Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Nem tehetek róla, de Horn Gyuláról először a pufajka jut eszembe.
„Nem tehetek róla, de Horn Gyuláról először a pufajka jut eszembe, és az a csalódás, hogy a rendszerváltás után négy évvel a választók visszaszavazták az utódpártot a hatalomba. Így lett a valamikori állampárti politikusból demokratikusan megválasztott miniszterelnök.
A második dolog, ami eszembe jut, a határnyitás. Máig örök kérdésem maradt, hogy mennyi volt benne Horn Gyula személyes érdeme, és mennyi volt benne az események sodrába való bekerülés, ahol már nem volt megállás. Lehetett volna-e, érdemes lett volna-e mást cselekedni ott és akkor?
Harmadszor pedig az jut eszembe, hogy minden relatív. A tegnap búcsúztatott egykori miniszterelnök személye, politizálása nagyban felértékelődik annak tükrében, akik aztán követték őt ebben a pozícióban. Még a vele nem azonos elveket vallók ajkáról is gyakran elhangzik: »Egy Medgyesihez, egy Bajnaihoz vagy Gyurcsányhoz képest mégis sokkal jobb volt« Elvbarátai meg természetesen a mostani miniszterelnökkel nem tudják egy lapon említeni, és főleg hozzá képest emelik magasba.
Nos, tudom, mai végtelenül polarizált társadalmunkban az olvasók baloldallal szimpatizáló része már le is vonta a rölót, és berakott egy bizonyos ellenséges skatulyába. De mégis kérném őket is, hogy olvassák el a kérdéseimet a temetéssel kapcsolatosan, és fogalmazzák meg a saját válaszaikat. Mert én most a kérdéseimet fogalmazom meg.”