Csodálom azt a fajta türelmet, amelyet Kövér László tanúsít – Szili Katalin a Mandinernek

Alaposan felkavarta az állóvizet, mikor bejelentette, hogy a KDNP-be igazol. Hazatalált?

Abszolút. 

Mi a feladata?

Továbbra is a nemzetpolitika egy szelete.Nagyon sok újdonságot nem jelent, hogy beléptem a pártba. Eddig is beárazott engem a baloldal: 2010 óta, mióta otthagytam az MSZP-t, csak azt hallottam, hogy fideszes, hogy orbánista vagyok. Azon az oldalon el sem tudják képzelni, hogy valaki a nemzetét szolgálja.

Ezért nem is értem az ellenoldal felháborodását.

Most egy olyan közösséghez csatlakoztam, mely ugyanazt az értékvilágot képviseli, amit én.

Én mindig népben, nemzetben és kereszténységben gondolkodtam. A döntésem megerősítette az is, hogy a jelenlegi kormány sokkal elkötelezettebb társadalompolitikai, szociális területen, mint amilyen a baloldal valaha volt. A Medgyessy-korszakot követően a baloldal inkább a tőke pártján, mint a munka pártján állt. 

Átigazolása után többen is kritizálták. Hogy fogadta ezeket?

Az elmúlt közel harminc évben már megedződtem.

Az ATV egyik beszélgetős műsorában Rangos Katalin újságíró megvédte, mondván: az MSZP-SZDSZ koalíció alatt ön volt a baloldal nemzeti arca, ám azon meglepődött, hogy a KDNP-be akarja bevinni a szociáldemokrata irányzatot.

Én ilyet soha nem állítottam, nem kell oda semmit bevinni.

A Kereszténydemokrata Néppárt tulajdonképpen egy keresztényszociális párt. 

Az volt a vád a műsorban, hogy a szociáldemokrácia a keresztény-demokráciával nem fér össze.

Ha csak Jézus útját elevenítjük fel, akkor az elesettek, a kiszolgáltatottak felemelését is látjuk, hogy az emberi szeretetről nem is beszélve. Ez azt jelenti, hogy ők abban a szociáldemokráciában gondolkodnak, amely irányzat eleve ateista. Ez Európa más részein sehol nincs így.

Annak idején az MSZP-ben igyekeztem megértetni, fontos lenne, hogy a párt levetkőzze többek között a rendszerváltozás előtti ateista attitűdöt. 

Ez a mai napig megvan az MSZP-ben?

Úgy vélem, igen. Semmi olyat nem tettek, ami ennek az ellenkezőjét mutatná. Nem tudták elhitetni azt, hogy a pártban megférnek azok is, akik hívők.

Mit gondol korábbi pártja mostani állapotáról? Sorra jelentik be távozásukat az MSZP egykori prominensei.

Annak idején azt mondtam, amikor kiléptem, hogy az MSZP nem szociáldemokrata, de a nemzethez való viszonyát is sikerült a mélységbe rántania a kettős állampolgársággal kapcsolatos álláspontjával.

A lelki élet fontosságát, benne a keresztény hitéletet soha nem merte felvállalni. A 2010-es vereség óta pedig a szocialista párt soha nem tisztázta a viszonyát a nemzethez, a kereszténységhez.

Mesterházy Attila a Mandinernek nemrég azt mondta, az Orbán-kormányt csak egy új párttal lehet leváltani. Mit gondol az új politikai formációkról, szükség van rájuk? Az előbb említett 2010-es országgyűlési választást követően önnek is volt egy próbálkozása. (Szili Katalin 2010-ben Szociális Unió néven pártot alapított – a szerk.)

Annak idején, az MSZP elnökeként megtehette volna, hogy a szocialistákat balra húzza. A párt elnökeként erre tett ugyan erőtlen lépéseket, de én még emlékszem arra az azt hiszem október 23-i eseményre, mikor ő gyakorlatilag lenullázta a szocialista pártot. Nem mert belemenni abba a vitába, hogy a neoliberális és a többi, MSZP-től különböző politikai erő ellenében megmutassa a szociáldemokrácia valódi arcát,  ideológiáját.

Ez mikor volt?

Ha jól emlékszem, a nagy összefogást, a 2018-as választást megelőzően.

Nem vagyok biztos abban, hogy nagy jövője lenne egy sokadikként létrejövő pártnak az ellenzéki oldalon. Főleg akkor, amikor jól érzékelhető, hogy a DK az összes többi ellenzéki pártot  megkísérli ellehetetleníteni azzal, hogy a tagságát és politikusait csábítja el. 

Gyurcsány Ferenccel lehet választást nyerni?

Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy amíg ő vezeti az ellenzéki oldalt, a mostani kormánypártok nyugodtan alhatnak. 

Mit gondol, a volt miniszterelnök mennyit változott az elmúlt húsz évben?

Ha megengedi, nem fordítanék arra időt, hogy vele foglalkozzak.

Csalódott a mai ellenzékben?

Én és akik velem voltak, politikailag már a 2004-es népszavazási időszakban szakítottam az akkori neoliberális szereplőkkel,

Így csalódni sem tudtam.

Őket ma már csak az Orbán-ellenesség tartja össze, ezek már nem baloldali pártok. Külön elszomorító, hogy ellenzéki politikusok Brüsszelbe szaladgálnak, jelentgetik fel a kormányt, ezzel a társadalom helyzetét rontják. Ugyanakkor képtelenek egy koherens jövőképet, alternatív értékvilágot felmutatni a választóknak. Csak abból táplálkoznak, hogy amit a kormánypárt mond, azt negálják. A legjobb példa minderre a migrációs válság, a pandémia vagy most épp a háború kérdésének kezelése, amely ügyekben a kormány álláspontjával, a béke, a biztonság képviseletével teljesen azonosulok.

Ha már migráció, itt  a ‘15-ös krízis és például a kerítésépítés. Ebben a kérdésben teljesen azonosultam a kormány álláspontjával. Ha ellenzéki vezető lettem volna, akkor felállok a parlamentben és azt mondom, „miniszterelnök úr, részletkérdésekben lehetnek vitáink, azonban alapvetően az ország védelmében egyetértek önnel”. Még

Természetesen a módozatban lehetnek viták, de egy felelős ellenzéki vezetőnek ezt kellett volna tennie.

Van olyan baloldali párt jelenleg, amelyik valódi baloldali politikát folytat?

Nem látok ilyet.

Mit szól a Momentum és Hadházy Ákos most már rendszeresnek hívható kordonbontásához? 

Messziről kezdem.

Még házelnök voltam, amikor pár nehéz pillanatot nekem is át kellett élni. A 2006-os őszi eseményekkor, a TV-székház ostroma utáni reggelen, házelnökként összehívtam a kormányzó és ellenzéki pártok frakcióvezetőit. Mindegyikük ott ült és közösen fogalmaztunk meg egy közös nyilatkozatot. Ott mindenki érezte a pillanat súlyát, s hogy az erőszak nem út.

Egy politikusnak megvan az a lehetősége, hogy a parlament patkójában mondja el a véleményét. Amit az érintett politikusok mostanában csinálnak, nem más, mint feltűnési viszketegség. Ez nem politizálás. Azt a fajta türelmet, amelyet Kövér László tanúsít, csodálom. Nem biztos, hogy sok esetben én ilyen türelmet tudtam volna tanúsítani elnökként az országgyűlésben. Az akkori politikusok nem azt keresték, hol tudnak politikai celebbé válni, számukra az felelősségteljes, komoly munka volt.

Mi az oka annak, hogy ez ennyire megváltozott?

Úgy vélem, hogy ez egy globális trend.

Ha korábban például Boross Péter (korábbi miniszterelnök – a szerk.) felállt és felszólalt: ott, akkor csend lett az ülésteremben és mindenki figyelt. Alig van már néhány olyan politikus, kire komolyan oda lehet figyelni. Kevés olyan van, mint a miniszterelnök, akinek van egy  jövőképe, a problémákra rendszerszintű válaszokat ad, nem csak a jelent akarja megnyerni, hanem azt is figyeli, merre fordul a világ. 

Előfordulhat, hogy országgyűlési képviselő lesz?

Nincsenek ilyen ambícióim, nem ezért léptem be a KDNP-be. Mindent elértem már a politikában, amit egy politikus elérhet.

A pozíciók már nem érdekelnek. 

Miért pont a KDNP-be lépett be és nem a Fideszbe?

A pécs-baranyai KDNP közösséget nagyon szimpatikusnak tartom. Semjén Zsolt elnökkel régóta dolgozom a nemzetpolitikában. Úgy tekintem amúgy a Fidesz-KDNP-t, mint a német CDU és a CSU együttműködését. Egy kereszténydemokrata és egy keresztényszociális párt kooperációjáról van szó.

Hozzám utóbbi áll közelebb. Kézenfekvő volt a döntés.

Nyitókép: Földházi Árpád / Mandiner