Sztálin húsz éve

„Putyinnak nem maradt más, mint együtt menni az eseményekkel, s ott alakítva őket, ahol tudja. Sikerült például a szovjet-orosz birodalmi eszmétől elkülönítenie a kommunistákat. A sarló-kalapácsos-csillagos vörös zászlót Reichstagra kitűzött győzelmi lobogóra változtatta. Magát a győzelmet először igyekezett úgy általában a népnek ítélni, majd Zsukov marsallnak. A nép ennek örült, s a legyőzhetetlen Georgij marsall szobrát is megcsodálta a Kreml előtt, de aztán május 9-én a »legfelsőbbre« koccintott.

Putyin reálpolitikus: ha az ár arra visz, inkább kormányozza, mint ellene úszik.
Joszif Sztálin ma páratlanul népszerű Oroszországban – nem beszélve a magát a véres válságból még véresebbe politizáló Grúziáról. Sztálint ma itt a többség nem az 1930-as évek mindent letaroló terrorjával, hanem a győzővel, az egységgel, a közös sikerrel azonosítja.

Lehetett volna másképp? Hiszen 1953. március 5-én meghalt egy másik meghatározó ember is Moszkvában: Szergej Szergejevics Prokofjev. Emlékezhetnének most szerte Oroszországban a zseniális zeneszerzőre is, felcsendülhetnének a Rómeó és Júlia avagy a Péter és a farkas ismerős motívumai. A Facebook orosz oldalait azonban egy másik Prokofjev-szerzemény, a Zdravica járta be tegnap. Sztálint köszöntötte vele egykor a zeneszerző.”