A pásztor nélküli juhokról

„Mintha élesebb lenne a szemük arra, hogy meglássák a szektás vonulatot más gyülekezetekben. Persze nem mindenki. Néhányan képesek arra, hogy onnan folytassák, ahol abbahagyták, és egy másik kisegyház tagjaként ugyanabba a cipőbe bújjanak vissza.
Magyarországon az egyházakat elhagyó, ám Istenben továbbra is hívő emberek száma több tízezer, vagy akár több százezer is lehet. Ez a tömeg, javarészt sérült emberekből áll.

Olyanokból, akik sokat vesztettek, nagy károkat szenvedtek egy szekta, vagy egy kisegyház jóvoltából. Ami érdekes ebben, hogy ezek az emberek sehova nem fordulhatnak segítségért, jogorvoslatért. Nincs az a szervezet, nincs az a csoport, amely szakmai segítséget tudna nyújtani nekik. Azok az egyházak, amelyek valójában felelősek a kisegyházak, szekták létrejöttéért, tudomást sem vesznek arról, hogy emberek ezrei sínylődnek Istent keresve, tőle válaszokat várva. Legtöbb esetben elfordulnak a bajbajutottaktól, és függetlenül attól, hogy megvannak a lehetőségeik, mind anyagi, mind szellemi oldalról, ők »mossák kezeiket«.

Pedig lenne mit tenni. Egy komolyabb szándék biztosan hozna gyümölcsöt, és megtalálná a módját és az eszközeit annak, hogy vigaszt és reményt nyújtson az áldozatoknak. Jelenleg csupán az ehhez hasonló blogok nyújtanak valamilyen segítséget a szekták áldozatainak. Érdekes, hogy az én blogom elsősorban Jehova Tanúi számára készült, mégis elmondhatom, hogy egyre több egyház csalódott tagjai veszik igénybe az itt kapott segítséget. Pedig mi az, amit én adni tudok? Mi az, amit sok kommentelő adni tud? Csupán az együttérzés, és a megértés, amiből az áldozatok tudják, hogy nincsenek egyedül, és vigaszt találnak sorstársaik szavaiban.”