Batman: Megkezdi röptét a denevér

„Ami a hangulatot illeti, kicsit mintha minden mozis adaptációból szemezgettek volna: a színskálát a fekete, a kék és a sárga dominálja, mint Snydernél; a zenét Hans Zimmer valamelyik klónja szerezte (nem rossz, de tényleg hallottuk már); a Keaton-éra pedig pl. a Batmobil dizájnjában teszi tiszteletét. Ha a Telltale-vonalat nézzük, a The Wolf Among Us és a Tales from Borderlands képregényes, határozott kontúros világa köszön vissza, egyszóval hozza a szokásos színvonalat. Az egyetlen, amibe bele lehetne kötni, az Bruce Wayne (és a vele majdnem egyívású Harvey Dent) megjelenítése: mintha B. J. Blazkowicz frissen borotvált, fürdőgatyamodell kisöccse állt volna modellt hozzájuk. Batman-gúnyában már sokkal jobb a helyzet: nincs annyira kigyúrva, mint a Rocksteady-denevérek, és nem is kelti egy BDSM-Teletubby érzetét, mint Géza Affleck, szóval megvan az arany középút. (Ami a szaggatásról keringő netes flamet illeti, minimális jelleggel volt rá példa, de miután kikapcsoltam az antialisinget, a problémák megszűntek).

A játékmenet nagyrészt maradt a régiben, de azért vannak apróbb újítások. A WASD-szentnégységgel mozgunk, amihez akciójeleneteknél betársul a Q és az E is, de a fejlesztők gondoltak a gamer polipokra is, amikor behozták a shift-q és a shift-e kombinációkat. Cserébe a bakiknak nincs túl nagy jelentősége: míg a korábbi játékokban elő-előfordult (főleg, ha pont egy akciójelenet előtt sikerült rágyújtanom) hogy újra kellett tölteni, itt egyetlen egyszer sem kellett emiatt aggódnom, és valószínűleg egy betépett, Parkinson-kóros lajhár sem tudna hibázni.”