Kevés gyalázatosabb jelenség létezik az emberi kultúrában, mint mikor egy vallás kiheréli saját magát

„Kevés szomorúbb és gyalázatosabb jelenség létezik az emberi kultúrában, mint amikor egy vallás kiheréli saját magát. Amikor leglényét tagadja meg, vagyis a misztériumot, a spiritualitást. Amikor egy vallás a puszta fennmaradásért hízeleg a modernizmusnak, és olcsó vén kurvaként dobja magát a társadalmi bordélyok piacára. Ilyen például a materialista, tudományoskodó buddhizmus (melynek bizony magam is híve voltam jó ideig), vagy ilyen a mindenféle reformkereszténység, ami mindent tagad és elárul már, csak hogy a »kor szavát értő« jófej haladó legyen. Ráadásul hiába teszi, nem fog kelleni, szégyenben sorvad el és szellemi nyomorúságban múlik ki. Olyan lesz, mint a százforintos könyvek az antikváriumok előtti papírdobozokban. Ennél jobb, amikor a rítus kiüresedett formalizmus, mert az egy múzeum, de az egyéni összeválogatott vallásosság is jobb, mert (jó esetben) lehet igazságkeresés. Az is jobb, ha megmarad kicsi körökben, de még az is jobb, ha eltűnik, és csak a vallástörténetben marad fenn a művelt olvasók számára. Az ateizmus is jobb. A teológia filozófiai spekulációk formájában való maradványai is jobbak. A spiritualitás scifiben és fantasyben olykor megcsillanó halvány visszfénye is jobb. Sőt, még a kvázivallásként funkcionáló ostoba és műveletlen scientizmus is jobb – mert a maga módján őszinte, mondhatni tisztességes. Az intézményes reformvallásosság se nem jó, se nem tisztességes, üdvös meg aztán pláne nem.”

Nyitókép: Facebook