Érpatakról szóvá teszik

„Antiszemita sztereotípiákat kocsmai beszélgetésekben hangoztatni lehet. Szabad országban mindenki azt szeret vagy nem szeret, akit akar. De ha állami szervek vezetői viselkednek ilyen módon, az nem maradhat következmények nélkül, különben az a látszat keletkezik, hogy hivatalos véleményt hangoztattak. Érpatak polgármestere és az MTI vezetői nem maradhatnak a helyükön, mert abból az következik, hogy állami szintre emelkedett a gyűlöletkeltés, a megalapozatlan rágalmazás. Ettől a pillanattól fogva bármilyen rémisztő ostobaságot világgá lehet kürtölni azzal, hogy az valami világvégi kistelepülés eszement önkormányzatának a »közleménye«.

Ilyenekkel hisztériát lehet kelteni és mozgósítani lehet. Mint ezt most az MTI tette. Ezt az ügyet nem intézheti el a hatalom egy kézlegyintéssel, mondván már megint valami értelmiségi túlérzékenységről van szó. Ebben az országban vagyonától megfosztottak és szülőföldjéről elűztek kétszázezer német származású magyart, pedig ők ártatlanok voltak a nácik bűneiben. Tízezerszámra vették el az emberektől a lakásaikat, dobták ki őket az állásaikból és telepítették ki őket minden civilizácó nélküli helyekre pusztán azért, mert a háború előtt a középosztályhoz tartoztak. Több mint háromezer embert kivégeztek 56 után azért, mert a törvényes kormány felszólítására a demokrácia és a függetlenség védelmében léptek föl, cikket írtak vagy beszédeket tartottak. Minden ilyen jogtiprást megelőzött egy sajtókampány, a lakosság érzelmi megdolgozása. A történelemtudomány alaptételként tanítja, hogy a mintegy hatszázezer ártatlan ember rettenetes halálára, a holokausztra nem kerülhetett volna sor a Horthy-rendszerben huszonöt éven át gátlástalanul áradó rágalmazó propaganda nélkül.

Természetesen nem állítom, hogy ez az érpataki őrültség bármi effélének a nyitánya lenne. Csak kérdezem: mi az oka, hogy mindez következmények nélkül maradhat? És mit üzen nekünk ez az enigmatikus kormányzati közömbösség?”