„Titeket is üldözni fognak”
Több száz millió kereszténynek erőszakos támadás, üldözés vagy diszkrimináció jut osztályrészül a hite miatt. Vannak látványos esetek, amelyeken elgondolkodunk, és vannak kevésbé láthatók, mégis drámaiak.
Azoknak az arcát is látjuk, akik megvetéssel találkoznak, amiért ők bevándorlók, nincs hazájuk, se otthonuk, se családjuk. Az ő fájdalmukban mindazoknak az arca ott van, akik a várost járva keresztre feszítve látják az emberi méltóságot.
„»Szombat elmúltával, a hét első napján hajnalban Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt« (Mt 28,1). Elképzelhetjük lépteiket… a temetőbe igyekvő ember tipikus járását, az összezavarodott ember megfáradt, bizonytalan járását, aki nem tudja elfogadni, hogy mindennek így legyen vége…Elképzelhetjük könny áztatta, sápadt arcukat… És a kérdést: miként lehetséges, hogy a Szeretet meghalt? (...) Ha egy kicsit megerőltetjük képzeletünket, ezeknek az asszonyoknak az arcában felfedezhetjük megannyi édesanyának és nagymamának az arcát, azoknak a gyermekeknek és fiataloknak az arcát, akik oly sok embertelenség és igazságtalanság terhét és fájdalmát hordozzák.
Látjuk visszatükröződni bennük mindazoknak arcát, akik a várost járva érzik a nyomor fájdalmát, a kizsákmányolásból és emberkereskedelemből fakadó fájdalmat. Azoknak az arcát is látjuk bennük, akik megvetéssel találkoznak, amiért ők bevándorlók, nincs hazájuk, se otthonuk, se családjuk; mindazoknak az arcát, akiknek tekintete magányról és elhagyatottságról árulkodik, akiknek keze már meglehetősen ráncos.
Visszatükrözik azoknak a síró asszonyoknak és anyáknak az arcát, akik azt látják, hogy gyermekeik életét betemette a nagymértékű korrupció, mely jogoktól foszt meg és derékba tör megannyi igyekezetet; betemette a mindennapi önzés, mely keresztre feszíti és szertefoszlatja sokak reményét; betemette a megbénító és meddő bürokrácia, mely nem engedi, hogy a dolgok változzanak. Az ő fájdalmukban mindazoknak az arca ott van, akik a várost járva keresztre feszítve látják az emberi méltóságot.”