Pünkösdkor mint szélvész és tűzvész mutatkozik be a Nemzet lelke – a Tűzláng mindenkire leszáll
Az emberiség mindig az Isten útjain jár. Akkor is, mikor nem azt az utat tapossa, amit az Úr szán neki. Kozma Imre atya írása.
Ha Mindszentyt boldoggá avatnák, engedetlensége akár posztumusz például szolgálna, márpedig a Vatikán sok bocsánatos bűnt ismer, de ezért az egyért nem ad feloldozást.
„Ám arra nézve, hogy miért nem »boldog« még a hajdanán törvénytelenül elítélt Mindszenty, általános a hallgatás és az amnézia. Pedig tudjuk miért: az ügynek van egy gyógyíthatatlan Achilles-sarka, amelyről az ihletett állapotban levő MTI-től a vatikáni L’Osservatore Romanóig mindenki elfeledkezni látszik. Nem említik meg, hogy miközben a pápa minden vacakolás nélkül boldoggá avatott két magyart – Batthyány-Strattmann Lászlót és Meszlényi Zoltánt (2003, 2009), jelentőségben egyikük se mérhető Mindszentyhez –, a prímás ügye csak nem akar nyugvópontra jutni.
»Folyamatban van« – immár csaknem húsz éve. És pedig azért, mert Mindszenty József a pápaság szemében megbocsáthatatlan bűnt követett el: az engedetlenség vétkébe esett. VI. Pál pápa, aki mindenáron ki akart egyezni a kádárista magyar állammal, s olyan főpásztort kívánt látni a magyar r. k. egyház élén, aki helyben igazgatja a nyáját, két és fél éven át hiába kérlelte a bécsi emigrációban élő Mindszentyt, hogy mondjon le esztergomi érseki (prímási) címéről.
A vaskemény főpap a pápai kérésnek sem tett eleget. VI. Pál megunta: 1974 februárjában megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érsek székét, azaz egyszerűen kiakolbólította Mindszentyt. A hajdani prímás ezt soha nem bocsátotta meg neki, írásban is kifejezést adott csalódottságának.
Ha Mindszentyt boldoggá avatnák, engedetlensége akár posztumusz például szolgálna, márpedig a Vatikán sok bocsánatos bűnt ismer, de ezért az egyért nem ad feloldozást, mert az r. k. világegyház a katonaságnál is erőteljesebb hierarchikus rendben működik.”