Ukrajna és Moldova hivatalosan is az Európai Unió tagjelöltje lett - jelentette be Twitter-üzenetében Charles Michel, Az Európai Tanács elnöke. A június 23-ra és 24-re szervezett uniós csúcstalálkozón a tagállami vezetők számos olyan témáról vitáztak és hoztak döntéseket, melyek az EU jövőjére is nagy hatást gyakorolhatnak. A témakörök közül talán
az ukrán tagjelölti státusz megadása volt az, ami elsősorban felkeltette a nemzetközi közösség érdeklődését
a csúcstalálkozóval kapcsolatban.
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen meghatározó napként definiálta a tegnapit: a tagállami vezetők döntése alapján Ukrajna és Moldova ezentúl az Európai Unió tagjelölt státuszával bír, míg
Georgiának (korábbi nevén Grúzia) további reformokat kell végrehajtania a státusz „elnyeréséig”.
Megjegyzendő, hogy addig is azonban az „európai perspektíva” biztosított ezen ország számára is.
Azt követően, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök február 28-án aláírta, benyújtásra került Ukrajna európai uniós csatlakozási kérelme. Mindössze pár nappal később, Moldova és Georgia is benyújtotta kérelmét az EU-nak. Az eseményeket követően az európai közéletet a kérdés hetekig lázban tartotta. Júniusban pedig a téma újfent a vezető hírek közé került, miután az Európai Bizottság állásfoglalást adott ki arról, hogy Ukrajna és Moldova hivatalosan is tagjelöltté válhat. De mit jelent, és milyen jelentőséggel bír ez a státusz?
Több évig tartó, ha nem évtizedes parkolópálya következhet
Fontos kiemelni, hogy a tagjelölti státusz megadása nem jelenti feltétlenül azt, hogy a csatlakozási tárgyalások meg is kezdődnek a szóban forgó országokkal. Értékelhetjük ezt a lépést az EU oldaláról akár egy szimbolikus lépésként is, mely azt mutatja, hogy Ukrajna Európához tartozik, és a közösség mindenben támogatja közvetlen szomszédját. Mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a tagjelölt országok anyagi támogatásban is részesülnek az Európai Uniótól.
A tényleges csatlakozás azonban hosszú évekbe, akár évtizedekbe is belekerülhet,
erről már Emmanuel Macron beszélt május 9-én, tartott beszédében. Az ukrán elnök ugyan arra kérte az Európai Uniót, hogy gyorsított eljárásban csatlakozhasson a közösséghez, ez azonban aligha lehetséges, ismerve a koppenhágai kritériumok szigorú rendszerét, valamint a tényt, hogy az EU kizárólag szuverén országot vesz fel tagjai közé. Persze felmerül a kérdés,
ténylegesen szuverén országnak tekinthető-e napjainkban Ukrajna,
amelynek területén hagyományos fegyverekkel vívott háború dúl azért, karakteresen orosz, vagy Nyugat-párti kormányzat gyakorolja a hatalmat?
Georgia: felemás hírek Brüsszelből
Ursula von der Leyen június 17-i sajtótájékoztatóján közölte az Európai Bizottság döntését, miszerint javasolják az Európai Tanácsnak, hogy Ukrajna és Moldova az EU tagjává válhasson, ugyanakkor további reformok végrehajtása szükséges mind a kettő országban.
A fejlemények viharából csalódott félként került ki azonban Georgia, aki a moldávokkal együtt az ukrán kérelmen felbuzdulva adta be csatlakozási kérelmét. A Bizottság elnöke ugyanis közölte, hogy
habár Georgia az „európai perspektíván” belül mozog, további felülvizsgálatokra van szükség a megkezdett reformokat, valamint az ország készségét illetően az előirányzott reformok végrehajtására vonatkozóan.
” belül mozog, további felülvizsgálatokra van szükség a megkezdett reformokat, valamint az ország készségét illetően az előirányzott reformok végrehajtására vonatkozóan.
A bejelentés hatására Tbilisziben tüntetést tartottak azért, hogy ők is megkaphassák a tagjelölti státuszt.
Hasonló bizonytalanságokat rejtő üzenetet közvetített egyébként Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is a június 23-24-i ülés meghívólevelében:
„Eljött az idő annak elismerésére, hogy Ukrajna, Moldova és Georgia jövője az EU-n belül van. Fel fogom kérni Önöket a tagjelölt státusz megadására Ukrajna és Moldova részére.”
Kötelezettség, szimbolika, vagy jócselekedet?
Mindezek alapján sejthető volt, hogy Georgia nem válik tagjelöltté a következő időszakban, ami azért is fájhat az országnak, mivel ez egy tökéletes pillanat lett volna a státusz megszerzésére. Ursula von der Leyen ugyan ugyanolyan lelkesedéssel gratulált Georgia elnökének, Salome Zourabichvilinek, mint Volodimir Zelenszkijnek, valamint Maia Sandu moldáv elnöknek, Tbilisziben nem valószínű, hogy ugyanilyen lelkesedéssel fogadták a meghozott döntést.
Ki tudja ugyanis, hogy mikor tör rá az EU-ra újfent az úgynevezett „bővítési fáradtság”
”
(„enlargement fatigue”) és helyezi ismét háttérbe a közösség bővítését.
Ugyanez a kérdés foglalkoztathatja azt a többi országot, akik szintén tagjelölti státusszal rendelkeznek az Európai Unióban. Tény, hogy Ukrajna fontos diplomáciai sikert aratott a június végi uniós csúcson, és Moldova elnöke sem térhet haza üres kézzel.
Arról azonban, hogy a további öt érintett országban, nevezetesen Albániában, az Észak-macedón Köztársaságban, Montenegróban, Szerbiában és Törökországban
milyen érzéseket és ellenérzéseket válthat ki az ukrán és moldáv tagjelöltség, az elkövetkező hetek eseményei fognak többet elárulni.
Mindenesetre sokat elárul az, hogy Észak-Macedónia, Montenegró és Szerbia vezetőinek nyilatkozataiból egy ideig arra lehetett következtetni, hogy kiábrándultságukban meg sem kívánnak jelenni az uniós csúcson.
A hangulat az Európai Tanács ülésén sem volt felhőtlen: Edi Rama albán miniszterelnök például a következőt mondta, az uniós vezetőknek címezve:
„Egy nagy kupleráj vagytok. Szégyen, hogy egy NATO-tagállam foglyul ejt két másik NATO-országot, amíg Európában háború dúl. Nem valami bizalomgerjesztő azt látni, hogy 26 tagállam impotens módon egy helyben csücsül.”
Rama arra gondolt, hogy Bulgária megvétózta Észak-Macedónia és Albánia csatlakozási tárgyalásait.
Kép: Kenzo TRIBOUILLARD / POOL / AFP
Pavelka Lívia