A világ mint Isten teremtése

2014. november 20. 15:19

A kategorikus eltérés ellenére Isten és a világ között szoros kapcsolat, összetartozás és közösség van. A világot Isten jónak teremtette és ez mind a mai napig tükröződik is benne.

2014. november 20. 15:19
Béres Tamás
Evangélikus.hu

„Az Isten és a világ közötti kapcsolat nem minőségi vagy mennyiségi jellegű, hanem kategoriális. A bibliai leírás hangsúlyos eleme a Teremtő és a teremtés közötti különbség. Az Isten és világ közötti lényegi egység gondolata ettől idegen. Amennyiben a világ Istenből származna vagy tőle született volna részben vagy egészében, a folyamat elméletileg megfordítható lenne, és elképzelhető lenne az is, hogy Isten születik meg a vele azonos minőségű világból (teogónia). Bármilyen, ehhez hasonló lehetőség azonban éles elutasításra talál a Biblia egészében. A Biblia szövege ezen a ponton polemikus és varázstalanító (Max Weber): az úgynevezett hatnapos teremtéstörténet levezetése közben világossá teszi, hogy az égitestek – amelyeket Babilonban istenekként tiszteltek – az Egyetlen Teremtő teremtényei.

A kategorikus eltérés ellenére Isten és a világ között szoros kapcsolat, összetartozás és közösség van. A világot Isten jónak teremtette és ez mind a mai napig tükröződik is benne. A világ értékes, megtartandó és szerethető azzal a tudattal, hogy Isten adta életteréül az ember számára. A teremtésben Isten szeretete ölt testet, amely teljessé válik Jézus Krisztusban. A világ léte teremtés-ként áll fenn és nem Istentől való születésként. Jézus Krisztus, akit a korabeli filozófiai kifejezéssel már a Biblia is Logosz-nak mond, azonban Istentől született és nem teremtés. Lényegileg ez a szeretet köti össze Istent a teremtett világgal. A »teremtés« szó jelentése egyszerre fejezi ki Isten teremtői tettének egyszeriségét, folyamatosságát és kapcsolati jellegét (teremtett és teremtésként létező). A lényegi különbözőség és összetartozás egységére elterjedten két metaforát használunk: »A világ Isten műve« és »Isten a világ alapja«. Az elsőben a lényegi különbözőség, a másodikban az összetartozás fejeződik ki hangsúlyosabban. A kettő egységével kifejezhető, hogy a világ és annak részei, így az ember is, részesül Isten lényegében. Isten lényege a teremtettség számára a létét meghatározó jellegű. Ennek következménye, hogy ha fel is akarná számolni valaki Istennel való kapcsolatát (letagadná vagy meg nem történtté tenné), nem tudná megtenni.”

Béres Tamás az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2014. november 24. 18:08
"...Lecseréltél egy szót egy másikra, lényegében azért, hogy azzal káromolhasd, hogy több vagy nála..." - írja. Ami kissé sportszerűtlen, hiszen nem ÉN, hanem Ön cserélte le előbb az anyag szót, tehát Ön kezdte - ha úgy vesszük... Egyébként továbbra is ugyanabba a hibába esik. Ha a kettő helyettesíthető lenne egymással, akkor a magától értetődő inkább elfogadható, mint a másik. Márpedig "csodatevés", "égi szeretet", "földi hála", alma, meg az ő fája, "csipkebokor", vízen járás, Jób, meg az ő hite, szűznemzés, meg a sok-sok mítosz, és legenda, mint irányadó "világító tornyok" a sötétségben, mind, mind eléggé valószerűtlen fikciók lennének csupán... "...lényegében azért, hogy azzal káromolhasd, hogy több vagy nála. Te tudod..." - figyelmeztet. Már ez az ostobaság is... Hogyha valaki a kétségének ad hangot, akkor Ön máris NEGATÍV konzekvenciát - büntetést - tételez fel az illetővel szemben... (Van olyan vallás tudtommal, ami szerint, ha valaki nem hisz abban, hogy az "Isten ujja" irányítja, önmagában ettől még a sorsára nézve semmi sem következik. Hanem "Isten ujja" MÉGIS irányítja... - buddhizmus) Amúgy meg más szempontból is hibás ez az okoskodás, hogy "az" anyagot még senki sem látta. Nincs szükség erre, mert amikor konkrét magyarázatokat keres a kutató ember, akkor nem ÁLTALÁBAN a "tökéletesség" "tökéletes" szubsztanciáját kell keresnie (Istent), mint egy hívőnek, aki mindentől, és mindenkitől elvonatkoztatva valamiféle eszmei elvontságot vél létezőnek tudni, hanem egyszerűen az anyagi megnyilvánulások logikus egymásból következését fogalmazza meg. Nem azért párolog el a víz 100 fok fölött, mert a Szent Anyag valamiért (?) így rendelkezik, hanem, mert a víz forráspontja 100 fok.
magnamater
2014. november 21. 18:49
"És látá az Isten , hogy jó", mert a teremtett világ működőképes. Emberi szempontból azonban inkább kegyetlen. Nem lehet mondani, a tűz ne égessen víz ne áradjon,gravitáció ne működjön, hogy meg ne üssük magunkat,ha lees9nk. A teremtmények eszik egymást,a létért meg kell küzdenie minden élőlénynek.Az ember azonban nem viselkedhet a kérlelhetetlenül kemény természettörvények szerint - ez az erkölcs és az Isten elvárása az emberektől. Nem Ádám bűnéért kell meghalnunk,hanem, mert részei vagyunk a teremtett világnak,meéyből az erkölcs révén kell kiemrlkednűnk.
Csomorkany
2014. november 21. 12:36
Akkor már csak arra kellene ráébredned, hogy abban az értelemben, ahogy te itt használod az "anyag"-szót, még soha senki nem látta, nem tapintotta. A legvégső valóságként fölfogott "anyag"-ról jellegzetesen szellemi tapasztalatunk van. Ez azt jelenti, hogy akit te "anyag"-nak nevezel, azt nevezi a hívő "Isten"-nek. Lecseréltél egy szót egy másikra, lényegében azért, hogy azzal káromolhasd, hogy több vagy nála. Te tudod...
Zokni
2014. november 21. 00:01
"... Istennel való kapcsolatunk lényege, hogy vagyunk." - írja. Vigyázni kell az ilyen filozofikus megfogalmazásokkal. Ugyanis konkrét csodatétel nélkül ez a kijelentés így is értelmes:"... az anyaggal való kapcsolatunk lényege, hogy vagyunk." És akkor már Bibliára nincs is szükség.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!