Ugye a mi galaxisunk ennyire nem üres, mint a No Man’s Sky-é?

„Képzeljük el, itt az egész galaxis. Bejárható. Nincsenek akadályok. Ott az irgalmatlanul nagy, csillagpöttyös éjszakai égbolt hatalmas golfpályája. Hogy az mennyi megfejtésre váró titkot rejthet, mennyi megválaszolatlan kérdésre adhat választ és ez a játék, köszönhetően a Hello Games lelkes csapatának, most virtuálisan lehetőséget ad, hogy legalább a monitor előtt bejárjuk és jól… kielégüljünk életértelmeügyileg. Na, ez az, amit sajnos nem kaptunk meg. A No Man’s Sky egy rendkívül materialista, céltalan, nyúlt világú túlélő fps, amelynek a játékélménye röviden így írható le: repülsz, leszállsz, baktatsz, lézerpisztollyal farmolsz követ, sziklát, növényt, állatot, eladsz, veszel, hogy ne halj meg. S ezt bolygóról bolygóra, újra és újra.

Az utazás mellett a játék lényeges része a bányászat. A begyűjtött ásványi anyagokkal tölthetjük fel hajónk üzemagyag-tartályát, fegyverünket, bányászpisztolyunkat, ruhánkat, egyszóval mindent, amit a játékban használunk. Konfliktusra nem igazán számíthatunk, hacsak nem provokálod a bolygókon sertepertélő sentineleket, akik repülő, pici robotok, amik hol ránk támadnak, hol mi támadunk rájuk, mivel jól esik néha egy kis pörgés. Na jó, vannak agresszív állatszerű dolgok is.

A No Man’s Sky olyan elegánsan lesarkította galaxist, mint dörzsölt politikus az éppen aktuális társadalmi problémát. A játék ugyanis a nyersanyagok begyűjtésére fekteti a hangsúlyt az Electronic Arts Spore-jának lényeire hajazó, néhol jól láthatóan evolúciós zsákutcának tekinthető, előre generált élőlények társaságában (tényleg olyanok, mintha valaki hülyéskedne a Spore-ral), amelyek néha békések, néha agresszívak. Mert sajnos a No Man’s Sky egy végtelenített, szebb grafikával ellátott Minecraft, Spore, de nyomokban Elite: Dangerous-t is tartalmaz. A galaxis king kong az ürességtől. Mint mondtam, materialista: nem szól semmi másról, csak az anyagi javak begyűjtéséről és az azokkal való seftelésről. Nincsenek a karaktert, a játékot vezérlő valós eszmék, ideák, célok, nincs történet (annak a látszata van), csak az irgalmatlan, folyamatosan újragenerált méretével operál.”