Nyomasztó idők jelei – a női lelkészség tilalmáról

2016. június 08. 17:27

A nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés tehát az evangélium szellemiségétől idegen, az egyenlőtlenség bármelyik nem kárára biztosan nem szerepel Isten tervében.

2016. június 08. 17:27
Laborczi Dóra
Kötőszó

„Egy hivatalos egyházi döntés értelmében, nem végezhetnek többé lelkészi szolgálatot a nők Lettországban. Nem régi hagyományról van szó: 1975 óta lehettek nők is lelkészek, de mostantól – mintegy húszéves egyházvezetői törekvés végeredményeképpen – nem. (...)

Miközben a katolikus egyház feje sorra teszi a gesztusokat a nők egyházi életet érintő, szélesebb körű bevonását, és szolgálati területeik bővítését illetően, csendben erősödik egy másik folyamat, amelyik örömmel venné a nők száműzését a lelkészi szolgálatból. Ennek egyik szomorú jele a lett döntés. Régóta halljuk itthon is, hogy a lelkészi szolgálatra nők nem alkalmasak, mert vezető szerep nem való nekik, túl érzelmesek, sőt, megtörténik az is, hogy egy gyülekezet nyíltan kifejezi: nem szeretnének női lelkészt. Azt gondoltuk, hogy ezek lassan elszigetelt esetek lesznek, és hogy ezek is el fognak tűnni majd, mikor a tapasztalat felülírja az előítéleteket.

A lett helyzet azért nyomasztó, mert azt mutatja meg, hogy a törvénybe írt előítéletek vakká tesznek bennünket az egyéni teljesítményekkel, süketté az elhívással szemben. Az egyetemes papság reformátori gondolatával kapcsolatban is elgondolkodtató, ráadásul az ige terjesztésének intézményesített lehetőségét leszűkíti az emberek egy jól meghatározható csoportjára, ami konkrét diszkrimináció. (...)

Az élet minden területén, beleértve a gyülekezeti életet is, érdeme és elhívása szerint kellene tudni működni minden embernek, evangélikus hagyomány szerint egyedül Krisztusba, és az ő kegyelmébe vetett hite és elhívása alapján. Ha egy törvény vagy egy adott társadalmi berendezkedés – amelyik kulturálisan az európai kontinenshez köthető – mindezt akadályozza, akkor azzal a döntéssel szemben teológiai és emberi jogi alapon is állást foglalhatunk. Elsősorban azon az alapon, hogy a férfi és a nő teremtettségében, lényegében, egzisztenciájában, Isten előtt állásában azonos és egyenlő értékű lény, amit számos igeszakasz is megerősít. Nemiségéből adódóan sem a férfi, sem a nő nem jelent nagyobb értéket, ezért nem lehet alárendeltje egyik sem a másiknak. Ráadásul Isten minden ember számára – a föld többi élőlényétől eltérően – megbízást is adott: értelme miatt felelősséggel, feladatokkal, a döntés hatalmával ruházta fel. A nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés tehát az evangélium szellemiségétől idegen, az egyenlőtlenség bármelyik nem kárára biztosan nem szerepel Isten tervében.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 60 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kgyula
2016. október 16. 15:14
"A nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés tehát az evangélium szellemiségétől idegen, az egyenlőtlenség bármelyik nem kárára biztosan nem szerepel Isten tervében.” Ez a kislány sem érti, miről van szó...
Pajzs
2016. október 16. 15:14
Egy református véleménye: http://reposzt.hu/blog/jakab-balint/2016-06-09/noi-lelkeszsegrol
doktor79
2016. október 16. 15:13
Ha viszont a szentségek kiszolgáltatására egyház által felkent személyként tekintünk rá, vagy például a bűnbocsánat kihirdetőjére pl. gyónas után, akkor már igencsak megkérdőjeleződik az asszonyok szerepe. Ellentmondásnak érzem evangélikusként azt, hogy nem csak prédikátor, de nem "atyai" szerepbe helyezzük lelkészeinket, ha szabad így fogalmaznom, sokunk hozzáállása mégis az utóbbihoz közelíti (lelki atya), vagy közelítene. Meggyőződésem, hogy mint ahogy minden egyházban, így az evangélikusban is messze nem egységes az egyház tanításának értelmezése, és persze az egyház által bevett szokások, pl. a női papság megítélése sem. Véleményem szerint a női papságban a társadalmi változásoknak kívánt megfelelni az egyház, számomra azonban az is kérdés, hogy kell-e az egyháznak egyáltalán ilyen változások felé hajlani. Így biztosan nem, talán ezt is helyrehozza most a lett egyház.
Zokni
2016. október 16. 15:12
"...Éppen ezért legalább öt ízben látszott úgy - az ariánusok, az albigensek, a humanista szkeptikusok s Voltaire és Darwin föltűnésekor, - hogy az Egyházat tönkretették, és ebek harmincadjára kerül. És az ötből minden egyes esetben az ebek pusztultak el..." - idéz egy szöveget arra, hogy f. társ száz évet ad a vallásnak a végleges eltűnésre. Nos, ETTŐL még megszűnhet. Eszembe jut a minden embert éltető örök hit, hogy halhatatlan. Ami teljesen indokolt és jogos. Ugyanis születésétől kezdve nem hal meg soha, egyszer sem, még véletlenül sem. Addig - amíg meg nem hal...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!