Harmadik világháború

„Rémálmainkban interkontinentális rakétákkal folytatott atomháborúnak képzeltük a következő világháborút. Csakhogy a valóság nem igazodik a rémálmainkhoz. Az új világháború harcosai nem egyenruhát, hanem farmert viselnek. Nem atomrobbanófejeket indítanak be, hanem az övükön lévő gyújtózsinórt. Nem tájegységeket pusztítanak el, hanem a szabadságról és gondtalan életről alkotott érzéseinket.

(...)

A Hindukusnál védjük meg a szabadságot – hangzott az egyik német honvédelmi miniszter egyik szólásmondása. Újra ezt a logikát követi mindkét oldal: a radikális iszlámot most már Párizsban, Londonban és máshol is megvédik. Kiengesztelhetetlenül áll szemben egymással két kultúrkör. Mi nem akarunk Mohamedhez fohászkodni – ők Obamával vannak így. Mi a hegyi falvaikra támadunk, ők a koncerttermeinkre. Mi szabadságot kiáltunk, ők Allahot. Így utáljuk egymást már évek óta. Az egyetlen dolog, ami még összeköt minket, az a másik fél kölcsönös és szándékos meg nem értése.

Az Iszlám Állam által megszállt háborús övezetekből származó menekültek befogadása ennek tükrében nemcsak humanitárius cselekedet, hanem egy új, belső nyugati front megnyitása is. A ma üldözöttei közül sokan a tegnap harcosai voltak. Az elképzelés, miszerint a szunniták, síiták és szalafisták Hamburgban majd jobban kijönnek egymással, mint Damaszkuszban, valóságidegen. Örüljünk, ha így lesz. De egy felelős politikának ennek az ellenkezőjéből kell kiindulnia.

Még szoknunk kell az új világ új adottságait. A harmadik világháborúban még soha ennyire értéktelenné nem vált a nyugat háborús gépezete. Az Egyesült Államok a világon egyedülálló szállítmányozási és gyilkolási arzenállal rendelkezik, ebben a konfliktusban azonban semmit nem tud belőle felhasználni. A 7260 atomtöltetük még csak elrettentésre sem elég. A merénylők felelősek emberiségellenes cselekedeteikért, ezekért a jogállam legkeményebb eszközeivel kell majd őket felelősségre vonni. A kultúrkörök közti ellenséges légkörért viszont a nyugat is felelős.

(...)

Országunk polgári közepének nem radikalizálódnia kell, hanem emlékeznie legnemesebb erényeire: a higgadtságra és a békességre. A párizsi támadások után a több felelősség több megfontoltságot kell, hogy jelentsen. A katonaság és a titkosszolgálat tegye a dolgát. De a politika és a társadalom is!

Az egyes terroristákat nem tudja elérni se Obama, se Merkel, se Hollande – háttérembereiket, támogatóikat és szövetségeseiket ellenben igen. Ne a háború vagy a kapituláció legyenek az elkövetkező hónapok kulcsszavai, hanem a rend, a tisztelet és a mértéktartás. Vannak alternatívái a katonai eszkalációnak. Németországnak nem keménységre, hanem józanságra van szüksége.”