a családon belüli erőszak, az apa által elkövetett gyermekbántalmazás mértékével kapcsolatos tévhitek. E téma részletes kifejtése nem tartozik a fejezet céljai közé, ám fontos kiemelni, hogy az apák és egyéb apa-figurák (pl. nevelő apák) egyszerre jelentenek védő faktort ill. veszélyeztető tényezőt a gyermekek életében jelenlétük és aktivitásuk minőségének függvényében.

(...)

Preventív és terápiás lehetőségek az apák támogatásában

Amint azt az előző fejezetekben láthattuk, az apáknak legalább annyi nyílt és rejtett támogatásra van szükségük a gyermekvárás idején, mint az anyáknak. A támogatás számos szinten történhet: a család, az egészségügyi személyzet és a társadalom egyaránt kiveheti részét e tevékenységből. Felsorolunk néhány olyan szempontot, amelyre érdemes figyelmet fordítani a gyermeket váró családok, különösképpen az apák életében:

Hosszú távon is megtérül, amennyiben az apa már a várandósság során aktívan bevonódik az új élethelyzettel való ismerkedés folyamatába. Ennek formáját, ütemezését természetesen mindig az adott család, pár értékrendjéhez és elképzeléseihez érdemes igazítani. További fontos szempont, hogy az apák az anyáktól függetlenül, saját igényeik és ritmusuk szerint vegyenek részt a változásban.
Legyen lehetősége az apának az anyán keresztül kapcsolatba lépni magzatával, amennyiben erre saját vágya, kívánsága van. Mint láthattuk, a magzattal több csatornán is kapcsolatban lehet lenni, minden csatorna fontos és értékes, így ha az apa gondolatban, érzésekben van együtt magzatával, és kevésbé igényli az anya hasán keresztül való kapcsolatfelvételt, úgy kapjon megértést és elfogadást erre nézve (is).
Kezelje az egészségügyi személyzet partnerként az édesapát a várandós-gondozás során, a szülőszobán, a védőnői látogatások alkalmával, és a gyermekorvosi vizsgálatok idején is. Pozitív visszacsatolásuk erősíti az ifjú édesapákban az apai kompetencia érzését.
Ne csak a szülésre, a szülőségre is készítsük fel az anyákat, apákat! Valóban fontos megismerni a szülés élettani és érzelmi dinamikáját, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a kórházból való távozás további kérdéseket vet fel. A szervezett felkészítők térjenek ki a gyermekágy és az azt követő időszakban tapasztalható érzelmi, szociális és egyéb változásokra, valamint e normatív krízis fontos aspektusaira.
Vegyék figyelembe az apák vágyait, érzéseit a szülőszobai jelenléttel kapcsolatban. Támogassuk a párt a saját döntésének meghozatalában, függetlenül a divattól és társadalmi elvárásoktól!
Biztosítsanak a gyermek megszületésének helyszínén lehetőséget az apák számára is a gyermekkel való korai bőr-bőr kontaktusra, vagy szoros, testközeli együttlétre. Amennyiben az anya akadályoztatva van bármi miatt, kapja meg az apa az újszülöttet. Mint láthattuk, hosszú távon is jobban vonódnak be azok az apák a gyermek gondozásába, akik számára lehetőség nyílt a korai kötődésre.
Az anya hosszú távú akadályoztatása esetén támogassuk az apákat abban, hogy betöltsék elsődleges gondozói funkciójukat.
Bátorítsák az anyák az apákat arra, hogy aktívan vegyék ki részüket az újszülött és a csecsemő gondozásában. Minél kevesebb elvárás mentén hagyják az apákat, hogy saját kapcsolatot és interakciós stílust alakítsanak ki gyermekeikkel a gondozás és játék során egyaránt!
Kapjanak az apák és a családok minél több személyes és társadalmi támogatást annak érdekében, hogy hosszú távon is együtt maradhassanak gyermekeikkel, támogatva őket fejlődésükben, nevelkedésükben.
Amennyiben az apa bármilyen okból nem tudja vállalni az aktív részvételt gyermeke felnevelésében, kapjon meg minden támogatást ahhoz, hogy kapcsolatban maradhasson gyermekével, mert az apai jelenlét még úgy is védőfaktor a gyermek pszichoszociális fejlődésében, ha csak időről-időre találkoznak egymással."

Az „Isten, haza, család” nem egyszerűen választási jelszó – ezek az életünk sarokkövei

Belföld

A magyar lelket nem értő nevetgélők úgy hitték, ők a korszellem – de aztán kiderült, hogy a magyarok többsége ezt a hármasságot vallja. Ungváry Zsolt írása.

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Sorrend:

I_Isti

2016. szeptember 15. 17:21

Ú... eddig úgy tudtam, hogy az Andrea az női név. (Az András női megfelelője.) Szerintem megérdemli az a világ az atombombát, amiben egy nő ír -elméleti- tanulmányt az "apává válás pszichológiájáról."

Válasz erre

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!