A török parlament tegnap ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását

„A magyar késlekedés a svéd ratifikációval mostantól kizárólag orosz érdeket szolgál.

A török parlament tegnap ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását. Bár Erdogan elnök még nem írta alá, de várhatóan ez is hamarosan megtörténik. Ergo, minden korábbi fogadkozással ellentétben mégis Magyarország maradt az utolsó ország, amelyik nem járul hozzá Stockholm NATO csatlakozásához.

Mostanáig az volt a félig-meddig hivatalosan hangoztatott magyar narratíva, hogy Magyarország a törökökkel koordinált és az volt a cél, hogy Törökország ne maradjon egyedül a halogatással. Németh Zsolt ezt konkrétan ki is mondta, és zárt ajtók mögött sokszor lehetett ezt hallani. Azt, hogy ez Budapestnek mégis miért jó, mit kap érte Magyarország cserébe, soha nem derült ki - sokatmondó, hogy az általában maximálisan tranzakcionalista magyar külpolitika irányítói nem is utaltak erre.

Mostantól viszont ez a korábbi ok megszűnt létezni, hiszen Törökország ratifikálta a svéd csatlakozást. Ettől kezdve az, ha Svédország NATO-tagsága tovább késik, kizárólag egyetlen szereplőnek jó, ez pedig Oroszország. 

Két okból. Egyrészt, magyar nemzeti érdek Svédország NATO-csatlakozásának akadályozása mögött nincs. Onnan lehet tudni, hogy nincs, hogy követelés sincs. Törökország kemény, nem mindig elegáns, de alapvetően racionális alkudozást folytatott a svédekkel (és az amerikaiakkal), aminek meg is lett végül az eredménye. 

Viszont magyar részről semmiféle konkrét, értelmezhető kérés vagy igény nem hangzott el. Budapest soha semmi olyasmit nem mondott, amiről érdemben lehetett volna tárgyalni. (A »több tiszteletet« az nem tárgyalási alap.)

Svédország katonailag erős, jelentős védelmi ipari és kiemelkedő hírszerzési képességekkel rendelkező ország. Stockholm csatlakozásával a NATO erősebbé, hatékonyabbá és koherenssé válik - és ez lenne Magyarország nemzeti érdeke is, hiszen katonai biztonságunk elsődleges garantálója a szövetség.

Az viszont, ha a NATO nem tud erősebbé, hatékonyabbá és koherensebbé válni, kizárólag orosz érdek.

Másrészt, Moszkva számára a finn és a svéd NATO-csatlakozás azt jelenti, hogy a Balti-tenger praktikusan NATO-beltengerré válik. A szövetség a korábbinál gyorsabban telepíthet katonai erőket a két ország területére és megszűnik Moszkva eszkalációs dominanciája a kétoldalú viszonyban. Oroszországnak tehát a megváltozott körülményekhez kell igazítania a térségbeli katonai erőinek elhelyezkedését és működését.

Oroszország természetesen reagált és reagál az eseményekre (a csatlakozás jelentőségét lekicsinylő orosz nyilatkozatokat nyugodtan soroljuk a politikai stand-up comedy kategóriájába). Alapvetően ezt a célt szolgálja a szovjet időkben létező önálló szentpétervári és moszkvai katonai körzetek újjáalakítása, és az is, hogy a Balti Flotta több egységét is keletre (!) vonták, be a Ladoga-tóra. Viszont ezeknek a lépéseknek a megvalósítása súlyos csúszásban van, az orosz katonai vezetés egyáltalán nem halad jól velük (részben az ukrajnai háború miatt).

Ergo, minél később válik Svédország a NATO teljes jogú tagjává, annál több ideje van Oroszországnak végrehajtani a válaszlépéseket. 

Ezen a ponton azzal, ha a magyar kormány késlelteti Svédország NATO-csatlakozását, Oroszország érdekét szolgálja.

Most már nincs hová bújni, nincs mire hivatkozni, nincs kétértelműség annak kapcsán, hogy a magyar magatartás vajon Törökországnak akar-e örömet szerezni, vagy másvalakinek. Mostantól a magyar halogatás csak és kizárólag Moszkvának jó.

Őszintén remélem, hogy ezeket az összefüggéseket a magyar külpolitika irányítói is átlátják, és mihamarabb megteszik a svéd NATO-csatlakozás magyar ratifikálásához szükséges lépéseket. Ez lenne ugyanis a magyar nemzeti érdek. Ha viszont a magyar kormány továbbra is Moszkva érdekét szolgálja ebben az ügyben, annak súlyos, hosszú távú következményei lehetnek.”

***

***

Nyitókép: MTI/EPA/Anders Wiklund