Bedarálta a pápa a Szuverén Máltai Lovagrendet?

2022. szeptember 06. 15:00

Ugyan a Máltai Lovagrend terület nélküli, szuverén államnak számít, most Ferenc pápa új alkotmányt adott a rendnek, és beavatkozott a rendvezetés személyi viszonyaiba is. Kinek van igaza a katolikus szuverenitásvitában? Összefoglalónk!

2022. szeptember 06. 15:00
null
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely

Új alkotmányt adott a Máltai Lovagrendnek Ferenc pápa, és lecserélte annak teljes vezetőségét is szeptember 3-i dekrétumával. A változások lényegét úgy lehet összefoglalni, hogy a korábban általa erőltetett német vezetést lecserélte egy olaszra, a monarchiából köztársaságot csinált, illetve hogy

a középkori eredetű lovagrendet egyszerű szerzetesrendnek tekinti.

S még valami: nem tekinti igazán szuverénnek. Az ugyanis elég furcsa, hogy a nemzetközi jogrendben lényegében szuverén államként kezelt máltaiak egy másik szuveréntől, a Szentszéktől egyszer csak új alkotmányt kapnak, és a vezetésüket is lecserélik. 

A rend története 

De mi is a Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Ispotályos Szent János Lovagrend valójában? A rend gyökerei a 11. századi Jeruzsálembe vezetnek, ahol tagjai ispotályt, azaz kórház és menhely, valamint zarándokszállás valamiféle keverékét vezették. Az ispotály egy bencés monostorhoz tartozott, kápolnájának pedig  Alamizsnás Szent János volt a védőszentje. Az ispotályt egy bizonyos Gérard, azaz Boldog Gellért vezette.

Az első keresztes hadjárat idején, 1099-ben megnőtt az intézmény jelentősége,

aminek következtében egyre több adományt kapott. Gérard pedig Szent Ágoston regulájára alapozva szabályzatot írt az ápolóközösségnek. A viselet fekete köpeny lett, amelyet a bal vállon fehér, nyolcágú kereszt díszített – ezt ismerjük ma máltai keresztként. A patrónus Keresztelő Szent János lett, innen a johannita név – és az a magyar elnevezés, ami jánoslovagokként emlegette a tagokat. Nem hiába az a rend jelszava, hogy: Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum; azaz: A hit védelme és a rászorulók szolgálata.

 A rend függetlenségét 1113-ban biztosította II. Paszkál pápa, aki a pápai védnökség mellett biztosította, hogy a rend maga választja elöljáróit. A szuverenitási kérdés valószínűleg idáig vezethető vissza. A keresztes hadjáratok idején katonai lovagrenddé alakult, a Jeruzsálemi Királyságnak az egyik legerősebb hadseregét ők adták. Miután a muszlimok elfoglalták Jeruzsálemet 1291-ben,

a rend először Ciprus, majd Rodosz szigetére költözött, 1530-tól 1798-ig Málta szigetén működött.

Ezekben az évszázadokban is kettős szerepet töltött be: katonai jellege leginkább a kalózok elleni küzdelemben mutatkozott meg, emellett pedig kiemelkedő színvonalú kórházat működtetett Málta szigetén. A reformáció megtépázta a rendet, elveszítette például hatalmas franciaországi vagyonait. A franciák elfoglalták Máltát, így végül 1834-ben a rendi vezetés Rómába tette át székhelyét, a pápai állam – majd 1884-től az új, olasz nemzetállam is – elismerte területen kívüli mivoltát, és szuverenitását.

A „máltai lovagrend” ma területen kívüli államként működik, ami 112 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, saját útlevelet ad ki, két központi római épülete pedig a nagykövetségekéhez hasonló státust élvez. 1994 óta az ENSZ közgyűlésének állandó megfigyelője. A rendnek 13500 tagja van, és 120 országban tart fenn egészségügyi intézményeket, melyekben 52 orvos, nővér és más egészségügyi szakemberek, illetve 95 ezer önkéntes dolgozik. A rend vezetője a nagymester. 1990 óta hazánkban is működik nagykövetsége. A rend 2013-ban ünnepelte fennállásának 900. évfordulóját.

A rend felépítése

Az eddigi alkotmány szerint

a rendet a Legfőbb Államtanács által választott nagymester vezette élete végéig.

A „kormányzás” a Szuverén Tanács feladata, melynek tagjai a nagymester és négy másik vezető hivatalnok (a Nagykommendátor – a rend fogadalmas tagjainak vallási elöljárója; a Nagykancellár – a bel- és külügyek felelőse; a Nagyispotályos – a humanitárius ügyek és nemzetközi kooperáció felelőse; és a Közös Kincstár Kincstárnoka), valamint kilenc tanácsnok. A nagykáptalan, azaz a törvényhozás ötévente ülésezik, és megválasztja a Szuverén Tanács tagjait, és a kormányzati tanácsot, egy szélesebb tanácsadó testületet. A rend 6 nagyperjelségre, 6 alperjelségre és 48 nemzeti szövetségre van osztva. A nagymester egyszerre volt rendfőnök és uralkodó, hercegi és bíborosi ranggal. 

A rend tagjait három osztályba sorolják. A legmagasabb méltóságokra csak a mindhárom szerzetesi fogadalmat letevő fogadalmas lovagok, az első osztály tagjai választhatók, ők ma pár tucatnyian vannak. A második osztályba tartoznak az engedelmességi fogadalmasok, a harmadikba a fogadalom nélküliek. Nők csak a második és harmadik osztályba léphetnek be. A második és harmadik osztály tagjai családi származásuk szerint több alosztályba oszlanak. A kilencvenes évekig az első osztályba és a magasabb hivatalokba csak nemesi származásúakat vettek fel, ez a szokás mára erősen megkopott. A rendbe való felvételt ugyanakkor nem lehet kérvényezni, az csak meghívásos alapon működik.  

Majd jött a rendi válság és a ferenci reform

2016-ban aztán a rend nagymestere, az angol Matthew Festing leváltotta és kitette a rendből a pár évvel korábban megválasztott nagykancellárt, a német Albrecht von Boeselagert, mivel a Nemzetközi Máltai Szeretetszolgálat (Malteser International) Mianmarban óvszert osztott.

Ferenc pápa viszont közbelépett, és 2017 januárjában visszavonatta a döntést, sőt követelte Festing lemondását. Emellett a pápa kinevezte Giovanni Becciu bíborost a rendnél személyes képviselőjének, amivel a 2014-ban általa a rend patrónusának kinevezett Raymond Leo Burke szerepét is korlátozta (habár a patrónusi pozíciót általában nyugalmazott vagy félreállított főpapok kapják meg amúgy is, Burke bíboros pedig Ferenc hangos kritikusa volt). Becciu ugyanis megkapta a patrónus bíboros számos jogkörét.

A pápa erőskezű beavatkozása azonban már akkor is megütközést váltott ki,

hiszen ez az előző évszázadokban ez nem volt szokás, tekintettel a rend hagyományos függetlenségére. 

Ezután megkezdődött a rend alkotmányos reformja is, melynek egyik jele volt, hogy 2017-ben a rendi vezetés nem rendi formaruhában jelent meg egy pápai audiencián, hanem öltönyben. 2018-ban a rend új nagymestert választott Giacomo Dalla Torre személyében, ekkor viszont Ferenc pápa váratlanul meghosszabbította az eredetileg csak eme választásig kirendelt Becciu megbízatását. Becciu viszont napvilágra került zavaros pénzügyletei miatt 2020-ban lemondani kényszerült minden megbízatásáról és a bíborról is, így helyére Silvano Tomasi érseket (azóta bíborost) nevezte ki a Szentatya. Torre nagymester pedig ugyanezen évben hunyt el, ezért azóta a helyettese vezeti a rendet az új nagymester megválasztásáig. 

E folyamat mostani állomása az, hogy

a pápa új alkotmányt adott a rendnek,

ami a hírek szerint Tomasi írt. 

Nem segítette a rend és a Szentszék viszonyát elő az sem, hogy a rend egyik történésze, az azóta abból kitett Henry J. A. Sire 2017-ben Marcantonio Colonna álnév alatt A diktátor pápa címmel jelentett meg egy könyvet, amelyben Ferenc pápa Buenos Aires-i érseki és pápai működését vizsgálta. 

Ferenc pápa (Fotó: MTI/ EPA-ANSA/ Angelo Carconi)

 

A rend és a pápaság viszonya

Három olyan ország van, amellyel a rendnek nyilván különleges viszonya van: Olaszország, Málta és a Szentszék. Olaszországgal legutóbb 1956-ban kötött a rend alapszerződést, és a rend az egyik legnagyobb olasz földtulajdonos is. 

A Máltai Köztársasággal jelenleg az 1998-ban aláírt és 2001-ben életbe lépett szerződés van érvényben, mely szerint a Birgu városában található St. Angelo erőd felső részét a „korlátozott terülenkívüliség” elve alapján használhatja a rend. Ugyanakkor néhány, immunitást adó kivételtől eltekintve a rendre is a máltai törvények vonatkoznak. Az országzászló mellett az erődben a lovagrend zászlajának is lobognia kell. A szerződést 99 évre írták alá, de a rend 50 év után bármikor felmondhatja. 

A pápaság és a rend viszonya sokkal talányosabb kérdés.

Forrásaink szerint valójában itt egy archaikus típusú viszonyrendszerről van szó, ami nehezen megfogható mai gondolkodásunkkal, és nagy szerepe van benne az informalitásnak. A lovagrend szuverenitását a pápaság is elismeri, ugyanakkor mivel az természete szerint mégiscsak szerzetesrend (is), ezért ekként mégiscsak van valamennyi döntési jogköre felette. Az előző évszázadokban a nyílt konfrontációt mindkét fél kerülte, ha egyáltalán volt is ilyesmi a háttérben, hiszen sokkal inkább szövetséges a két fél, mintsem ellenfél.

A pápák azonban nem szóltak nyíltan bele a rend dolgaiba,

legalább formálisan tiszteletben tartották szuverenitásának jeleit. 

Legutóbb két, 20. század közepi pápai értelmezés vagy rendelkezés született a viszonyrendszerrel kapcsolatban. 1953-ban a XII. Piusz által kinevezett Bíborosi Bíróság azt mondta ki, hogy „Rend előjogai (…) mint hogy a nemzetközi jog alanya (…), amelyek a szuverenitáshoz tartoznak, (…) azonban nem alkotják a Rendben a hatalomnak és előjogoknak azt az együttesét, ami a szó teljes értelmében a szuverén szerveket illeti meg. Valójában a Rend egy ’vallási rend, amelyet a Szentszék hagyott jóvá (…). Tagjainak megszentelése mellett vallási, jótékonysági és támogató/segítő célokat is  követ.” Valamint: „A szuverén rend és a vallásos rend két tulajdonsága [...] szorosan összefügg egymással. Az intézmény szuverén rendjének minősége funkcionális, vagyis magának a rendnek a megvalósítását és a világban való fejlődését célozza.”

1961-ban aztán Szent XXIII. János pápa, mikor jóváhagyta a rend Alkotmányos Chartáját, a szuverenitás teljesebb értelmezéséhez tért vissza, leszögezve: „a Rend egy jogai entitás, amelyet formálisan jóváhagyott a Szentszék. Rendelkezik azzal a minőséggel, hogy a nemzetközi jog alanya, egyben ’a bensőséges kapcsolat, amely a vallásos rend és a szuverén rend közt fennáll, nincs ellentétben a rend autonómiájával szuverenitása és céljai gyakorlását tekintve, amelyek belőle fakadnak, mint a nemzetközi jog államokkal kapcsolatban lévő alanya.”

A ferenci alkotmány

Ferenc pápa azonban szeptember 3-án kelt dekrétumában az 1953-as, korlátozottabb értelmezéshez tért vissza, idézve is azt. Ezzel együtt forrásaink szerint ő leginkább és elsősorban szerzetesrendként tekint a máltaiakra, a szerzetesrendek pedig evidensen a pápa szuverenitása alá tartoznak a katolikus egyházon belül.

Ezzel együtt diplomatikusan szólva is szokatlan, hogy a pápa nyíltan beavatkozva elrendeli egy nagymester által menesztett vezető visszavételét, majd követeli a nagymester lemondását.

Eközben kinevez egy saját képviselőt a rendhez, akivel írat egy új rendi alkotmányt, és azt adományozza az elvileg szuverén, önálló, a Szentszékétől külön államisággal rendelkező lovagrendnek. Elvégre az, hogy az alkotmányát saját maga határozza meg, és a vezetőit saját maga választja, egy politikai közösség szuverenitásának legfőbb attribútuma. 

Akármilyen „bensőséges” volt is korábban a lovagrend és a pápaság viszonya, ez mégsem vall ilyesfajta bensőségességre, az alkotmány talán inkább oktrojáltnak nevezhető. Ugyanakkor a rendnek jellegéből fakadóan testületileg és tagjainak egyénileg fontos az engedelmesség erénye, különösen is a Szentatya felé, az egész 2016 óta tartó mizéria kapcsán ezért hezitál és veti alá magát a pápai akaratnak. 

A mostani dekrétum úgy fogalmaz: „Atyai gondoskodással és aggodalommal követtem a Rend útját az elmúlt években, nagyra értékelve a világ különböző részein végzett munkákat, a tagok és önkéntesek nagylelkű közreműködésének köszönhetően. Felmértem ugyanakkor, hogy el kell indítani a Renden belül egy mélyreható spirituális, erkölcsi és intézményi megújulási folyamatot, és ez nemcsak az első osztály tagjait kell érintse, hanem a második osztályban lévőket is. Ennek érdekében különleges megbízottamat, Silvano Maria Tomasi bíborost bíztam meg ezzel a fontos reformmunkával, az Alkotmány és Kódex felülvizsgálatával, valamint a Rendkívüli Nagykáptalan előkészítésével. Sok lépés megtörtént, de ugyanennyi akadály és nehézség is felmerült a munkafolyamat során. Miután meghallgattam a Rend különböző képviselőit, és elbeszélgettem velük, elérkezett az idő, hogy az eredeti karizmához hűen befejezzük a megkezdett megújulási folyamatot. A Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend egységének és nagyobb javának védelme érdekében: kihirdetem az általam jóváhagyott új Alkotmányt és a hozzá kapcsolódó Kódex, amely rendelkezésem értelmében azonnal hatályba lép.”

Nos, azon a kérdésen túl, hogy a pápa egyáltalán adományozhat-e alkotmányt a máltai lovagrendnek, érdekesek annak rendelkezései is. A pápai (illetve a szakértő testület által kidolgozott) alkotmány ugyanis republikanizálja a lovagrendet:

a nagymester életfogytiglani megbízatását tíz évre korlátozza,

azzal, hogy csak egyszer választható újra, és 85 éves korában nyugdíjba kell vonulnia. Eltörli a nemesi kiváltságokat is. 

Emellett a pápa feloszlatta a rend eddigi vezetését, beleértve a Szuverén Tanácsot, kinevezett egy új nagymester-helyettest, a kanadai John Dunlapot, vele egy ideiglenes vezetést, és 2023 januárjára új nagygyűlést hívott össze az új nagymester megválasztásához.

A kibocsátást megelőzően azonban nem ment minden békésen. A rendi vezetés arra bátorította a tagokat, hogy petíciókkal és tiltakozásokkal bombázzák a pápát, ahogy a Tomasi-vezette testület és a rend közti tárgyalások sem voltak konfliktusmentesek. A kész alkotmányban pedig a kánonjogászok már találták pár hibát, azaz logikai inkonzisztenciát, hiszen Tomasiék úgy emeltek át egyes részeket bizonyos kánonjogi szövegekből, hogy az első bekezdést átformálták, de a továbbiakat nem. Szóval kánonjogász szemmel szakmailag lenne mit pucolni a szövegen. 

Akárhogy is, Tomasi azt nyilatkozta: a rend demokratikusabb lesz, a nemesség kérdése másodlagossá válik. Kérdés,

az demokratikus dolog-e, hogy egy szuverén nem maga választ vezetőket és ír magának alkotmányt.

Lehet-e egy szuverén entitásra demokráciát erőltetni kívülről és felülről? Ilyesmi kérdések merülnek fel az üggyel kapcsolatban. A Szentszék tehát modernizálni kívánt egy szuverén, de katolikus lovagrendet, egy olyan centralizáló lépéssel, amit nem várnánk egy decentralizációt hirdető pápától. Hacsak nem létezik olyan, hogy centralizálva decentralizálás.

Mindenesetre Ed Condon a Catholic Heraldon már 2017-ben azon filozofált, hogy „a Szentszék és a Rend közötti, kölcsönösen szuverén kapcsolat iránti tiszteletlenség precedenst teremt a nemzetközi jogban, amely ezentúl ott fog lapulni a Vatikáni Államtitkárság minden kormánnyal való kapcsolata mögött, mint egy még fel nem robbant bomba. Ha a Szentszék ilyen pimasz módon bele tud avatkozni egy másik szuverén entitás belső kormányzásába, egy olyan entitáséba, amelynek legitimitása a nemzetközi jog hatálya alatti egyetértésen alapszik, akkor nincs jogi védelem az ellen sem, hogy egy másik szuverén szerv, példának okáért az Olasz Köztársaság úgy tekintsen a Szentszék függetlenségére, mint egy hasonlóan anakronisztikus formalitásra.”

S habár az ilyesfajta veszély nem fenyeget, a kánonjogászok felvetése elméletben megállja a helyét. John Dunlap helyettes nagymesternek a rend honlapján közzétett közleménye mindenesetre örömmel fogadta a dekrétumot, Ferenc pápa és Tomasi bíboros renddel kapcsolatos atyai fáradozásait.

 

Nyitókép: a Máltai Lovagrend címere egy firenzei templomon (Wikipedia)

Összesen 42 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Hazafi Teddymackó
2022. szeptember 06. 18:55
Apropó, miért is van szüksége Magyarországnak a Vatikánnal egy szerződésre? Anélkül az Alaptörvény nem garantálja eléggé az alkotmányos jogokat, többek között a vallásszabadságot? Bizonyára igen, a nemzetnek nincs szüksége erre a szerződésre. A Vatikánnak miért van rá szüksége? Nem tudom pontosan, de sok adópénzt fizetünk semmiért, vagy rosszabbért, az biztos.
nocens
2022. szeptember 06. 18:48
Protestans, maguk modjan vallasos es ateista felebarataink csodalkoznak, hogyis mennek a dolgok a romai katolikus egyhazban. Mindekinek meglehet a velemenye jobbrol es balrol, de ez azert mas mint a futball: a partvonalrol kibicelve nehez megerteni a sokszor obskurusnak tuno jatekszabalyokat... Ezt ugyanis 2000 ev ota jatsszak, a keresztenyek es egyhazvezetok altal elkovetett bunok sokasaga ellenere, a Szentlelek vezetese alatt. Mi katolikusok legalabbis igy hisszuk. A szentatyanak pedig megvan a jogositvanya, hogy egy egyhazi alapitasu rend alkotmanyaba beleoszoljon, ha fontosnak talalja. Ami igazan figyelemre melto az az, hogy mindez milyen ritkan fordult elo az elmult sokszaz ev folyaman. "Ecclesia semper reformanda, Ecclesia semper purificanda" - a jol ismert protestans principium katolikus verzioja.
MZperXXL
2022. szeptember 06. 18:19
"a rend az egyik legnagyobb olasz földtulajdonos is" Vajon miért gondolom, hogy ez a kulcs...?
korona.2.0
2022. szeptember 06. 18:04
Ezt kívánta, akarta a P2- es szabadkőműves páholy (amelyben vannak bőven zsidók is). Ezek ellen nem tehetnek semmit a Rend tagjai. Most már pápai rendelet, parancs. Megindultak a folyamatok.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!