Orbán 98 százalékos félsikere

„A történet lényege, hogy a magyar kormány a világon mindent megtesz azért, hogy véletlenül se az ország természetes politikai szövetségeitől, az Európai Uniótól és a nyugati szervezetektől kelljen segítséget kérnie. A magyar politikai elit (nemcsak a kormánypárt) mintha nem értené, hogy az európai lét egymással szorosan összefüggő írott és íratlan politikai, gazdasági és kulturális normák összességének betartásán, sőt, internalizálásán múlik. Azt sem árt megérteni, hogy az unió rettenetes, bonyolult és bürokratikus döntéshozatali rendszere nagyrészt pont azt a célt szolgálja, hogy a kis államok is megfelelő érdekérvényesítő képességgel bírjanak. Ezt azonban Magyarország nem veszi tudomásul, és nem valós politikai és gazdasági súlyának, teljesítményének megfelelően próbál a nemzetközi színtéren fellépni, hanem megkísérli erőből lenyomni a gazdaságilag és diplomáciailag is jobban teljesítő versenytársakat. (...)

Uniós elnökként nem sikerült elérni, hogy Európa legnagyobb politikai, katonai és gazdasági szövetségesének vezetője, az Egyesült Államok elnöke európai látogatása során legalább egy tiszteletkört tegyen Magyarországon, miközben az unió soron következő elnöke, Lengyelország sikerrel megszervezett egy, három kivétellel az összes kelet-európai államfőt összefogó vacsorát Barack Obamával. Ez teljesen egyértelmű jelzés arra, milyen súlyú soros elnök volt Magyarország, és kit tekintenek valódi, Európát képviselő tárgyalópartnernek. Ugyanígy szomorú a geopolitikailag legjelentősebb közeli nagyhatalommal, Oroszországgal tervezett keleti partnerségi csúcstalálkozó elhalasztása is. Mindez független attól, ki mennyire szereti Amerika, Obama vagy épp Oroszország politikáját.  

Ezek persze leginkább magyar szempontból kudarcok. Európa egészen jól ellavírozott az elmúlt fél évben. Jól haladtak például a horvát csatlakozási tárgyalások, remélhetőleg még a héten le is zárulnak, formálódott a gazdaságpolitikai szigorról szóló koncepció (az ún. hatos csomag), és így tovább, de ez pont a kimaradást, elszigetelődést választó kurucos magyar elnökségi tempó miatt jellemzően nem a magyar elnökségnek, hanem az unió nehézkes, bürokratikus, de mégis működő rendszereinek volt köszönhető.”