Böjte Csaba szentbeszéde

2012. november 22. 17:47

Böjte Csaba a Hit évéről beszélt az Egyetemi Templomban.

2012. november 22. 17:47

 

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Frederick
2012. december 25. 13:24
Amit Georg idehányt, az a(z alkoholista) Domonkos Endre János által képviselt "posztmodern kereszténység": Adolf Hitler valagából prédikálni a krisztusi erkölcsökről. Úgy ostorozza a dekadenciát, hogy közben maga is a dekadencia része. Úgy kritizálja a posztmodernt, hogy közben maga is gyártja a posztmodern szellemiségű szövegeket. Úgy lép fel a relativizálás ellen, hogy közben maga is relativizál. Úgy rombolja a régi értékeket, hogy közben beállítja magát a régi értékek védelmezőjeként. Hiteltelen. Az ilyen Domonkos Endre János és Tudós-Takács János által fémjelzett "posztmodern kereszténység"-nek semmi köze nincs ahhoz a tiszta, tradicionális kereszténységhez, amit Böjte Csaba képvisel.
korona
2012. december 25. 13:23
(bemásoltírás)---------------------------------------------------------------------- A MI, MAGYAR KERESZTÉNYSÉGÜNK Egyes, magukat hungaristának nevező személyek, kisebb csoportocskák vezetői, hangadói mindent elutasítanak, ami kapcsolatba hozható a keresztény eszmeiséggel. Zavaros indokaik közül kiemelhető a "judeó-kereszténység" vádja, illetve a keresztény egyházak vezetőinek, vezetőrétegének elvtelen, megalkuvó és esetenként erkölcstelen viselkedésének túlhangsúlyozása. A judeókereszténység bizonyítására felhozzák az egyházi vezetés elzsidósulását, a Szentírás átfogalmazását, a toleranciát, melynek égisze alatt II. János Pál részt vett egy zsinagógában tartott izraelita összejövetelen, majd a "keresztények idősebb testvéreinek" nevezte a zsidóságot. Kihangsúlyozva említik még azt a gesztust is bizonyítékul, amit a magyarországi katolikus vezetés tett az izraelitáknak, átadva részükre a megszavazott állami támogatás nagy részét. Érveik között szerepel az a pápai megfogalmazás is, miszerint halálos bűn az antiszemitizmus (de nem az istentagadás!). Órákon át sorolják a mai kereszténység elzsidósulásának "bizonyítékait", nem feledkezve el semmiről, ami igazukat bizonyíthatja. Az erkölcstelenség térhódítását az osztrák egyházi vezetéssel kapcsolatba hozható sajnálatos homoszexuális botránnyal, a vatikáni pénzügyi körök zsidó bankokkal való összefonódásával, "békepapsággal", politikai kollaborációval és számtalan más, kisebb-nagyobb politikai, vagy erkölcsi botránnyal kívánják bizonyítani. Ezen igyekezetük azonban egy igen alapvető ellentmondást tartalmaz. A kereszténység erkölcsi alapjai ellen indított támadásuk kimondottan olyan személyek cselekedeteinek felsorolásából áll, akik csak tagjai a keresztény egyházaknak, és semmi közük a valódi keresztény szellemiséghez. A lényeget nem lehet a lényegtelenen keresztül elérni! Olyan ez a logika, mint azé a külföldié, aki a magyarokat "szemét cigány népségnek" nevezi azon indok alapján, hogy a közeli áruházból két magyar állampolgár (két cigány) ellopott valamit. Ezt sem érdekli a magyarság szellemisége (kultúrája, erkölcse, történelme), és a valóban elítélendő cselekmény hatására általánosító véleményt formálva, a lényeget támadja. Azt, ami nálánál is jobban elítéli a tolvajokat. Nagyon megsértődnének ezek a keresztényellenes magyarok akkor, ha a közelmúlt magyarországi eseményeivel, az ÁVH-val, pufajkásokkal, Rákosival, Kádárral, Antallal, vagy esetleg a mai horngyulákkal, petőivánokkal, bauerekkel minősítené őket a nagyvilág. Pedig ezek a személyek voltak, és ma is ezek a magyarság hivatalos vezetői (akik jogilag éppen olyan állampolgárai Magyarországnak, mint a kritizálók). Kézzel-lábbal tiltakozva bizonygatnák, hogy ezekhez a személyekhez semmi közük. Hivatkoznának mindenre, honfoglalástól a szabadságharcokig (a személyes ellenállásukról nem is beszélve), de mégis mind a mai napig olyan törvények alatt élnek, amiket ezek a személyek szabtak meg számukra. Saját sorsukból sem okulva a kereszténységet támadják (mint az előbb említett külföldi a magyarságot)azon személyek helyett, akik valóban megérdemelnék a támadást. Ezzel a logikátlan tevékenységükkel hajtják végre azt a tervet, amelyet valahol valakik jól kiagyaltak. Közreműködnek abban az aknamunkában, melynek főszereplői az egyházi személynek álcázott erkölcstelen és jellemtelen beépültek. Elfelejtik azt a tényt, hogy a hungarizmust - mint fogalmat - Prohászka Ottokár római katolikus püspök fogalmazta meg, és politikai megvalósítója, Szálasi Ferenc szintén keresztény eszmeiségnek nevezte. Mint ahogy a magyarságtudatunk semmilyen módon nem kötődik a közelmúltban és napjainkban uralkodó politikai vezetőréteghez (akiknek a népellenes tevékenysége miatti elkeseredés legfeljebb csak erősítette a magyarság gondolkodó részének ellenállását, nemzettudatát), úgy a keresztény egyházakon belüli gondok sem okoztak tömeges elfordulást a keresztény eszmeiségtől. A magyarság és a kereszténység történelme, eszmeisége oly felemelően szép és gazdag, hogy mindenkinek, aki valóban az igazságot, a tiszta forrást keresi, lehetőséget ad arra, hogy egyéniségének a legmegfelelőbb hagyományokat megkeresse, és azok szellemében éljen. Nem nyavalygó magyarkodók, nyálas keresztények, hanem erős erkölcsű, érett értelmű, egész emberek kellenek Hazánknak. Olyan férfiak és nők, akik tudják azt, hogy mit kell tenniük. A ragyogóan fénylő középkor szellemiségével és a harmadik évezred tudásával felvértezett keresztény magyarság a jövő népe. A mai világ deformált eszmerendszereiből, elhajolt vallásaiból csak pusztulás, erkölcsi és fizikai megsemmisülés következhet. Hogy megmaradhassunk, igen pontosan meg kell határoznunk azt, hogy mit jelent számunkra a magyarság és a kereszténység. Tudnunk kell azt is, hogy meddig vállaljuk a történelmünket, meddig tekintjük magunkénak a kereszténységet. Mert a magyarság romlása és a kereszténység elhajlása közel azonos időben kezdődött. Szent István és Szent László lovagkirály korában a kereszténység erős volt, a magyarság szintén. A keresztes hadjáratok, a lovagrendek, a tudomány fejlődése tovább növelte ezt az erőt, mely a középkor végére elérte teljességét. Csodálatos építészeti alkotások (melyeknek máig sincs párjuk), felfedezések, a keresztény testvériség szelleme mind ennek a kornak a jellemzője. Ismeretlen volt a "tömeg" fogalma. Mátyás király korában mindenki dolgozott, szántottak, arattak a földművesek, zakatoltak a malmok, legeltettek a pásztorok, alkottak a művészek, termeltek a mesteremberek. Volt vásári sokadalom, körmenet, esküvői násznép, zarándokmenet, de nem volt "tömeg". Ezt a szép emberi világot az egységes keresztény európai erkölcs teremtette meg, melyet a sötét erők minden eszközzel igyekeztek tönkretenni. Szakadár, eretnek vallási irányzatok, eltömegesedés, pénzügyi zavarok, mohamedán veszély, mórok és kalóznépek támadásai, az egységes erkölcs megrendülése jelezte ezt az aknamunkát, mely napjainkban is változatlan formában folyik. Magyarságtudatunkat, kereszténységünket a romlás előtti idők szellemiségéből építjük fel, tudásunkat a mai kor szintjére emeljük. Ellenállva a sötét erők erkölcsromboló divatjainak, elzárkózunk mindentől, ami tőlük ered, akárhonnan is jön. Ez a mi kereszténységünk.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!