A jólét elviselhetetlen könnyűsége

„Ha újra rátekintünk Nyugat- és Kelet-Európára, azt kell látnunk, hogy látszólagos hátrányaink ellenére – lelki értelemben – előnyben vagyunk. Paradox módon a szocialista időszakban, a szovjet megszállás alatt is, a közösség érdeke, egyáltalán, a közösség mint értékhordozó entitás, ha csak lózungokban is, de megjelent. A Mókus őrs tagjai képesek voltak egymásért kiállni, ha arra volt szükség. Persze, a hazug propaganda a felnőttek világában visszaütött: alkoholizmus, öngyilkosságok kiemelkedően magas száma, stb. De valahogy a „közösség érdeke” mégis ott van a fejünkben mint valami vezérfonal. Bár nincsenek személyes tapasztalataim a nyugat-európai hétköznapokról, soha nem töltöttem hosszabb időt nyugaton, azok a nyugati ismerőseim, akik Magyarországot választották hazájuknak a saját országuk helyett, mindig azt nevezik meg egyik okként, hogy itt az emberek kíváncsiak egymásra, törődnek egymással, hogy vannak közösségek.

Kelet küldetése a Nyugat reménye?

A kereszténység közösségi vallás. Ezért hazug és rosszindulatú minden olyan állítás, amely vissza akarja utalni a magánélet keretei közé. Miután Kelet-Európában még léteznek keresztény (kis)közösségek, amelyek képesek – kovászként – továbbadni hitüket, értékrendjüket, talán megtörténhet a csoda, és a jólét elviselhetetlen könnyűségébe belecsömörlött Nyugathoz is eljuthat a szavunk. Nyugaton szemlátomást nincs már hová fokozni az egyéni jogok tárházát, kizárólag a közösség jogainak és érdekének csorbítása árán. Bizonyára lehet nagyobb jólétet elképzelni annál, mint amikor az élelmiszerek fele a kukákban végzi, de vajon az a fajta kényelem szolgálja-e bárki, bármely közösség valódi emberi érdekét?”