„A Fidesz és a KDNP kommunikációjának van egy olyan aduja, amit mindenre használnak, és amely minden szót az ellenfél torkára forraszt. Ez pedig a »kettős mérce« emlegetése, amelynek gyökereivel sokan nincsenek tisztában, és amely elhangzása után a vitapartnerek már nem is vizsgálják, hogy tulajdonképpen mit is mond a propaganda. A »kettős mérce« emlegetése Semjén Zsolthoz kötődik. Ha bárki visszakeresi Semjén megnyilatkozásait valamennyi vitás ügyben, akkor azt találja, hogy Semjén minden ügyben, minden érvre, válogatás nélkül, a »kettős mérce« demagógiával válaszol, és attól kezdve már nem is kell érveket felsorakoztatnia, vagy az ellenfél jogos felvetésére tételesen megfelelnie.(...)
Sokan nem tudják, honnan származik a »kettős mérce« emlegetése. A »kettős mérce« a zsidóellenes politikai katolicizmus szótárából való. A »kereszténynek« mondott katolicizmus antiszemitizmusa a két világháború között azért támadta egyebek mellett a zsidóságot, mert az elszakadt — úgymond — az ószövetségi szent könyveitől, a Tórától, és a Talmudot tekinti bibliájának. A »zsidó világhatalom« megszerzését és megtartásának programját olvasták ki Luzsénszky Alfonz hírhedt hamis Talmud-fordítása alapján. Az antiszemitizmus egyik alapjául szolgáló hamisítvány óta a szélsőjobboldal ismert szófordulata lett a »kettős mérce«, méghozzá, mint a Talmud parancsa.”