A háborúban forgóeszköz az emberélet – a Nyugaton a helyzet változatlan filmről

Szalay-Berzeviczy Attila, A nagy háború százéves nyomában szerzőjének írása a Mandiner hetilapban

Az első világháború az emberiség utóbbi kétszáz évének legjelentősebb fejezete, örökre megváltoztatta a világot. Véget vetett az Osztrák–Magyar Monarchiának, a Német, az Orosz és az Oszmán Birodalomnak; elhozta a brit és a francia gyarmatbirodalom alkonyát; világhatalmi helyzetbe emelte az Egyesült Államokat; olyan új, független államokat teremtett, mint Ausztrália, Csehszlovákia, Írország, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország és Új-Zéland; létrehozta Nagy-Romániát és a Szovjetuniót, valamint a Közel-Kelet új államait.

A legfőbb következménye pedig a kapitalizmus, a fasizmus és a kommunizmus húszas évektől bekövetkező kegyetlen versengése lett,

E hatalmas léptékű változások fényében nem csoda, ha a nagy háború öröksége még több mint száz évvel később is része az emberiség életének. Mindennek ellenére a legtöbben a világban meglehetősen szerény ismerettel bírnak arról, hogy mi és miért is történt 1914 és 1918 között. Ennek pedig az egyik oka az lehet, hogy a második világháború után és a hidegháború árnyékában a nemzetközi filmipar közel hatvan évig hanyagolta ennek az időszaknak a feldolgozását.

A nagy háborúról szóló első filmet Charlie Chaplin forgatta 1918-ban, amikor még javában folytak a harcok a nyugati és az olasz fronton. Hollywood a következő világháború kitöréséig még öt-hat e témával foglalkozó filmet készített. Ezek közül a leghíresebb az Erich Maria Remarque háborúellenes bestsellerjét feldolgozó, az amerikai Lewis Milestone által 1930-ban elkészített Nyugaton a helyzet változatlan lett.

miután önként jelentkezett katonának. Az ott szerzett tapasztalatait az 1928-ban megjelent könyvében foglalta össze, mely a gimnáziumi padból hazafias és naiv lelkesedéssel a frontra vágyó Paul Bäumer szemszögéből mutatja be a háború szörnyűségét, értelmetlenségét és az ember lelkére és tudatára gyakorolt hatásait.

A hitleri Németország legyőzése után 1957-ben jött a következő jelentős amerikai film az első világháborúról, A dicsőség ösvényei, melyben Kirk Douglas játszotta a főszerepet. Az ezt követő harminc évben a témában mindösszesen három olyan alkotás készült, amely be tudta járni a világot: az 1962-es, Oscar-díjas Arábiai Lawrence, az 1979-ben másodszor is feldolgozott Nyugaton a helyzet változatlan és végül a Mel Gibson nevével fémjelzett, 1981-es Gallipoli.

A Nyugaton a helyzet változatlan előzetese

Csak a második világháborútól időben jelentősen eltávolodva,

A sort 2004-ben Audrey Tautouval és Jodie Fosterrel a Hosszú jegyesség nyitotta, amit egy évvel később követett Daniel Brühllel és Diane Krugerrel a Fegyverszünet karácsonyra. 2006-ban Jean Reno és James Franco főszereplésével jött az Égi lovagok, 2007-ben a kanadai Passchendaele, 2008-ban az orosz Az admirális és a brit–német A vörös báró.

Az első világháború centenáriumára ráfordulva a téma már a legnagyobb rendezőket is megihlette, Steven Spielberg 2011-ben mozivászonra vitte a Hadak útjánt, Peter Jackson 2018-ban elkészítette az Akik már nem öregszenek meg című, rendkívüli alkotását, majd 2019-ben jött Sam Mendes, és ámulatba ejtette a világot a tíz Oscar-díjra jelölt 1917-tel. A köztes években pedig ott volt Alicia Vikanderrel Az ifjúság végrendelete, Russell Crowe-val az Akihez beszél a föld, Nicole Kidmannel A sivatag királynője és Christian Bale-lel Az ígéret című film.

Ezt követően már csak egy pandémiát kellett túlélnünk ahhoz, hogy megnézhessük a következő nagyszabású első világháborús művet,

és amely a kor szellemének megfelelően már nem a mozikban, hanem a Netflixen debütált október végén.

Kilencedik éve foglalkozom minden egyes nap az első világháború eseményeivel és annak képi világával. Nem hiszem, hogy van olyan könyv vagy dokumentumfilm, amit ne olvastam vagy néztem volna meg ebben a témában. A könyvem (A nagy háború százéves nyomában – a szerk.) fotóinak elkészítéséhez nemegyszer bemásztam a nyugati front ma is létező lövészárkaiba, hogy a hagyományőrzők segítségével – filmbe illő jeleneteket megrendezve – fotózhassak.

Ilyenkor mindig mélyre le kellett ásnom érzelmileg is, hogy fejben teljes mértékben ott legyek az első világháború éveiben. Mindezek után azt gondoltam, hogy nekem ebben a témában már nem lehet újat mutatni, főleg nem egy olyan filmnek, amely ugyanannak a könyvnek a harmadik feldolgozása. Tévedtem.

Súlyos mondandója mellett olyan élményt ad a film vizuális és hangi világa, amit csak csodálatosnak és gyönyörűnek tudok nevezni, pedig a bemutatott, egészen egyedülálló harctéri jelenetek már a horror kategóriáját súrolják.

Ez az első világháborús film azonban nemcsak azért különleges, mert így még nem láttuk a nagy háborút, és mert száz éven belül ez Remarque regényének már a harmadik adaptációja, hanem mert ez az első háborús film, amit egy most dúló, újabb világháborúval fenyegető európai fegyveres konfliktus idején nézhetünk meg. Emiatt az Edward Berger rendezésében elkészített Nyugaton a helyzet változatlan nem a régi idők távoli világát hozza be a nappalinkba, hanem az 1917-ben La Malmaisonnál játszódó eseményeken keresztül segít elképzelni, hogy mi folyik a szomszédban, és miken mennek keresztül az ott harcoló férfiak.

Ahogy a németekre fókuszáló filmet néztem, nem tudtam nem arra gondolni, hogy ugyanezt a kegyetlen sorsot élik meg azok a szerencsétlen orosz kiskatonák is, akik hasonlóan lerongyosodva, nyomorúságos körülmények között küzdenek,

Mindazonáltal Berger adaptációja gyakorlatilag átírja a világhírű regény cselekménysorozatát a modern filmkészítés kívánalmai szerint, így olyan élményt nyújt, ami markánsan megkülönbözteti az első két műtől.

A film sokkal több csata­jelenetet tartalmaz, mint két elődje, a fókuszt is a lövészárok borzalmaira helyezi. Berger gyakran használ közelképeket a főszereplő esetében, hogy megfelelő intimitást teremtsen a Paul Bäumer (Felix Kammerer) és a néző között a legdrámaibb pillanatokban, miközben a Volker Bertelmann által komponált zene és a totális csend megfelelő vegyítése mesterien fokozza a jelenetek izgalmát és intenzitását.

Az 1930-as és az 1979-es verzió ikonikus jeleneteit – mint például a francia katona lassú halála a bomba­tölcsérben vagy amikor Bäumer a megsérült mentorát, Katczinskyt a hátán cipeli el a tábori kórházig – átemelték, hiányzik viszont Kantorek személye, az iskolai jelenetsor, Himmelstoss és a katonai kiképzés teljes egésze. Az első két változatban látjuk Bäumer otthonát és családját is. Helyette Berger a csatatér mellé egy másik narratívát választott, a magas rangú tisztek kényelmes mindennapjait,

A filmtörténelemben először dolgozták fel a compiègne-i fegyverszünetet. Párhuzamos történetként jelenik meg Matthias Erzberger német alkancellár figurája (Daniel Brühl), aki delegációjával 1918. november 7-én Haudroy és La Capelle között áthaladt a nyugati fronton, hogy végül Ferdinand Foch tábornok vasúti kocsijában négynapnyi egyeztetés után 5.10-kor aláírja a háború végét jelentő tűzszüneti dokumentumot.

Ez a rész nem szerepel Remarque könyvében, viszont különleges feszültséget ad a cselekmény egészének, hiszen

az érvénybe lépésig, 11 óráig. Ez idő alatt még 2738 katona vesztette életét, és további 8000-en sérültek meg.

Berger ezt a részt mesterien vitte filmre – ennél látványosabban aligha lehetne bemutatni a háború értelmetlenségét.

Az 1930-as adaptáció mindig is klasszikus marad, de Bergernek sikerült minden korábbi háborús film fölé helyeznie a Nyugaton a helyzet változatlan modern változatát. Az alkotás mérhetetlen aktualitása szinte garantálja a német sikert a 95. Oscar-díj-átadó gálán.

Képek: Reiner Bajo, Netflix