Gall büszkeség olasz tollból: Asterixről és most elhunyt alkotójáról

2020. március 24. 17:34

Meghalt Alberto Uderzo, Asterix és Obelix rajzolója, a gall hősök megalkotója René Goscinny-vel. A rómaiakra frászt hozó Asterix és társai, miközben rajzolt falusi hősökként megküzdöttek a rájuk törő birodalommal, Bretagne és a modern francia büszkeség vidám reklámarcaivá váltak az elmúlt évtizedekben.

2020. március 24. 17:34

Paár Ádám írása

 

A földön Asterix, Obelix, Hasarengazfix, Hangjanix és falubéli társaik, az égben Belenus, Beladon, Cernunnos, Caturix és az összes gall istenek, valamint a tündérek, manók, sellők, szellemek, Fehér Hölgyek, farkasemberek és a kelta mitológia összes lényei gyászban vannak. Alberto Uderzo, Asterix figurájának megalkotója meghalt. 

Ki ne ismerné a druida-varázsfőzetbe esett, és ettől óriásira nőtt Obelixet és társát, Asterixet? A két gall harcos már több mint hatvan éve rémisztgeti Julius Caesar légióit a képregényben. 1959-ben vetette papírra az első Asterix-történetet René Goscinny, és Alberto Uderzo rajzolta le a melák, kék-fehér csíkos nadrágos Obelix és kis társa figuráját. 

Uderzo és Goscinny egyaránt emigránsok gyermekei voltak. Előbbi olasz, utóbbi oroszországi zsidó és lengyel családi háttérrel rendelkezett, de ketten együtt

többet tettek a kelta és mélyen katolikus identitású Bretagne popkulturális népszerűsítéséért, mint bárki más.

Hiszen az utolsó olyan gall falut, amely ellenáll a rómaiaknak, képzeletük az egykori Armoricának nevezett régióba, a Bretagne-félszigetre helyezte. A menhirek, vadromantikus sziklás tengerpartok, festői kisvárosok mellett a világ Bretagne-t leginkább Asterixék révén ismerte meg. És persze sokak számára Asterix az Eiffel-toronnyal, a Notre-Dame-mal, a versailles-i kastéllyal, Moliére-rel és Voltaire-rel együtt a francia kultúra szimbóluma. 

Alberto Uderzo

 

Bretagne (neve jelentése: Kis-Britannia) mai napig kicsit más, mint Franciaország többi része. A kelta lélek miatt Bretagne szinte egy kontinenshez sodródott Írország vagy Cornwall, amelyet a breton-francia dinasztikus kényszerházasság első három évszázadában alig kötött bármifajta érzelem a francia államhoz, és a forradalom azt a keveset is négy-öt nemzedékre elszakította,

fölszítva a rebellis érzületet a minden kisebbséget egybeolvasztó francia állam eszméjével szemben.

És mivel az állameszme a köztársaság és Napóleon képében jelent meg, a rebellis szükségképpen a fehér kokárdás királypárti huhogó lett, aki úgy csapott le gerillaként a vadonban a „kék” katonákra, mint őse, a kelta a rómaira. Victor Hugo plasztikusan ábrázolta a Kilencvenháromban a pogány és katolikus örökséget a breton parasztban, aki „úgy tetoválta ruháit, ahogy ősei, a kelták az arcukat tetoválták”, és „hitt a Szent Szűzben és a Fehér Hölgyben”. Bretagne-i Anna, az utolsó szuverén breton uralkodó népe hűséges maradt a katolicizmushoz, és vele együtt a tartomány jogaihoz.

A bretonok sajátos kelta lelkiségét a gallokon keresztül viszont végül jól egybe lehetett gyúrni a francia nemzeteszmével. Hiszen a Harmadik Köztársaság antiklerikális és nacionalista rendszere nem a rómaiakban és a germán eredetű frankokban vélte megtalálni a franciaság alapját, hanem a gallokban. Érthetően sem a katolikus Róma, sem – az 1870-es porosz-francia háború utáni németellenesség közepette – a germán frankok nem jelenthettek történelmi referenciát a köztársaság antiklerikális és németellenes politikusainak.

Maradtak, kizárásos alapon, a gallok. Még az algériai gyarmati iskolákban is szóltak a történelemkönyvek az arab és berber kisdiákokhoz. „Őseink, a gallok..” Persze, a franciák éppannyira voltak a középkorban gallok, amennyire germánok vagy latinok. De a gall, miként a viking, a harciasság, férfiasság szimbólumává vált a köztudatban. Asterix kultusza is erre az érzületre épült rá.

Az egyszerre breton és francia hőssé avanzsált gall falucska lakosai a derék druida csodafőzete, valamint Asterix leleményessége és Obelix vasöklei segítségével sorra verték vissza Julius Caesar légióinak támadását. Megfordult a hagyományos fölállás:

az imperialista Róma kénytelen volt eltűrni egyetlen falu szuverenitását.

A római hadifölény is visszájára fordult.

Mint minden képregényben, az Asterixben is kerestek aktuálpolitikai utalásokat. Egyesek sejteni vélték, hogy Uderzo, akinek szülei a fasizmus elől emigráltak, a Mussolini-féle nagyhatalmi, militarista Róma-kultuszt kívánta parodizálni a képregénybeli rómaiak ábrázolásában. Végtelenül bugyutának, a leleményes gallokkal szemben tehetetlennek festette meg őket, kicsit olyannak, mint ahogyan a Tenkes kapitánya ábrázolja a császár katonáit. 

Asterixék persze nem csak a rómaiakkal kerültek kapcsolatba. Két hősünk eljutott a brit atyafiakhoz a La Manche-csatorna túlpartjára, látogatást tettek az Újvilágban, harcoltak a gótok ellen, fölléptek az olimpián. És még sorolni lehetne a kalandokat. Aki kicsit odafigyelt,

még a gall mitológiával, az olimpiai játékokkal vagy a római kultúrával kapcsolatban is szerezhetett mellékismereteket.

Uderzo kerekded, jóindulatú figurái önmagukban humort csempésztek a történetbe. Hiszen a testes Obelix és a kicsi Asterix már önmagukban véve mulatságos párt alkotnak eltérő, de egymást kiegészítő fizikai adottságaik miatt. Kutyusát, Idefixet pedig lehetetlen volt nem szeretni.

Uderzo mester, köszönjük! A francia szerző-rajzoló páros munkáit még hosszú ideig olvassák majd rongyosra Magyarországon is, a mindenkori fiatalok és idősebbek egyaránt.
    

Összesen 64 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
74bro
2020. március 25. 05:17
Csodálom, hogy az Asterixba még nem kötöttek bele. Elvégre egy néger sem található a faluban, az észak afrikai eredetű franciák sincsenek kellőképpen képviselve, és a bárdot, aki a lejobb eséllyel homoszexuális, állandóan elverik (klasszikus bullying)...
Bell & Sebastian
2020. március 24. 23:27
Világéletemben utáltam ezt a szart. Valószínűleg azért, mert a cuclizmusban az egyetlen képregény volt, amit a Francia Intézetnek köszönhetően elérhetővé tettek az elvtársak a kis úttörőknek.
Uhtred
2020. március 24. 22:27
Kövesd csak gazdáidat a mellébeszélés terén is. Jól jön ez, amikor már lejárattad magadat és nem látsz más kiutat. Nagyon gyarló vagy pajtás és ráadásul sötét, mint az ében!
Harangláb
2020. március 24. 19:21
Soha nem kedveltem ezt a kis hazug, bárgyú történetet, ami mindenféle történelmi hűséget sutba dobva fikázta a rómaiakat.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!