Miért vesztett a magyar ellenzék?

„Orbán ügyesen kezeli az ukrán válságot, ami nyilvánvalóan számított. Míg az ellenzék feltételezte, hogy ki lehet kezdeni a Putyin-barátságával, a választók inkább tapasztalatát, gyakorlatiasságát és a magyar érdekekre való koncentrálást díjazta. Nem meglepő, hogy értékelik az olcsóbb számlákat, ami az orosz gáz- és olajimportnak köszönhető, és az ellenzék Ukrajna feletti repüléstilalmi zóna létesítésére vonatkozó javaslatait opportunistának és veszélyesnek találták. Vologyimir Zelenszkij kései és ügyetlen beavatkozása a választásba, amikor az orosz inváziót a magyar zsidók világháborús lemészárlásához hasonlította, nem rezonált a választóknál.

Az ellenzék tévesen gondolta, hogy mind a hat párt, ami csatlakozott az Orbán elleni koalícióhoz, megtartja a szavazóit. Valójában a 2018-ban 23 százalékot szerző Jobbik számos volt támogatója, úgy tűnik, Orbánra szavazott (vagy a Mi Hazánkra, ami bejutott a parlamentbe), mintsem hogy az ellenzéki koalíciót támogassa. Nem szabadna, hogy meglepetés legyen, hogy nem akarták támogatni a liberálisok és szocialisták furcsa koalícióját, benne olyan ártalmas alakokkal, mint Gyurcsány Ferenc, aki 2004-2009 között miniszterelnökként lejáratta magát, de nem akar visszavonulni. (…)

Márki-Zay katolikus konzervativizmusa nem írta felül a baloldal irányába megmutatkozó ellenségességet, ami 1918-1919 forradalmaiig vezethető vissza, amikor a budapesti bolsevikok kis ideig a világ második kommunista államává tették Magyarországot, és sokan őket hibáztatják a történelmi ország területe kétharmadának elvesztéséért. Aztán a baloldal 1948-ban kommunista diktatúrát erőltetett az országra, majd a kommunizmus 1989-es bukása után pénzügyi és morális korrupcióba vezette az országot.”