Én is monarchiát szeretnék. Abszolút monarchiát

„Számomra már az nehezen megbocsátható, ha a nyilvánosság elé valaki nem felkészülten lép, és olyan fokú szellemi igénytelenségről ad tanúbizonyságot, ami a magyar kereskedelmi televíziózás színvonalát ismerve is elképesztő. Kásler Árpád amatőr felolvasóestje, hőbörgése a vita szabályai miatt, a magyar nyelvtől néha egészen idegen hangsúlyozása önmagában felháborító volt. Tóth Tamásról hasonlóakat lehet elmondani, amellett, hogy mondatai többsége nem állt össze kerek egésszé.

Főben járó bűnnek tartom, hogy az SMS és a Haza Nem Eladó jelöltjei szerencsétlenül járt emberek tízezrei hátán próbálnak felkúszni abba a felsőbb osztályba, ahova remélhetőleg elégtelen eredmény miatt fel nem léphetnek soha: az Európai Parlamentbe.

Kásler Árpád a devizahitelesek kárából húzna busás hasznot, Seres Mária pártja meg elsősorban a láthatóan megviselt és lelkileg összeomlott Tóth Tamás tragédiájából. Sok a közös bennük, de egy biztosan: ezekhez a pártokhoz a szavazókat egy elemi ösztön, a bosszúvágy húzhat. Ennek kihasználása és szítása szimplán politikai bűn. (...)

Amikor Tóth Tamás a zárszónál elsírta magát a kamerák előtt, revánsot követelve fia haláláért, azzal médiatörténeti mélységekig jutott a vita. Hiába brillírozott meglepő módon Szanyi Tibor, hiába támadta a Jobbikot vehemensen Bajnai Gordon, hiába mutatta be az LMP programját érthetően és hitelesen Meszerics Tamás, még Morvai Kriszina is hiába védekezett meggyőzően: mindegyikük csak rosszul jöhet ki abból, hogy Kásler Árpáddal és Tóth Tamással egy képernyőn mutatkoztak.”