A kínai hatóságok által bevezetett „zéró-Covid”-politika sok Nyugaton képzett szakembernek felnyitotta a szemét, hogy ne térjen haza és inkább külföldön vállaljon munkát. Bár vasmarokkal fogják őket, a kínai egyetemisták is a maradáson gondolkodnak. A kedvenc célpontjaik: Kanada és Észak-Európa országai – az Egyesült Államok vonzereje megkopott.
A Pekingben, Sanghajban vagy Sencsenben a technológiai területen dolgozó képzett kínai szakemberek nagyon jól keresnek. Mégis egyre többen választják közülük a külföldi munkalehetőséget – számolt be a The New York Times közelmúltban megjelent cikke.
„Azért hagytam el Kínát, mert nem tetszett a társadalmi és politikai környezet” – magyarázta a 36 éves Csen Liangsi, aki mesterségesintelligencia-projekteken dolgozott a Baidunál és az Alibabánál, az ország két legnagyobb technológiai cégénél. 2020-ban távozott Nagy-Britanniába, amikor rájött, hogy Hszi Csin-ping még sokáig hatalmon lesz. Most Londonban él, és a Metának (korábban a Facebook) dolgozik.
A legjobb egyetemekre jártak, Kínában a középosztályhoz tartoztak. Ma Észak-Amerikában, Európában, Japánban és Ausztráliában élnek és dolgoznak. A lábukkal szavaztak a politikai elnyomás, a bizonytalan gazdasági kilátások és a gyakran kimerítő munkakultúra elől”
– írta az amerikai napilap.
Sokuk számára a „zéró-Covid”-politika, a majdnem három évig tartó bezárásokkal, tömeges tesztekkel és karanténnal volt az utolsó csepp a pohárban. Az ENSZ adatai szerint 2022-ben a hatályos utazási és vízumkorlátozások ellenére több mint 310 ezren vándoroltak ki. A 2023-as évre vonatkozóan ezt a számot már három hónappal az év vége előtt elérték.
A 27 éves Csang asszony 2022 júliusában döntött a távozás mellett. A számítógépes programozó azzal kezdte, hogy összeállított egy listát azokról az országokról, ahol munkát remélhet: Kanada, Új-Zéland, Németország és a skandináv országok. Végül idén Norvégiába költözött.
Az Egyesült Államok nem szerepelt a kiszemelt célpontjai között, mert tudta, hogy rendkívül nehéz lenne munkavállalási vízumot szerezni – írta a The New York Times. Emellett úgy érezte, hogy a Szilícium-völgy kultúrája túlságosan hasonlít ahhoz a kimerítő munkakörnyezethez, amelyet Kínában tapasztalt.
Miután öt éven át naphosszat hosszú órákat dolgozott egy sencseni high-tech cégnél, nem akarta folytatni ezt a tempót. Norvégiában Csang évente körülbelül 20 ezer dollárral kevesebbet keres, mint Sencsenben, több adót fizet és az élet is jelentősen drágább. De délután 4-kor befejezheti a napját, így a munkán kívül is van élete. Nem fél attól, hogy 35 évesen túl öregnek tartják a munkához – ez egy sok kínai dolgozó által elszenvedett megkülönböztetés, amelyet a kínai cégek alkalmaznak. Nem kell állandó félelemben élni attól, hogy a kormány olyan korlátozó politikát vezet be, mint a „zeró-Covid”.
Kína agyelszívással néz szembe, de az Egyesült Államok nincs abban a helyzetben, hogy ezt kihasználja – jegyezte meg a The New York Times, különösen azért, mert a leendő bevándorlók többszörös akadályokba ütköznek a munkavállalási vízum vagy a letelepedési státusz megszerzése során.
A technológiai szakemberek Kanadát vagy az európai országokat választják az Egyesült Államok helyett a szociális juttatások, a jobb munka-magánélet egyensúly és a fegyvertartási törvények miatt is, ez utóbbi szintén visszatartó erő. A New York-i napilap megemlítette a kiadott diákvízumok számának csökkenését is. Az idei év első negyedében Nagy-Britannia több mint 100 ezer diákvízumot adott ki kínai állampolgárok számára. Az Egyesült Államok eközben csak mintegy 65 ezer olyat, amely az országban való tanulásra jogosít.
Ám közülük jó páran vonakodnak visszatérni hazájukba, miután megszerezték a diplomájukat. A fiatal kínaiak számára a külföldi tanulmányok minden eddiginél inkább ugródeszkát jelentenek a kivándorláshoz. Közülük számos külföldön tanuló kétszer is meggondolja, hogy hazatérjen-e – írta a South China Morning Post, az angol nyelvű hongkongi napilap, amely több véleményt is összegyűjtött.
Egyszerűen jó külföldön élni, ami eredhet a nyugati kultúra iránti lelkesedésből. Míg Kínában az élet egyre inkább a félelem jegyeit hordozza”
– mondta egy nevének elhallgatását kérő, az Egyesült Államokban, a Dél-kaliforniai Egyetemen tanuló kínai diák. Megrémített néhány történet a sanghaji lakosokról, akiknek nem maradt mit enniük, amikor a város 2022 tavaszán karantén alatt volt. Stephanie Li, aki nemrég végzett a Melbourne-i Egyetemen, úgy véli, hogy a karanténokat Kínában nem egészségügyi, hanem politikai okokból vezették be. Határozott szándéka az, hogy Ausztráliában maradjon.
A kínai fiatalok új lelkiállapotát jól jellemzi egy kifejezés, amely tavaly tavasszal jelent meg a közösségi oldalakon: a „run xue” (az angol run és a kínai xue, tanulás szóösszetétele), amely a menekülés filozófiájára vagy művészetére utal. E kulcsszó alatt a kínai internetezők a bezártság okozta szorongásról, a világ többi részén újonnan megtalált szabadságról és arról beszélgetnek, hogy milyen feltételek mellett lehet elhagyni az országot vagy külföldön maradni.
„A sanghaji bezárások során az emberek rájöttek, hogy ez már nem egészségügyi intézkedés, hanem politikai döntés. Ez is azt példázza, hogy a lakosság véleménye és aggodalmai nem számítanak a vezetőknek” – magyarázta Hsziang Biao, a németországi Max Planck Társadalomantropológiai Intézet igazgatója.
A külföldi tanulást mindig is ugródeszkának tekintették a kivándorláshoz. A világjárvány után ez minden korábbinál igazabb, mutat rá Heidi Østbø Haugen, az oslói egyetem kínai tanulmányok professzora, miközben tavaly júliusban a becslések szerint minden ötödik 16 és 24 év közötti kínai munkanélküli volt.
„Ezek a diákok nem látnak kényszerítő gazdasági okot arra, hogy visszatérjenek a hazájukba, elgondolkodnak azon, hogy az általuk keresett életmód összeegyeztethető-e a kínai társadalom nyújtotta lehetőségekkel. A diákok aggódnak amiatt, hogy a politika ismét meghatározza majd a mindennapjaikat” – magyarázta a professzor.
Jelenleg több mint egymillió kínai diák tanul külföldön. Legtöbbjük az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. A kínai oktatási minisztérium azt állítja, hogy az elmúlt tíz évben a külföldön tanult hallgatók 80 százaléka hazatért.
Nyilván Peking sem azért engedélyezi a külföldi tanulmányokat, hogy a képzést nyújtó országban felmerülő munkaerőgondokat tehetséges távol-keleti diákokkal oldják meg. Nekik is szükségük van kiválóan képzett fiatalokra, akiket viszont akarnak látni. Ezért meg is tesznek mindent, hogy tudatosítsák bennük: Kína hazavárja őket.
Címlapfotó: shutterstock.com
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A Kínában forgalomba helyezett elektromos gépkocsik kétharmada olcsóbb, mint hagyományos, robbanómotoros alternatíváik. Az olcsó gyártás miatt az ázsiai ország dominálja az európai EV-piacot is. Az öreg kontinensen lévő gyártóknak több támogatásra lenne szüksége, hogy felvehessék a versenyt.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
Több mint 50 millió ember lakóhelye van veszélyben, és nincs jele az enyhülésnek.
Keith Self texasi republikánus képviselő élesen bírálta a Biden-kormányzat Ukrajna politikáját.
A Pekingben tárgyaló amerikai külügyminiszter figyelmeztette Kínát, hogy ne támogassa háborújában Oroszországot.
Már az első félidő végére kialakult a 2–1-es végeredmény.
Az elmúlt hetekben a leghevesebb harcok Donyeck és Harkiv régiókban dúltak.
