A férfiasság válságáról az egyházban

Öltözetével, dundi termetével Burke bíboros nem éppen a férfiasság megtestesítője, mégis férfiasan kiáll a férfiérdekekért. Meg lehet érteni, már a szentélybe is benyomulnak az ostoba és tisztátalan nők,jelenlétükkel rontva a szertartások férfias méltóságát. Tisztelt Bíboros Úr, kérem,legyen türelmes, gondolja meg, a legszebb férfiuralom idején,a Római Birodalomban mit kellett kiállni a nőknek?-a gyermeket,ki miatt hánytak és elájultak, kinek egyre növekvő terhét kilenc hónapon át viselni kellett, kit végül kínok között megszültek,nem tehették tejtől duzzadó emlőikre, előbb le kellett fektetni szegényt a földre, a Pater Familias elébe, és ha az föl nem vette, vitték ki a gyermeket a szeméttelepre. Sérelem érte a nőket akkor is, mikor a Biblia kimondta, ősi találmányuk, a FÖLDMŰVELÉS immár a férfiak feladata, kultuszukat, a Feltámadó Istent és az Isten Testét, a kenyeret és Vérét a bort a férfiuralom kisajátította. Egyszer jobbra ing az inga, egyszer meg balra,a végső időkben is a férfi lesz a nyertes,mikor a pusztuló Földről űrhajón kell távozni, a gyengébb nőnek akkor semmi esélye. És ,ha a széttartó világmindenségben a csillagok is, az űrhajó is darabokra hullik, nem az Úr Krisztus,de Buddha dicsősége lesz az, minden a Nirvánába hullik

Nyílt és rejtett módszerek Pozsonyi Ádám - 2012. szeptember 15., szombat Egy kis érdekesség. Ezelőtt kereken kilencven éve vették ki a menyasszony házassági esküjéből azt a kitételt, hogy „mindenben engedelmeskedik férjének”. Ha információim helyesek, nemrég a hűségesküt is kivették. (Csoda, ha a férfiak nem nősülnek? Hűség nem kötelező, engedelmességet még kiejteni is szélsőséges, de váláskor a nő viszi a fél vagyont, és egyes országokban még el is kell tartani. Nem „bót” – ahogy a köznyelv mondja.) De a haladás még tartogathat számunkra meglepetéseket. Az európaiság, felvilágosultság és tolerancia olyan fokaira kapaszkodhatunk a jövőben, hogy még annak is örülni kell, ha nem kell közjegyzőileg igazolnunk – büntető, dupla szja-fizetés terhe mellett – egy homoszexuális kapcsolatot. De most nem is a kihalás felé tántorgó fehér európai civilizáció szédítő távlatai, hanem Varga István parlamenti kijelentése kapcsán ragadtam tollat. Mert ez a kijelentés akkora port vert fel, hogy – többek közt – még minden toleránsak legtoleránsabbikát, Andrassew Ivánt is megszólalásra késztette. Az Andrassew nevezetű – ki tollát szépírás helyett olykor feljelentésekre használja, mint velem kapcsolatban ezelőtt néhány évvel holmi könyvégetés kapcsán –, most ismét tollat ragadott, s kiengedte, mi leglényege. „Nem olyan macsóskodásra gondolok, mint ami Varga István fideszes képviselőből és kicsit az egész pártból árad, kádéenpéstül: »Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak« – mondta Európában.” Halkan jegyzem meg, Magyarországon mondta. Mert engem Európa nem érdekel. (Őket meg Magyarország nem érdekli, de ezt már ismerjük). Az erőszak csúnya dolog. És minden erőszaktevő megrovást és minden áldozat együttérzést és segítséget érdemel. De mivel a haladók nem a valóságban élnek – hanem a nagybetűs Utópiában, és úgy viselkednek, mintha életükben nem jártak volna grundon, vagy nem utaznának a 4-es villamoson – muszáj az Andrassew-féle csöpögősen humánus lényeknek megvilágítanom néhány apróságot az élet örök törvényeiből. Az erőszak az érdekérvényesítés egyik módozata. Léteznek nyílt és rejtett módszerei. A pofon az erőszak nyílt, és egyben legtriviálisabb formája. Ám vannak ravaszabb, rejtett módszerek is. Ha a pofont törvényileg büntetjük, legyen büntethető a lelki kínzás, az idegi kicsinálás, a hiszti is. Mert azt ki kéri számon, ha a szándékos pszichikai bántalmazás (szekálás) miatt a férj tíz év házasság után meghal gyomorrákban? (Az elnyomott nők átlagéletkora Magyarországon tíz évvel magasabb, mint a zsarnok férfiaké.) Ezekről természetesen nem beszélnek, mert korunk a baloldali eszmeiséget „tolja” előre. És a baloldal lényege a rejtett, sunyi módszerekben rejlik. És érthetően azokat támogatja, míg a nyílt eszközöket igyekszik felszámolni. A baloldal azt mondja: felszabadítás, a gyakorlatban megszállást jelent. A baloldal azt mondja, tiszteld a másságot, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy börtönbe mész, ha más a véleményed. Azt mondja: sokszínű világ, valójában uniformizált egyöntetűség. Azt mondja, védjük a nőket, valójában a család maradé¬kait verik szét. Mert a reakciós, eredeti (isteni rend szerinti) világban mindennek helye van és arányos. A nő, mióta világ a világ, él a ravasz trükkökkel, a férfi meg a nyílt erőfölénnyel. A kettő egyensúlyban van. De ha az egyiket kriminalizálják, a másikat pedig nem, borul a mérleg, s a világ élhetetlenné válik. S a cél ez! A „múltat végképp eltörölni” és „sarkából kidönteni” akarják. Megjegyzem, a nőket sosem kérdezték meg, hogy akarnak-e „egyenjogúsodni”, vagy maradnak anyának. Most így utólag a felheccelt nők persze hogy őrjöngenek, hogy így jogok, meg úgy jogok, de eredetileg őket nem kérdezték meg, hogy akarnak-e majd egyszer száz év múlva, Tesco-pénztárosként rabszolgák lenni, vagy inkább a hagyományos családmodellben eltartva élni, és úgy irányítani a családot, hogy két mosolygással meg egy jó ebéddel a férfi el van „intézve”. Mert a férfit ezekkel lehet, nem öntudatos kioktatással, meg azzal, hogy lefőzzük az élet minden területén, ami számára fontos. A mai férfinak a nő csupán azt nem tudja megadni, ami számára a legfontosabb a világon: azt, hogy ő a főnök. (Gondoljuk el, hogy egy nő egy életen át nem kapja meg azt az érzést, hogy ő szép.) Ellenben a mai nő a férfit ki akarja túrni a létezésből, le akarja körözni minden olyan területen, amiben az fontosnak érzi magát, a létezésének értelmét is kétségbe akarja vonni, s ebben médiatámogatást kap minden vonalon. Korunk férfiideálja L. Bundy cipőárus. Felesége nem tiszteli, gyerekei kiröhögik, tekintélye nulla – csak a pénzét szedik el. (Ez az egy megmaradt a régi reakciós gyakorlatból.) Igen, a nőket annak idején nem kérdezték meg, mert a „felszabadítottakat” sose kérdezik meg. (Az, hogy Magyarország köztársaság legyen, ne királyság, azt is egy szűk kisebbség intézte el terrorral, a nép nem volt arról se megszavaztatva.) És ezt az Andrassew-félék nagyon jól tudják. Az utolsó betűig. És ez benne a legaljasabb.

Ha te attól éreznéd magad férfinak, hogyha jogod lenne verni a feleségedet, akkor valamit félreértesz a férfiasságból. Ember, te ezt hóttkomolyan leírtad felnőtt nők kapcsán! Szállj már egy kicsit magadba!

Azon talán elgondolkodhatna a bíboros úr, hogy ő a legfőbb szószólója annak, miszerint az újraházasodottak nem áldozhatnak. A mai világban egy férfinak semmiféle eszköze nincs már a szóbeli női agresszióval és tekintélyének rombolásával szemben, ami hála a nők anyagi függetlenségének és a feminizmusnak egyre erősebb és gyakoribb. Illetve egyetlen eszköze van: a menekülés, a nő otthagyása, egy idő után végleges elhagyása. Hangosan beszélni egy nővel, fizikailag bántalmazni, esetleg anyagi támogatását csökkenteni a nő agressziója miatt manapság már nem lehet védekezésül a férfinak. Sok katolikus férfi neveltetése okán ezért szenved sokáig agresszív, tekintélyüket aláásó nők mellett, mert félnek ettől a kvázi egyházi "kiközösítéstől", amit az áldozás megtagadása jelent. Közben az ilyen nők mellett elveszítik férfiasságukat, tekintélyüket lerombolják, mert a hagyományos férfi védekezési eszközök (család anyagi biztonságának fenntartása, fizikai fegyelmezés) megszűntek. Marad tehát a szenvedés, a férfiasság, a tekintély elveszítése egy agresszív nő mellett, vagy el lehet menekülni a férfinak a vele elégedetlen, őt megalázó nőtől. Talán könnyebben tudnának a katolikus férfiak is férfiasan viselkedni - azaz otthagyni egy agresszív és méltatlan nőt - , ha nem fenyegetné őket az egyházi kiközösítés veszélye. Jelenleg az újraházasodottak egyházi "kiközösítése" sok férfit benntart méltatlan és megalázott helyzetében. Egy férfi ráadásul nem panaszkodhat arra sem, hogy őt felesége megalázza és férfiként nem tiszteli. Egy nő szabadon panaszkodhat a férfi "hibáira", ezt semmi nem tiltja, így a nők panaszairól mindenki tud és őket mindenki sajnálja. A média is tele van a volt férjüket ócsároló vagy minimum lesajnáló nők nyilatkozataival, a férfiak pedig hallgatnak, ők nem nyilatkoznak, őket ne sajnálja le senki. Az egyháznak meg kell értenie ezt a helyzetet, különben a férfiak utolsó védekezési eszközét is elveszik a katolikus férfiaktól, akik vagy azért utálják egyházukat mert kényszerítik őket egy méltatlan kapcsolat fenntartására vagy azért mert újraházasodottként eltiltják őket a szentáldozástól.