„Az elmúlt napokban újabb magányos elmebetegek ejtettek ártatlan áldozatokat Európában: egy ittas orosz férfi, aki megölt kilenc embert a falujában, egy féltékeny spanyol, aki egész családját lemészárolta, és Londonról se feledkezzünk meg, ahol szintén meghaltak néhányan, bár kevesebben, mint az előbb említett esetekben. Az elkövetők valamennyien mentálisan instabil, pszichésen zavart emberek voltak – szörnyű tettüknek nincs köze ahhoz, hogy orosz pravoszlávnak, spanyol katolikusnak vagy arab muzulmánnak születtek, nincs köze ahhoz, hogy gyári munkásként vagy fogorvosként dolgoztak, sem pedig ahhoz, hogy őseik az első, a tizedik vagy a huszadik században érkeztek Európába. Most az a legfontosabb, hogy ezekre az iszonyatos eseményekre olyan válaszokat adjunk, amelyek elveszik az ilyen magányos elmebetegek kedvét attól, hogy a jövőben ezekhez hasonló értelmetlen és megmagyarázhatatlan borzalmakat okozzanak. Hadd szálljon az Iszlám Állam harcosainak meg a szélsőséges keresztény és buddhista terroristáknak a szívébe félelem, hadd rettegjenek ugyanígy Anders Breivik szellemi bűntársai, akik a fehér felsőbbrendűség nevében gyilkolnak. Mutassuk meg nekik az erőnket, mutassuk meg, hogy nem félemlítenek meg bennünket, ne hagyjuk, hogy a borzalmak hatására elbizonytalanodjunk, vegyünk példát a szabad világ vezetőjéről, aki még a globális felmelegedéstől sem zavartatja magát! Most, hogy mindannyian lecseréltük profilképeinket a Union Jackre, kiírtuk, hogy #prayforlondon, és elmondtuk, hogy az iszlám a béke vallása, koncentráljunk végre az igazán súlyos feladatra: a szélsőjobboldali propaganda elleni küzdelemre!
A terror életünk részévé vált – épp ahogy az IRA, az ETA vagy a Vörös Brigádok idején. S ahogy az IRA meg az ETA mögött húzódó erőszakos nacionalizmus, vagy a Vörös Brigádok mögött álló totalitárius bolsevizmus nem tehető felelőssé semmilyen terrorcselekményért, úgy Mohamed próféta békés és progresszív gondolatai sem felelősek a nevében lemészárolt ártatlanok haláláért. Ne essünk a populista általánosítás csapdájába: lássuk, hogy sok százmillió kommunista közül csak néhány lett Sztálin, Mao és Pol Pot, sok százmillió nacionalista soviniszta közül csak néhány lett Hitler, Franco és Pinochet – döntő többségük békés ember volt, aki csak nyugodtan szeretett volna élni. Az intézményesült kereszténység, vagyis a pápaság ugyanígy nem tehető felelőssé az inkvizícióért meg azért a rengeteg gonoszságért, amit az évszázadok során Krisztus nevében elkövettek – máig ható történelmi bűn, hogy II. János Pál ezekért bocsánatot kért, megteremtve ezzel a jelenleg tomboló iszlamofóbia hivatkozási alapjait.