Saját kárán se tanul a rendőri vezetés?

„A Pride kordonok közé zárása nemcsak ésszerűtlen, hanem a joggyakorlás értelmét is megkérdőjelezi. E jogukkal ugyanis azért élnek a felvonulók, hogy minél szélesebb nyilvánosság előtt demonstrálhassák egyetértésüket az emancipáció hívei, és hogy a demonstrációjukhoz menet közben bárki csatlakozhasson. Ezért választják mindig Budapest legnagyobb tereit és sugárútjait a felvonulás helyszínéül és útvonalául. (»Menjenek máshová!« – kiáltana fel a nyájas olvasó ezen a ponton, ha nem tudná, hogy a helyszín és az útvonal megválasztása éppúgy lényeges tartalma a gyülekezési szabadságnak, mint a mondanivaló megválasztása, úgyhogy nem kell máshová menniük. [Amúgy, ha máshol vonulnának, akkor kevésbé váltanák ki az agresszív homofóbok dühét, és nagyobb biztonságban lennének? Kétlem.]) Ha a rendőrség a széljobb-huligánoktól való félelme következtében be- és kiléptetőpontok bonyolult rendszerét erőltetve rájuk kordonerdő és rendőrsorfal közé kényszeríti a Pride résztvevőit, akkor az nem a gyülekezési joggal kapcsolatos pozitív állami kötelezettségek tiszteletben tartásáról tanúskodik. (...)