Ahogy világszerte, úgy hazánkban is újra fellángolt a járványhelyzet. Emelkednek az esetszámok, egyre többen kerülnek lélegeztetőgépre, az egészségügy újabb megterhelő időszak előtt áll. A kormány felismerve az egyre gyorsabban formálódó negyedik hullám veszélyességét, újabb védintézkedéseket hozott. Újra kötelező a tömegközlekedésen a maszkhasználat, korlátozottá vált az egészségügyi intézmények látogatása, és új rendelkezésként a munkáltatókra bízta a védőoltások kötelezővé tételét.
Azon természetesen lehet polemizálni, hogy e rendelkezés megfelelő eréllyel vezeti-e rá a vakcinára az állampolgárokat, ám annak vitán felül kellene állnia, hogy
általános átoltottság nélkül nem hagyható magunk mögött a pandémia.
Merkely Béla többször elmondta, hogy az újrafertőződés esélyét ugyan teljességgel nem lehet kizárni, ám a betegség jóval enyhébb lefolyású, és a lélegeztetőgépeken sincsenek oltottak. A magyar orvostudomány a világszintű kutatásokkal összhangban az oltások szükségességét megkérdőjelezhetetlennek tartja.
Mégis szomorú tapasztalat, hogy az intézkedések bejelentésével egyidejűleg tudatlanságból vagy aljas politikai számításból egyre hangosabbá váltak az oltásellenes megnyilvánulások. A legnagyobb közösségi oldal zárt és nyitott csoportjaiban egymásra licitálnak a kétségbeesett, dühös vagy épp letargikus posztok, több ezren osztották meg például, ahogy egy tanár épp könnyes szívvel búcsúzik a katedrájától a „kötelező oltás” miatt. Hasonló reakciók érkeznek a rendfenntartók virtuális közösségeiből is, de szinte bármilyen társadalmi szegmensben hangossá váltak a vakcinatagadók.
Kifejezetten elkeserítő a pedagógusok körében kialakult pánikhangulat, hiszen épp nekik kellene a társadalmi felelősségvállalás példájával előljárni, a tudományos álláspontot közvetíteni. Korábban kevéssé tájékozott csoportokban terjedt a gödényizmus, most viszont érzékelhetően
megfertőzte az egyébként írástudó, szélesebb műveltséggel bíró rétegeket is.
Olyan abszurd tévhitekre mutatnak fogékonyságot, minthogy az oltás hatalmi manipuláció, vagy hogy mindenkinek kötelező lesz, noha ez továbbra is munkáltató és egészségi állapot függvénye is.
Korábban e hasábokon is értekeztem a tudományos ismeretterjesztés fontosságáról, volt is erről egy kerekasztal-beszélgetésünk Boldogkői Zsolttal, Garamszegi Lászlóval, Krekó Péterrel és Szűts Zoltánnal.
Akkor oda jutottunk, hogy olyankor is érdemes kiállni a tudományos igazságok mellett, ha egyes csoportok szinte vallásos meggyőződéssel hisznek a paratudományokban, saját tévtanaikban. Talán most még fontosabb ez a kiállás és ködoszlatás, hiszen míg az 5G-ellenesek, a laposföldhívők vagy a holdraszállást megkérdőjelezők csekély hatással vannak mindennapjainkra, az oltásellenesek mindenki életével játszanak. Nem igaz ugyanis, hogy mindenki egyéni szabadságjoga az oltakozás, hiszen amíg egymással interakcióban, egy társadalmi közösség részeiként létezünk, ez a döntésünk fatális következményekkel járhat másokra nézve, ezért
itt teljességgel fals az individualista érvelés.
Ebben a helyzetben pedig fokozott felelőtlenség Jakab Péter demagógiája arról, hogy a kenyérkeresettől esnek el azok, akik nem hajlandóak oltakozni.
A tömegek félelmére rájátszani sohasem etikus, most viszont egyenesen bűn. Ha valamiben társadalmi és politikai konszenzusnak kellene kialakulnia, az épp az oltás fontossága. A túlélésünk nem bocsátható áruba olcsó politikai haszonlesésből. Ha az ellenzék bármiféle komolyanvehetőséget kíván demonstrálni, akkor ebben az ügyben teljes mellszélességgel kellene kiállni a vakcina mint egyetlen lehetséges megoldás mellett. Más út nincs.
Nyitókép: MTI/Balázs Attila