Spanyolországban tombol a baloldal, Európa reménye Orbán – véli a spanyol elemző

2023. május 28. 06:01

Az európai jobboldalnak van mit tanulnia Orbán Viktortól: vissza kell venni a kulturális őrhelyeket, és többet kell olvasni Gramscit. Jorge González-Gallarza Hernandezzel beszélgettünk, az Uncommon Decency podcast vezetőjével, akit a CPAC Hungary-n értünk el, melyet az Alapjogokért Központ szervezett.

2023. május 28. 06:01
null
Veszprémy László Bernát
Veszprémy László Bernát

Jorge González-Gallarza spanyol közgazdász a University College Londonban végzett, a madridi Fundación Civismo kutatója, az MCC vendégoktatója, írásai jelentek meg a Wall Street Journalban, a National Review-ban és a The American Conservative-ban többek között.

***

Hogyan látja a sajtószabadság helyzetét Magyarországon?

Az összes tisztességtelen, politikai indíttatású rágalom közül, amit a globális liberalizmus rendszeresen Magyarországra hány, talán ez a leghazugabb. Magyarországon szabad média-ökoszisztéma van. Ha szabadabbá is válhatna, az a fejlődési lehetőség minden európai országban is megvan – és van, ahol, mint Németországban, még több házi feladatot kell elvégezni. Magyarországon bárki, aki rendelkezik a szükséges újságírói tudással és anyagi tőkével, indíthat egy médiavállalkozást, hogy úgy tudósítson az eseményekről, ahogyan ő jónak látja. Nincs semmiféle állami cenzúra. Ha lenne, akkor a liberális Magyarország-gyűlölők által színlelt felháborodás a többszörösére nőne, mesterségesen gerjesztve, ahogy már most is megy. Szóval, mi a javítanivaló? Nos, az igaz, hogy több magyar mágnás támogatja Orbán politikáját. Ettől a média ökoszisztémája valamilyen módon manipulált? Nem, hacsak nem gondoljuk, hogy ugyanez történik Németországban is, ahol a médiavilág sokkal koncentráltabb (az Axel Springer a napilapok piacának 24%-át ellenőrzi).

A lényeg a következő: a magyar baloldal, amely nem tudta legyőzni Orbánt a választásokon,

az EU-t és a globális baloldali-liberális NGO-komplexumot hívta segítségül,

hogy az Orbán-kormányt a szabad sajtó elhallgattatásával vádolja. A vádak azért hamisak, mert az ellenzéknek is van saját médiája bőven. Ahelyett, hogy befeketítenék riválisukat, inkább az ő ravaszságát kellene utánozniuk a média felhasználásában.

Magyarországot valóban a „jogállamiság” vagy a családok védelme miatt bünteti az EU?

A „jogállamiság” az az ürügy, amit a baloldali-liberális ellenzék Brüsszelben és Budapesten kitalált, hogy ideológiai háborút folytasson a magyar kormány ellen. Ismétlem, Magyarországnak talán van még mit fejlődnie a hatalmi ágak megfelelő szétválasztásának és a bírák függetlenségének biztosításában – mint minden más európai országnak. Hogy csak egy példát mondjak: hazám, Spanyolország meglehetősen rosszul áll a jogállamiság terén. Pedro Sánchez miniszterelnök jelenlegi baloldali koalíciója megtömte a bíróságokat, megreformálta a büntető törvénykönyvet a szeparatista szövetségesei javára, és egy korábbi igazságügyi minisztert nevezett ki főügyésznek, aláásva ezzel a hatalmi ágak szétválasztását és a független igazságszolgáltatást.

Akkor miért nem aggódik Brüsszel Sánchez „jogállamisággal” kapcsolatos teljesítménye miatt?

Egész egyszerűen azért, mert progresszív kormányként az európai baloldali-liberális komplexum kedvence lett, míg Orbán Viktor továbbra is rémes alak számukra. Ez a globális összeesküvés valójában nem is annyira az igazságszolgáltatást akarja megváltoztatni Magyarországon, hanem inkább Orbán Viktor szociálpolitikáját – elsősorban a kiskorúakat az LMBTQ-indoktrinációtól védő törvényét, valamint az EU külső határainak védelmét az illegális migráció visszaszorításával.

Az „európai értékek” kifejezést gyakran használják a magyar politikák ellen. Mit jelentenek az „európai értékek”?

Az „európai értékek” alapvetően mindig azt a baloldali-liberális ismertetőjelt foglalják magukban, amit az EU vezetői szeretnének, hogy jelentsenek. Ez nem volt mindig így. A két világháború közötti időszakban Európa háborúba süllyedésének amerikai szemlélői megértették, hogy Adolf Hitler az „európai értékek” ellentétét testesítette meg: a nemzetállam megvetését, az erőszak kultuszát és a felvilágosodás ellentétét. A háborút követő európai integráció megindulásával az „európai értékek” fokozatosan többet kezdtek jelenteni, mint a felvilágosodás standard értékei – egyéni autonómia, az emberi jogok tiszteletben tartása, és a többi. Az európai nemzetek békés együttműködésébe vetett hitet kezdett jelenteni, amely elhatározta, hogy elkerüli az újabb világháborút, és még inkább a szabályokon alapuló multilaterális világrendbe vetett hitet. És mégis, valamikor ebben az évszázadban az „európai értékek” kibővültek, hogy ezen felül egy sor baloldali-liberális hitvallást és posztulátumot is jelentsenek. A magyar kormány törvényt fogad el az iskolai LMBTQ-indoktrináció betiltásáról? Brüsszel szerint ez sérti az európai értékeket. A lengyel kormány szigorítja az abortuszkorlátozásokat? Az európai értékek újabb megsértése.

Az egyetlen lehetséges végkifejlet, ha az EU ezen az úton marad, hogy fokozatosan elveszíti a jobboldali követőket,

és az európai integráció a baloldali hegemónia szinonimájává válik.

Jorge González-Gallarza
Jorge González-Gallarza

 

 

Mik azok a magyar történelmi sajátosságok, amelyek lehetővé teszik, hogy ma egészségesebb identitással rendelkezzünk, mint például a britek vagy a franciák?

Alapvetően azt gondolom, hogy

ami Nyugat-Európában megvan, és ami Magyarországon nincs, az a „posztkoloniális bűntudat”.

Először akkor ismerkedtem meg ezzel a fogalommal, amikor Schöpflin György néhai magyar politikatudóssal és európai parlamenti képviselővel készítettem interjút az általam vezetett Uncommon Decency című podcast számára. Könnyű belátni, mire gondolt Schöpflin. A 2020 óta Nyugat-Európában kibontakozó woke hullám nagy részét a bűntudat érzése támasztja alá, amiért a múltban gyarmatbirodalmak révén hatalmas területeket uraltak a világon. Ezt a posztkoloniális bűnbánatot igyekezett csillapítani Nigel Biggar a nemrégiben megjelent Kolonializmus című 2022-es bestsellerével. Magyarországnak ehhez semmi köze sincs. Sőt, épp ellenkezőleg: sokkal rövidebb ideig kormányozta magát független országként ahhoz képest, ameddig idegen birodalmaknak volt alárendelve, Ausztriától a Szovjetunióig. Tehát, míg Franciaország és Nagy-Britannia nyugtalanul tekint vissza egy olyan nagyszerű múltra, amelyet idegen népek leigázása tett lehetővé,

addig Magyarország a saját szörnyű 20. századára a másokkal szembeni ellenérzéssel tekint vissza: azzal, hogy mások ártottak nekünk.

Miután jelentős időt töltöttem Magyarországon, és gyakran visszatértem különböző eseményekre és tevékenységekre, úgy gondolom, hogy ez nagyban magyarázza az optimista nacionalizmus légkörét, amely Orbán Viktor sikerének alapját képezi.

Milyen lépéseket tehet a nyugati jobboldal, hogy gyakorlatilag vagy valóban visszaszerezze országa kulturális vagy oktatási fellegvárát?

Az útiterv paradigmaváltással kezdődik. A jobboldal túl sokáig mindenek fölé helyezte a gazdasági aggályokat, kizárva a kultúrharcokat. A baloldal ezt a vákuumot használta ki, hogy az elnyomó tolerancia (a reakciósnak ítélt dolgok kompromisszumok nélküli eltörlése), a nemi ideológia és a gyarmatellenes faji identitarizmus radikális kulturális menetrendjét terjessze elő. Ezek az ideológiai alapelvek jelenleg a legtöbb nyugati nemzet kulturális terében, az egyetemeken és a filmekben, a színházakban és a középiskolákban uralkodnak.

A jobboldalnak újra meg kell tanulnia a kulturális hatalom nyelvét,

hogy megfordítsa az ezekből a terekből való kirekesztettségét. Ebben az értelemben gramsciánusabbá kell válnia, Francesco Giubilei barátom szavaival élve. Gramsci volt az, aki az 1920-as évek elején elméletet alkotott a baloldalnak az anyagi gondoktól a kultúra felé való fordulásáról. Magyarország sok szempontból mutatja az utat. Orbán Viktor miniszterelnök 2010-es, második hivatali ciklusa óta könyörtelen kultúrharcot folytatott új médiavállalkozások, egyetemek és az ország múltjáról és jövőjéről szóló teljesen új narratívák alapításával. Európa többi részének követnie kellene a példáját.

Mit kell tudnia a magyar olvasóknak a spanyolországi politikai helyzetről?

A spanyolok idén kétszer járulnak az urnákhoz: most, május 28-án a polgármesterek és a regionális kormányzók megválasztására, majd novemberben az új parlament megválasztására, amely megválasztja az – esetlegesen új – kormányt. A Pedro Sánchez miniszterelnök által vezetett baloldali koalíció 2018 óta van hivatalban. A hagyományos szocialistákból, a PSOE-ből – a párt ebben a választási ciklusban nagyot lendült balra –, valamint a szélsőbaloldali PODEMOS-ból és egy maroknyi, különböző régiókból származó baloldali-regionális pártból áll.

Íme néhány a legaggasztóbb kezdeményezések közül, amelyeket ez a koalíció megkezdett. Miután átvette a hatalmat a korábbi jobbközép kormánytól, Mariano Rajoy korábbi miniszterelnökétől – amely bevallottan liberalizáló reformokkal könnyítette meg Spanyolország kilábalását a 2010-es államadósság-válságból –, az inga gazdasági kérdésekben teljesen visszalendült a szélsőbaloldalra. A kormány többször emelte az adókat, és különadókat javasolt a bankok és az energiavállalatok számára. A Spanyolországba irányuló beruházások elapadtak, és a munkanélküliség nőtt. A külpolitika terén Ukrajna támogatása elégtelen volt; túl sokat ígért, de nem nyújtott megfelelő felszerelést és kiképzést. De talán a legaggasztóbb a kormány támadása a jogállamiság ellen: megreformálta a büntető törvénykönyvet a „lázadás” tételének eltörlésével, hogy kedvezzen a koalíción belüli katalán szeparatistáknak, akik 2017-ben elkövették ezt a bűncselekményt, és az igazságügyi minisztert a főügyész szerepébe helyezte át, aláásva ezzel a hatalmi ágak szétválasztását. És itt van a legrosszabb: elfogadta az úgynevezett „demokratikus emlékezet törvényét”,

amely a történelem orwelli átírásával ér fel,

hogy az 1936-1939-es polgárháború köztársasági oldalát úgy ünnepelje, mint aki a szabadságot és a demokráciát védte a fasizmustól, miközben – a valóságban – a zsarnokság vörös formájáért harcolt.

Mi lehet a jobboldal válasza minderre?

Spanyolország számára a legvalószínűbb kiút a PP és a Vox új, jobboldali koalíciós kormányának megválasztása. Reméljük, a spanyolok élnek a lehetőséggel.

 

Nyitóképen: spanyol szélbalos, antifa tüntetők (Julien Mattia / NurPhoto / NurPhoto via AFP)

Összesen 49 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
fatman
2023. május 28. 19:30
ma önkormányzati választások vannak ott, a jobboldal előretörése várható... úgyhogy nem csoda, ha a komcsik aggódnak... hamarosan parlamenti választás jön... az év végén...
Gyugyesz
2023. május 28. 14:48
Ajánlom Robert Jordan-nak, hogy ne találkozzak vele, mert felrúgom az ég alá.
tapir32
2023. május 28. 12:19
A szankciók miatti energia áremelkedés jelentős többlet halálozást okozott. A szankcióknak több a halottja Nyugat-Európában mint a Covid-nak.
istvanpeter
2023. május 28. 11:15
Végül is, némileg meglepő, hogy az EU tagországok többsége kvázi liberális fasisztákat küld az uniós intézményekbe, akik nem haboznak elárulni az európai népeket, valamint a saját országvezetésük is szedett-vedett jellegű és nem képes megvédeni a természetes emberi értékeket és a valódi demokráciát.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!