Kína előre tör Iránban – lesz-e kihívója Bidennek a Közel-Keleten?

A közösségi médiában érdekes mém terjed: a képen Joe Biden alvó vadőrként szerepel, miközben az Irán és Kína feliratú vicsorgó farkasok közelednek. A felirat: „megérzik a gyengeséget”.

Ennek apropója lehet a friss hír, miszerint

A narratíva persze kényelmes Biden republikánus kritikusainak, és mint már korábban rámutattunk elemzésünkben, nem is teljesen életszerűtlen, hogy a kormányváltásra is reagálva váltott tempót Irán atomprogramja terén.

Irán és Kína azonban már jó ideje közelednek, ez nem teljesen Biden kormányra kerüléséhez és Trump távozásához köthető.

Kína már eddig is Irán legnagyobb kereskedelmi partnere volt, és voltaképpen már 2016-ban jelentek meg cikkek róla, hogy a két ország 600 milliárd dolláros alkuról tárgyal – ebből lett végül a 400 milliárdos verzió.

Irán egyébként meglepően komoly befektetési lehetőség Kína számára,

Ki mit hoz az alkuba?

Mint arra Demkó Attila nemrég kiváló elemzésében rámutatott, Irán fontos másodvonalbeli szövetséget lehet Kína számára, hiszen már önmagában komoly saját szövetségesi rendszert hoz magával. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy az Iszlám Állam szétesését követően Irán milíciákon, missziókon és proxikon keresztül közvetett ellenőrzése alá vonta Irak és Szíria egyes részeit, továbbá Libanont, de Jemenben és a Gázai övezetben is erős pozíciókkal rendelkezik. 

Irán számára nyilván fontos szempont, hogy Kínától nem diktatórikus berendezkedésükre vonatkozó kritikát kapnak, hanem olyasfajta üzeneteket, mint amilyet a szerződés aláírásakor is mondott Wang Yi külügyminiszter: „Kína erősen támogatja Iránt állami szuverenitásának és nemzeti önbecsülésének megőrzésében". Yi egyben felszólította az Egyesült Államokat, hogy ejtse el a szankciókat Iránnal szemben. 

A Radio Free Europe (RFE) itt idézett összeállítása szerint a szerződés korábbi, kiszivárgott verziója kikötötte:

A befektetések az energia és a high-tech szektorokba érkeznének, ideértve a telekommunikációt, a kikötőket, a vasutat, az egészségügyet, továbbá erősítenék Irán szerepét az Új Selyemút kezdeményezésben.

A kiszivárgott szerződés továbbá a katonai együttműködést és az információ-megosztást is segítené.

Felemás tapasztalatok

A RFE egyébként felhívja a figyelmet cikkében, hogy 2009-ben a kínai állami olajvállalat már szerződést kötött az azadegani olajmező kiaknázására, majd Teherán később felbontotta a szerződést, a cég alulteljesítésére és késéseire hivatkozva.

Egyébként a kínai-iráni kereskedelem volt már nagyobb a jelenleginél a múltban, ez jelenleg évi 20 milliárd dollár, de 2015-ben 52 milliárd dollár is volt, az egyenleg romlása az olaj árának csökkenésére vezethető vissza.

A korábbi negatív tapasztalatok viszont nyilván nem tántorították el a perzsákat, hiszen most az iráni gazdaság a koronavírus kivételes komoly helyi hatása és a nyugati szankciók miatt mergreccsent: az iráni riál ötéves mélypontján van, jelenleg 42 ezer riálért váltanak egy amerikai dollárt.

Az országban hivatalosan 1,8 millió esetet és 62 ezer áldozatot jelentettek be, de a nemzetközi szervezetek meglehetősen egységesek abban, hogy

Új tényező a Közel-Keleten?

Logikusnak tűnik azonban, hogy az iráni-kínai közeledés aggasztani fogja Izraelt és az Öböl-államokat. 

Amosz Jadlin, az izraeli Katonai Hírszerzés (Aman) volt vezetője szerint a szerződés tervezetében az információ megosztásáról szóló részlet a leginkább aggasztó. Véleménye szerint Kína nem támogatja az iráni atombombát, de nem is fog segíteni megakadályozni annak létrejöttét. 

Annyi bizonyosnak tűnik minden elemzés alapján, hogy

A szerződés hírét nyilván érdemes annak fényében is látni, hogy Kína bejelentette: szívesen tárgyalóasztalhoz ültetné Izraelt és a palesztinokat.

Ezt az izgalmas feladatot, mint emlékezetes, az Egyesült Államok már párszor felvállalta, mérsékelt sikerrel. 

A legtöbb eddigi eredményt éppen a Trump-kormány Ábrahám-egyezményei érték el. 

A fentiek tükrében megállapítható, hogy Kína nyomulása a régióban nem Biden győzelméhez köthető, noha az kétségkívül nem lassította a törtetést. Vagyis inkább: az Egyesült Államok kiszorulása a Közel-Keletről, hegemóniájának megosztása nem most kezdődött, hanem a nyugat globális uralmának általános megrendüléséhez köthető.

Kérdéses, hogy Biden hogyan fog reagálni Irán és Kína növekvő kihívására: agresszívabb stílust vesz fel, vagy Barack Obama nyomdokain járva újabb területeket ad fel a Közel-Keleten?